A magyarországi nyarak, hála a klímaváltozásnak, egyre inkább a vissza-visszatérő hőhullámokról szólnak, és ezeket a napokat legszívesebben hűsöléssel töltenénk el. Habár egyre többen szereltetnek be ilyen-olyan hasonló fizikai elveken alapuló klímaberendezéseket, esetleg rögtön fűtő-hűtő berendezést (hőszivattyút) a lakásukba, azért mindez még nem számít általánosan elterjedtnek az országban. Mértéktartó becslések szerint mintegy másfélmillió klímaberendezés működik a magyarországi lakásokban, de ha minden így halad, a következő öt évben jön még hozzá újabb egymillió.
Sokaknak azonban nem telik ilyenre, esetleg idegenkednek a használatától. A klímaberendezések használatának ugyanis lehetnek egészségügyi következményei is: ízületi problémákat okozhatnak, a benti és a kinti hőmérséklet közötti túlzott különbség megterheli a szervezetünket, végső esetben pedig a nem megfelelően tisztított berendezések is okozhatnak betegségeket (szerencsére ezek ritkán fordulnak elő).
De akadnak olyanok is közöttünk, akik elvi okokból ellenzik, hogy ilyen módon kezeljük a klímaválság ránk háruló terhét: elvégre a hőszivattyúk (s egy egyszerű kültéri egységgel bíró klímaberendezés is az) nyaranta ugyanis a beltéri hőt juttatják a külső térbe, így rendre tovább fűtik környezetüket, a nagyobb teljesítményűeknél pedig ehhez még a zajártalom is társul.
Akinek beépített klímája van, számoljon azzal, hogy egy-egy ilyen berendezéssel más embertársainak fűt be, és ennek a – nevezzük így – társadalmi költségeit nem is fizeti meg.
És ez nem csak az utcán járókat érinti, a korábban hűvös éjszakai, hajnali menedéknek számító belvárosi gangokat fűtik fel és silányíják monoton ipari diszkóvá a hőszivattyúk ott elhelyezett kültéri egységei. Arról nem is szólva, mennyivel terheli meg a fogyasztók, no meg az egész ország villanyszámláját a klímaberendezések tömege: a probléma egy újabb szeletét jelenti, hogy az ország áramigénye pont akkor, kora este ugrik meg, amikor már nem termelnek a házi és az ipari naperőművek, de a klímának még pörögni kell – ráadásul mindenki épp hazaért.
Még szerencse, hogy klímaberendezés nélkül is sokat lehet tenni a lakásunk nyári hűtéséért – főleg árnyékolással, szellőztetéssel és a belső hőforrások kibocsátásának csökkentésével. Nézzünk néhány példát, mit tehetünk e cél érdekében – könnyen és viszonylag olcsón.
Tükröm, tükröm
A kiinduló állapoton, legalábbis rövid távon nem tudunk változtatni: szerencsésebb elhelyezkedésű, mondjuk nem belvárosi, jó vastag falú és/vagy jó alaposan szigetelt lakást persze könnyebb hűvösebben tartani, de ezek a feltételek nem mindig adottak.
A legfontosabb feladatunk viszont talán az árnyékolás, azaz a külső meleg, illetve a hősugárzás bejutásának megelőzése, lehetőség szerint minél nagyobb hatásfokkal.
Erre célra szolgálhat redőny, reluxa, vagy végső esetben sötétítő függöny – bár ez csak végső menedék, a lényeg az lenne, hogy a meleget minél nagyobb mértékben tartsuk kívül a lakástól. Napközben nem árt leeresztve tartani a redőnyöket, de minimum behúzni a függönyt a napsütésnek kitett ablakokon. A hőszigetelést szolgálhatná az is, ha a redőny egész nap leeresztve maradna, függetlenül attól, hogy éppen odasüt-e a nap – de ez alkalmasint a kedélyünkre is rossz hatással lenne. No meg akkor nappal is világítani kéne, ami felháborító energiapazarlás, a régi típusú villanykörték használata pedig még fűti is a lakást.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
