A Balatonnál sem tiltja semmi, hogy az ember nekiinduljon a dűlőutaknak és gyalog menjen át egyik településről a másikra, az apostolok lovára nyereg sem kell. Szervezetten azonban talán élvezetesebb a gyaloglás, mint egyénileg. Közösségi élmény, mint azt hasonló tolnai túrák is jelezték tavasszal. Ságváron 18. alkalommal rendezik meg a Tökölő, Löszölő, Megalöszölő túrát. Még a környékbeli bennszülöttek sem nagyon hallottak róla, pedig olyan klassz program, hogy érdemes belevágni.
A Löszölő nevet értjük: az út egy része löszfalak között vezet, szóval az egyik rövidebb, a másik hosszabb gyaloglás a lösz közt. A tökölés azonban homonímia okán egyértelműsítésre szorul. A túra kiindulópontjára menet elhaladtunk a Görbe Tök nevű kocsmahivatal mellett, amelynek cégére egyértelműsíti, hogy ami lóg, az lopótök. A tökölés azonban, mint azt az egyik szervezőtől, Tarjányi Andrásné Ilonkától megtudtuk, konkrétan a lassú, ráérős haladást jelenti 18 kilométeren át. Mint mondta, a túra nevét Bogesz találta ki.
Bogesz, azaz Bognár Zsolt, a Ságvárért Egyesület egyik vezetője elmondta: 2007-ben rendezték az elsőt. Az egyesületben felvetette, hogy többen vannak, akik szeretik a vidéket járni, lehetne ebből egy nagyobb közönségnek szóló programot csinálni. És lett. Az elsőn mindössze 121-en vettek részt, azóta ez a szám emelkedett, aztán a Covid után csökkent. Jelenleg 400 körül van a túrázók száma. Őket tizenkét állomáson fogadják vízzel, szódával, hideg étellel, egyik helyen gyümölccsel (dinnye), a célban meleg étellel, bizonyos áldos levessel (erről bővebben később). A túrát országosan is meghirdetik, a GPS koordináták is letölthetők már.
A Tökölő túrát mi is lejártuk, ami annyiban szorul módosításra, hogy nem egyszerre. (Keressük még a tökölésnél is mélázóbb menetre szolgáló kifejezést.) Azt a bizonyos római utat jártuk be Ságvárnál (Tricciana), amiről egyszer már cikkeztünk, ezen az úton fog menni a tökölés egy darabon. Erre a rövidebb távra gyerekekkel is nyugodtan el lehet jönni. Ha probléma lenne, a szervezők terepjárókat rendszeresítettek mentés és utánpótlás-szállítás céljából, szóval be tudják fuvarozni a terepről azokat, akik valamely okból feladni kényszerülnek. Erre egyébként Tarjányi Andrásné szerint csak nagyon ritkán van szükség.
A falu már készül. Egyeztették, kinek milyen zöldsége van az áldos levesbe, ki süt pogácsát, ki visz bodzaszörpöt a megfáradt gyaloglóknak, ki keni a pecsenyezsíros kenyereket, ki csinál hozzá csalamádét. Kétezer forintos nevezési díjért bárki élvezheti a ságváriak vendégszeretetét, aki távtól függően fél 7 és 11 óra között megjelenik a focipályán, ahol a híres havi vásárokat is szokták tartani. Már pénteken este oda lehet menni sátorral, vagy az öltözőben lehet külön díjazás nélkül megszállni hálózsákkal, hogy szombaton még hűvösben indulhassanak. (A jelenlegi előrejelzés szerint 30 fok körüli hőmérséklet várható szombaton, záporok, zivatarok elszórtan lehetnek.)
Az első túra beszámolójáról a szervezők ezt írták: „Dél körül érkeznek az első Tökölők. A tikkadt vándorokat kérdések özönével bombázzuk. Milyen volt? Fárasztó, de a táj nagyon szép. A helyes válaszért cserébe szódáspalackok és zsíroskenyerek felé terelgetjük őket. Büszkén látom, hogy a következő beérkezők, nyugdíjas édesapám és egy volt munkatársa; pedig háromnegyed órával később indultak a túrázók zöménél. Aztán föltűnik lebernyeges sapkájában Józsi is. Hat óra alatt nyomta le a hosszabb távot. Sikerült helyesen értelmeznie a térképet. Folyamatosan jönnek a túrázók és mi egyre több dicséretet kapunk az érdekes útvonalválasztásért, a jó szalagozásért és rendezésért. A pontőrök jó fejek, kellemesen csalódott mindenki. A nap végére lubickolok az endorfinban.”
Az összes beszámoló a túrák honlapján olvasható el. A tizedik, jubileumi túráról az egyik szervező, a közeli Nyim községből való Nyíri Zoltán így emlékezett meg: „Az első pontőri bemutatkozásomkor, Babodi Jani barátommal, a Betyárbarlangnál voltunk pontőrök. Az autó ki is vitt minket a domb aljához. Jani, mint nyimi lakos, és én, mint volt pesti (már voltunk egyszer a barlangnál) elindultunk a barlangtól teljesen ellenkező irányba. Nemsokára derengett, hogy tévedtünk, és gyors telefonálgatások után korrigáltuk az irányt, így sikerült az első túrázók előtt pár perccel megérkezni. A túra előtt én kaptam Fónai Erzsi nénitől egy leírást a Patkó testvérek életéről, amit megtanultam, és ezzel is szórakoztattam a túrázókat. Jani nem akart csak úgy csendben ácsorogni mellettem, ő a Patkó Bandi fájáról mesélt. Mivel egyikünk se gyenge képzelőerőben, és egymásra is akartunk licitálni, így hamarosan Háry Jánost is megszégyenítő történetekkel traktáltuk a gyanútlan túrázókat. Ismét Betyárbarlangi történet: A barlangot kivilágítottuk mécsesekkel, és természetesen lámpást is adtunk a barlangra kíváncsiaknak. Lányok jöttek, és érdeklődtek nincs-e denevér bent? Mondtam, hogy nincs. Erre bemerészkedtek, megnézték a barlangot. Kijöttek, és én megkérdeztem: Volt denevér? Nem. Gondoltam! Ahova egyszer egy kígyó befészkeli magát, oda nem megy be denevér. Látni kellett volna az arcukat! A nyimi kocsmát egyik alkalommal a Megalöszölő és a Löszölő túra is érintette. Itt voltam pontőr, és mindenkivel közöltem, hogy több kocsma már nincs az útvonalon. Ezáltal olyan forgalmat generáltam, hogy a kocsmáros az én fogyasztásom fizetésétől eltekintett.”
A túra végén jutalomfalat, pontosabban -nyelet, afféle „mindent bele” főzet. Az áldos levesben a zöldfűszeres íz az uralkodó, például a petrezselyem, a koriander, a citromfű, a kakukkfű, de megy bele kamilla, alma és hús is módjával, meg tejszínes habarás. Cipóban tálalandó. A tökölők praktikus okokból káposztás házi langallót kapnak mellé.
Már csak azért is érdemes turistaként a balatoni tespedésből kimenni Ságvárra túrázni szombaton, mert a helyiek kifejezetten jó fejek. Lehet velük beszélgetni például, és kedvesek. Már ez is turistadesztináció. A túra érdekességeit az éppen rá nem érők az online térben is megnézhetik, de élőben sokkal jobb, és a mezők illata tényleg priceless.
Bognár Zsolt szerint csökken a túrázók száma, bár a Tökölő-Löszölő országosan meghirdetett esemény. Nevezés csak a helyszínen lehetséges, 3-400 túrázót várnak. Mi is ott leszünk, legalább a virágmányi kunyhóig (erdészek menedéke) szeretnénk eljutni, a szikvizes házi bodzaszörphöz.
