„Nem attól lesz valaki fényművész, hogy egy épületre vetít”

Interaktív

Kilencedik alkalommal rendezték meg Pécsett a Zsolnay Fényfesztivált július elején. A város 28 pontján hazai és külföldi alkotók mutatták be helyszínspecifikus munkáikat, amiket négy nap alatt több mint százezer ember látott. Szervezőkkel és művészekkel beszélgettünk az esemény hazai és nemzetközi jelnetőségéről, az utóbbi években egyre népszerűbbé váló fényművészetről, valamint a mesterséges intelligencia e területen történő hasznosításának lehetőségeiről.

Bár az esemény gyökerei a Zsolnay Negyedbe nyúlnak vissza, a városrész most először kapcsolódott be igazán intenzíven a programba, amelynek középpontjában mindeddig a belváros látványosságai álltak. A szervezők közlése szerint idén több mint 100 ezer látogatót vonzó négynapos rendezvény így kétpólusúvá vált, az összesen 28 helyszínt érintő Fény Útja pedig immár valóban az egész várost behálózta.

Az útvonal mentén található, hol azonnal szembetűnő, máskor egészen eldugott installációk megannyi különböző módon és stílusban reagáltak az utcák, az épületek és a belső terek sajátosságaira. A könnyen értelmezhető attrakciók mellett ráadásul a kortárs képzőművészet aktuális áramlataihoz releváns módon kapcsolódó, komplex alkotásokba épp úgy bele lehetett botlani, mint interaktív fény- és árnyjátszóterekbe. Arról nem is beszélve, hogy míg a város egyik pontján valódi fesztiválhangulatban hömpölygött a tömeg, néhány sarokkal arrébb az elmélyültebb befogadásnak és a csendes merengésnek is megvolt a maga terepe.

Folyton változik 

A fesztiválnak vannak visszatérő, szinte már megszokottnak tekinthető elemei. Ilyenek a délutántól látható utcaszínházi és újcirkuszi előadások, vagy éppen az esemény egyik fő látványosságának számító Zsolnay Light Art Mapping Verseny a Pécsi Székesegyház homlokzatán. Mégis, a programkínálat, nem mellékesen pedig a fesztivál térképe évről évre változik. Az idei Fényfesztivál legnagyobb újítása kétségtelenül az volt, hogy ezúttal a Zsolnay Kulturális Negyed több helyszíne, mások mellett a Planetárium és az E78 koncertterem is csatlakozott a programhoz. (A Negyedben megrendezett 2015-ös Zsolnay Fesztiválon tűntek fel az első olyan fényművészeti installációk, amelyekből a következő évtől kezdődően a Fényfesztivál is kinőtte magát.)

„A Zsolnay Fesztivál a Negyed elsőszámú összművészeti rendezvénye volt, az viszont egyértelmű volt, hogy a Fényfesztivál középpontjának a belvárosban kell lennie” – mondta az indulással kapcsolatban a Narancs.hu-nak Pusker Péter, az esemény művészeti vezetője és főszervezője. Mint megjegyzete, ettől függetlenül már a kezdetekkor felmerült, hogy a rendezvény előzményének tekinthető fesztivál helyszínét is be kellene vonni a programba. „Próbálkoztunk ezzel az elején is, de érzékeltük, hogy elsősorban a helyiek számára problémát jelent a belváros és a Zsolnay Negyed közötti távolság.” 

A Zsolnay Kulturális Negyed kora este
Fotó: Zsolnay Fényfesztivál, Pécs  

„Az elmúlt évek során sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Meg kellett tanulnunk ezt a fesztiváltípust és a műfajt, miközben egyre nőtt a közönségünk, és folyamatosan változtunk, hogy mindig tudjunk valami újat mutatni. Pécsnek van egy olyan alapvető tengelye, hogy a városi központ a Széchenyi tér, míg a spirituális központ a Dóm tér, amiket minden évben a közönségkedvenc alkotásnak számító fényszőnyeggel kötünk össze. Sokáig erre a területre összpontosult a közönség, így egyre nagyobb lett a tömeg” – fogalmazott a főszervező. Pusker Péter hozzátette: „Méretét és bejárhatóságát tekintve Pécs fantasztikusan jó helyszíne egy fényfesztiválnak.” Ezzel szemben szerinte egy fővárosban elvesznek az ilyen jellegű rendezvények. Európában mégis általában fővárosokban szerveznek fényfesztiválokat, ami miatt sok helyen muszáj többpólusúságban és gócpontokban gondolkodniuk a szervezőknek. Erre tett kísérletet idén a Zsolnay Fényfesztivál is, tapasztalataik alapján pedig a látszólagos távolság – valójában egy kellemes séta – ellenére a közönség is megérezte a Zsolnay Negyedben rejlő lehetőségeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.