„Nem attól lesz valaki fényművész, hogy egy épületre vetít”

Interaktív

Kilencedik alkalommal rendezték meg Pécsett a Zsolnay Fényfesztivált július elején. A város 28 pontján hazai és külföldi alkotók mutatták be helyszínspecifikus munkáikat, amiket négy nap alatt több mint százezer ember látott. Szervezőkkel és művészekkel beszélgettünk az esemény hazai és nemzetközi jelnetőségéről, az utóbbi években egyre népszerűbbé váló fényművészetről, valamint a mesterséges intelligencia e területen történő hasznosításának lehetőségeiről.

Bár az esemény gyökerei a Zsolnay Negyedbe nyúlnak vissza, a városrész most először kapcsolódott be igazán intenzíven a programba, amelynek középpontjában mindeddig a belváros látványosságai álltak. A szervezők közlése szerint idén több mint 100 ezer látogatót vonzó négynapos rendezvény így kétpólusúvá vált, az összesen 28 helyszínt érintő Fény Útja pedig immár valóban az egész várost behálózta.

Az útvonal mentén található, hol azonnal szembetűnő, máskor egészen eldugott installációk megannyi különböző módon és stílusban reagáltak az utcák, az épületek és a belső terek sajátosságaira. A könnyen értelmezhető attrakciók mellett ráadásul a kortárs képzőművészet aktuális áramlataihoz releváns módon kapcsolódó, komplex alkotásokba épp úgy bele lehetett botlani, mint interaktív fény- és árnyjátszóterekbe. Arról nem is beszélve, hogy míg a város egyik pontján valódi fesztiválhangulatban hömpölygött a tömeg, néhány sarokkal arrébb az elmélyültebb befogadásnak és a csendes merengésnek is megvolt a maga terepe.

Folyton változik 

A fesztiválnak vannak visszatérő, szinte már megszokottnak tekinthető elemei. Ilyenek a délutántól látható utcaszínházi és újcirkuszi előadások, vagy éppen az esemény egyik fő látványosságának számító Zsolnay Light Art Mapping Verseny a Pécsi Székesegyház homlokzatán. Mégis, a programkínálat, nem mellékesen pedig a fesztivál térképe évről évre változik. Az idei Fényfesztivál legnagyobb újítása kétségtelenül az volt, hogy ezúttal a Zsolnay Kulturális Negyed több helyszíne, mások mellett a Planetárium és az E78 koncertterem is csatlakozott a programhoz. (A Negyedben megrendezett 2015-ös Zsolnay Fesztiválon tűntek fel az első olyan fényművészeti installációk, amelyekből a következő évtől kezdődően a Fényfesztivál is kinőtte magát.)

„A Zsolnay Fesztivál a Negyed elsőszámú összművészeti rendezvénye volt, az viszont egyértelmű volt, hogy a Fényfesztivál középpontjának a belvárosban kell lennie” – mondta az indulással kapcsolatban a Narancs.hu-nak Pusker Péter, az esemény művészeti vezetője és főszervezője. Mint megjegyzete, ettől függetlenül már a kezdetekkor felmerült, hogy a rendezvény előzményének tekinthető fesztivál helyszínét is be kellene vonni a programba. „Próbálkoztunk ezzel az elején is, de érzékeltük, hogy elsősorban a helyiek számára problémát jelent a belváros és a Zsolnay Negyed közötti távolság.” 

A Zsolnay Kulturális Negyed kora este
Fotó: Zsolnay Fényfesztivál, Pécs  

„Az elmúlt évek során sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Meg kellett tanulnunk ezt a fesztiváltípust és a műfajt, miközben egyre nőtt a közönségünk, és folyamatosan változtunk, hogy mindig tudjunk valami újat mutatni. Pécsnek van egy olyan alapvető tengelye, hogy a városi központ a Széchenyi tér, míg a spirituális központ a Dóm tér, amiket minden évben a közönségkedvenc alkotásnak számító fényszőnyeggel kötünk össze. Sokáig erre a területre összpontosult a közönség, így egyre nagyobb lett a tömeg” – fogalmazott a főszervező. Pusker Péter hozzátette: „Méretét és bejárhatóságát tekintve Pécs fantasztikusan jó helyszíne egy fényfesztiválnak.” Ezzel szemben szerinte egy fővárosban elvesznek az ilyen jellegű rendezvények. Európában mégis általában fővárosokban szerveznek fényfesztiválokat, ami miatt sok helyen muszáj többpólusúságban és gócpontokban gondolkodniuk a szervezőknek. Erre tett kísérletet idén a Zsolnay Fényfesztivál is, tapasztalataik alapján pedig a látszólagos távolság – valójában egy kellemes séta – ellenére a közönség is megérezte a Zsolnay Negyedben rejlő lehetőségeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.