„Nem attól lesz valaki fényművész, hogy egy épületre vetít”

Interaktív

Kilencedik alkalommal rendezték meg Pécsett a Zsolnay Fényfesztivált július elején. A város 28 pontján hazai és külföldi alkotók mutatták be helyszínspecifikus munkáikat, amiket négy nap alatt több mint százezer ember látott. Szervezőkkel és művészekkel beszélgettünk az esemény hazai és nemzetközi jelnetőségéről, az utóbbi években egyre népszerűbbé váló fényművészetről, valamint a mesterséges intelligencia e területen történő hasznosításának lehetőségeiről.

Bár az esemény gyökerei a Zsolnay Negyedbe nyúlnak vissza, a városrész most először kapcsolódott be igazán intenzíven a programba, amelynek középpontjában mindeddig a belváros látványosságai álltak. A szervezők közlése szerint idén több mint 100 ezer látogatót vonzó négynapos rendezvény így kétpólusúvá vált, az összesen 28 helyszínt érintő Fény Útja pedig immár valóban az egész várost behálózta.

Az útvonal mentén található, hol azonnal szembetűnő, máskor egészen eldugott installációk megannyi különböző módon és stílusban reagáltak az utcák, az épületek és a belső terek sajátosságaira. A könnyen értelmezhető attrakciók mellett ráadásul a kortárs képzőművészet aktuális áramlataihoz releváns módon kapcsolódó, komplex alkotásokba épp úgy bele lehetett botlani, mint interaktív fény- és árnyjátszóterekbe. Arról nem is beszélve, hogy míg a város egyik pontján valódi fesztiválhangulatban hömpölygött a tömeg, néhány sarokkal arrébb az elmélyültebb befogadásnak és a csendes merengésnek is megvolt a maga terepe.

Folyton változik 

A fesztiválnak vannak visszatérő, szinte már megszokottnak tekinthető elemei. Ilyenek a délutántól látható utcaszínházi és újcirkuszi előadások, vagy éppen az esemény egyik fő látványosságának számító Zsolnay Light Art Mapping Verseny a Pécsi Székesegyház homlokzatán. Mégis, a programkínálat, nem mellékesen pedig a fesztivál térképe évről évre változik. Az idei Fényfesztivál legnagyobb újítása kétségtelenül az volt, hogy ezúttal a Zsolnay Kulturális Negyed több helyszíne, mások mellett a Planetárium és az E78 koncertterem is csatlakozott a programhoz. (A Negyedben megrendezett 2015-ös Zsolnay Fesztiválon tűntek fel az első olyan fényművészeti installációk, amelyekből a következő évtől kezdődően a Fényfesztivál is kinőtte magát.)

„A Zsolnay Fesztivál a Negyed elsőszámú összművészeti rendezvénye volt, az viszont egyértelmű volt, hogy a Fényfesztivál középpontjának a belvárosban kell lennie” – mondta az indulással kapcsolatban a Narancs.hu-nak Pusker Péter, az esemény művészeti vezetője és főszervezője. Mint megjegyzete, ettől függetlenül már a kezdetekkor felmerült, hogy a rendezvény előzményének tekinthető fesztivál helyszínét is be kellene vonni a programba. „Próbálkoztunk ezzel az elején is, de érzékeltük, hogy elsősorban a helyiek számára problémát jelent a belváros és a Zsolnay Negyed közötti távolság.” 

A Zsolnay Kulturális Negyed kora este
Fotó: Zsolnay Fényfesztivál, Pécs  

„Az elmúlt évek során sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Meg kellett tanulnunk ezt a fesztiváltípust és a műfajt, miközben egyre nőtt a közönségünk, és folyamatosan változtunk, hogy mindig tudjunk valami újat mutatni. Pécsnek van egy olyan alapvető tengelye, hogy a városi központ a Széchenyi tér, míg a spirituális központ a Dóm tér, amiket minden évben a közönségkedvenc alkotásnak számító fényszőnyeggel kötünk össze. Sokáig erre a területre összpontosult a közönség, így egyre nagyobb lett a tömeg” – fogalmazott a főszervező. Pusker Péter hozzátette: „Méretét és bejárhatóságát tekintve Pécs fantasztikusan jó helyszíne egy fényfesztiválnak.” Ezzel szemben szerinte egy fővárosban elvesznek az ilyen jellegű rendezvények. Európában mégis általában fővárosokban szerveznek fényfesztiválokat, ami miatt sok helyen muszáj többpólusúságban és gócpontokban gondolkodniuk a szervezőknek. Erre tett kísérletet idén a Zsolnay Fényfesztivál is, tapasztalataik alapján pedig a látszólagos távolság – valójában egy kellemes séta – ellenére a közönség is megérezte a Zsolnay Negyedben rejlő lehetőségeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.