Az továbbra is megválaszolhatatlan kérdés, milyen lezárást kap az orosz-ukrán háború, de a hatásait egyre erősebben lehet érezni az egykori szovjet érdekszféra többi országában is. Szíriát tulajdonképpen másodpercek alatt bukták el az oroszok, hogy aztán a mai napig bújtatni kelljen Bassár el-Aszad diktátort az országban; Közép-Ázsiában egyre önjáróbbá válnak a különféle -isztánok; de a legsúlyosabb csapást az orosz befolyási övezet a Kaukázusban szenvedheti el. Főleg, ha a 35 éves hol intenzív, hol kevésbé intenzív háborúja után tényleg békét köt egymással Örményország és Azerbajdzsán, márpedig ennek talán soha nem volt olyan reális esélye, mint mostanában. Mindössze egy közös célt kellett találnia a két ország elnökének: ez lett az orosz befolyástól való megszabadulás.
A két ország potenciális együttműködésének gondolata tulajdonképpen a semmiből érkezett. 2023-ban még az olajkészletei miatt szomszédjánál jelentősen gazdagabb, ráadásul Törökország által is támogatott azeriek nemcsak egy nap alatt visszavették évtizedek után a Hegyi-Karabah feletti ellenőrzést, de minimum százezer őshonos örményt üldöztek el szülőföldjükről. Sokszáz éves keresztény templomokat romboltak le, eltüntetve az örmény kultúrát is onnan (ezt nevezte Hoppál Péter fideszes képviselő felszabadításnak, de Orbán Viktor is külön gratulált hozzá az azerieknek).
Eltérő pozíciók
Bár a Szovjetunió felbomlása után az örmények főleg a rájuk maradt hadeszközök miatt sokkal erősebb országnak számítottak, a Hegyi-Karabah helyzetének befagyasztásához kellett a már említett török támogatás Azerbajdzsán mögött, miközben az örmény felet a térség ellenőrzését is vállaló oroszok patronálták. Csakhogy az oroszokat Ukrajna lerombolása annyira lekötötte 2022 óta, hogy az örményeknek semmiféle érdemi segítséget nem tudtak adni: az azeriek gyorsan elintézték a konfliktust, az orosz békefenntartók pedig előbb tétlenül nézték végig az egész deportálási akciót, majd 2024-ben el is hagyták Hegyi-Karabahot. Az orosz támogatás megszűnése értelemszerűen nem erősítette az egész örmény állam létét – általában joggal – veszélyben érző örmények viszonyát Oroszországgal.
A 2020 óta elhidegülő örmény-orosz kapcsolatok idén júniusra odáig jutottak, hogy az örmény hatóságok letartóztatták az orosz-örmény milliárdos üzletembert, Szamvel Karapetyant és egyes magasrangú egyházi személyeket is. A vád puccskísérlet volt, és ezt nem simította el Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ellenkezése sem, aki „minden alapot nélkülöző vádaskodásnak” nevezte a letartóztatásokat. Az örmény külügyminiszter Ararat Mirzojan annyit üzent Lavrovnak, hogy tartózkodjon az ország belügyeibe való beavatkozástól. Az örmény fél részéről azóta már az is felmerült, hogy blokkolni kéne az orosz tévéadásokat az országban, amikben feltűnően megsokasodtak az örmény miniszterelnökkel szembeni kritikák.
Miközben Örményország egy sokat nyomorgatott pozícióból támadja Moszkvát, Azerbajdzsán egy épp prosperáló, egyre erősebb országként teheti ezt.
A kulturális okok miatt amúgy is a türk világhoz tartozó azeriek viszonya az oroszokhoz eleve máshonnan indult. Az Azerbajdzsáni Állami Olajvállalat vezetőségéből 2003-ban hatalomra jutó Ilham Alijev elnök pozíciójának stabilitását viszont bizonyára tiszteli még Vlagyimir Putyin is: Alijev választásról választásra stabilan 85 százalék körüli eredményt ér el, nyilván nem teljesen függetlenül az azeri állam súlyosan elnyomó jellegétől és a teljes ellenzék ellehetetlenítésétől.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
