Kósa: A kádári konszolidáció '56 után megnyert béke volt

  • narancs.hu
  • 2024. október 7.

Belpol

A mai magyarok következtetése pedig az, hogy háború helyett békére van szükség. 

Kósa Lajos szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc megnyert békéje volt a kádári konszolidáció – írja a hvg.hu az országgyűlési képviselő debreceni, aradi vértanúk emléknapja alkalmából elmondott beszédére hivatkozva.

„Mi végre a sok áldozat, megérte-e a küzdelem, hiszen nem volt esély arra, hogy az oroszokat az osztrákokkal együtt legyőzzük?” – kérdezte Kósa. Ugyanakkor képviselő szerint nem volt hiábavaló a harc, mert szabadságharc nélkül nem jöhetett volna el az 1867-es kiegyezés. Ezután a Magyar Királyság olyan fejlődési pályát futott be, ami példátlan volt. 

„Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a békét meg tudjuk nyerni, a háborút azt nem. Számtalan küzdelmet folytattunk a szabadságunkért, Rákóczitól kezdve egészen 1956-ig, és látszólag ugyan elbuktuk ezeket a küzdelmeket, de az utána következő békét, a szatmári békétől kezdve a kádári konszolidációig úgy-ahogy megnyertük” – mondta Kósa, hangsúlyozva, szerinte a mai magyarok azt következtetést vonták le, hogy békére van szükségünk, a háború nem jó nekünk. 

 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.