Közösségi felolvasással emlékeznek TGM-re hétfőn

  • narancs.hu
  • 2024. január 13.

Belpol

Bárki csatlakozhat.

Közéleti szereplők és művészek olvasnak fel egy-egy általuk választott írást Tamás Gáspár Miklóstól január 15-én, hétfőn Budapesten, a Nádor utca 15. alatt (CEU), az első emeleti 101-es teremben.

A halálának egyéves évfordulóján a filozófusra emlékező közösségi felolvasást Jámbor András országgyűlési képviselő és a Szikra Mozgalom szervezi, de bárki számára nyitott. Mindenkit várnak, aki Tamás Gáspár Miklósra szeretne emlékezni, élete, munkássága előtt tisztelegni. 

A felolvasáshoz is bárki csatlakozhat egy általa kiválasztott TGM-szöveggel, csak az a szervezők kérése, hogy egy felolvasott szöveg se legyen ötezer karakternél hosszabb.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.