Mást mutat a létra – Másodfokra kerül Váradi András halálának ügye

  • Magyar Krisztián
  • 2017. december 3.

Belpol

Az elsőfokú ítélet szerint a gázoló sofőr nem tudta volna elkerülni a balesetet. Váradiék ügyvédje szerint továbbra is sok a tisztázatlan kérdés.

Majdnem napra pontosan három évvel a halálos baleset után, október 17-én a Székesfehérvári Járásbíróság lezárta a Váradi András elgázolása miatt első fokon indult eljárást. Az ítélet szerint az alcsútdobozi juhászt elütő idős férfi nem felelős, mert nem tudta volna elkerülni a balesetet. Ám ezzel nem került pont az ügy végére, hiszen a Váradi családját képviselő Magyar György az ítélet kihirdetésekor közölte, hogy fellebbeznek. Az ügyvéd állítja: azért sem fogadják el az ítéletet, mert még az utolsó tárgyalás előtt is születtek olyan dokumentumok, amelyek újabb kérdéseket vetettek föl. A bíróság és a gázoló jogi képviselője szerint viszont kellőképpen tisztázódott minden, így le lehetett zárni az eljárást.

Váradi Andrást 2014. október 11-én, az önkormányzati választások előestéjén gázolta el egy Ausztriában élő, de Felcsúton is gyakran megforduló idős férfi. A juhász olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítását követően meghalt. (A baleset körülményeiről lásd: Tisztázatlan körülmények között, Magyar Narancs, 2015. április 23.)

A tanúvallomások és szakértői vélemények alapján így rekonstruálták a balesetet: amikor Váradi András Etyek és Alcsútdoboz között este hazafelé közlekedett, a kocsija tetejéről leeshetett a létrája, ezért megállt, hogy felvegye azt. Ugyanabban a sávban arra közlekedett egy másik autós, aki átment a létrán, de legalábbis ütközött azzal, majd megállt. Mindenesetre a létra valahogyan átkerült a másik sávba – az első leírások szerint –, ahonnan Váradi megpróbálta visszahozni, de elütötte az Etyek felől érkező (akkor 84 éves) férfi. A juhász testét 26 méterre találták meg az ütközés feltételezett helyétől, a létra pedig az előzőleg megálló gépkocsi és a szalagkorlát közé került.

Alezredesek a helyszínen

Váradi

Váradi András

Fotó: Anarki/444.hu

Mivel Váradi András a halálát megelőzően többször nyilvánosan kritizálta Mészáros Lőrincet és a felcsúti polgármester terjeszkedését, majd később Orbán Viktort, illetve az egész Fidesz-kormányzást, a baleset nagy nyilvánosságot kapott. Ráadásul a juhász az Együtt–PM színeiben indult a Felcsúttal szomszédos Alcsútdoboz polgármesteri székéért is. A hatóságok is kiemelten kezelték az ügyet, hiszen – mint ahogy az az ítélethozatal előtti tárgyaláson kiderült –, a baleseti helyszínelésen megjelent a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság két alezredese is, illetve információink szerint a rendőrségi nyomozás során az egyik ügyintézőnek folyamatosan jelentenie kellett a Belügyminisztérium felé.

A baleset ügyében nyomozás indult, de a rendőrség szerint nem történt bűncselekmény, így a Váradiékat képviselő Magyar György ügyvéd pótmagánvádas eljárást kezdeményezett. A Bicskén indult ügy az ottani bírónő visszalépése miatt került át a Székesfehérvári Járásbíróságra (lásd: Hogyan halt meg Váradi András, az igazmondó juhász?, Magyar Narancs, 2017. június 20.). Az ügy során leginkább a műszaki és az orvos szakértői jelenté­sek közötti ellentmondások és a létra körüli hercehurca kerültek előtérbe – nem véletlenül. A műszaki szakértői jelentés szerint Váradi vállán a létrával az Etyek felől érkező sofőr sávjában tartózkodott, onnan éppen visszafelé tartott, az útra merőlegesen haladt, amikor elgázolta őt az autó, amely a bal oldali elejével csapta el a juhászt. Ebben az esetben az áldozat a teste bal oldalán szenvedett volna sérüléseket, de a boncolási jegyzőkönyv szerint az ütközés miatt elsősorban a test jobb oldalán található több törés és zúzódás. További lényeges ellentmondás, hogy az orvos szakértő szerint Váradi András álló helyzetben volt, amikor elütötték, a műszaki szakértő pedig azt rögzítette, hogy a juhász éppen lépett a tragédia pillanatában. Ezen felül ott van még az alumíniumlétra, amellyel találkozhatott (áthajtott rajta vagy csak nekiment) a Váradi mögött érkező autó, de azon alig voltak sérülésre utaló nyomok. Erről mi is meggyőződhettünk korábban az özvegynél, mivel a létrát a nyomozás során a rendőrség nem foglalta le, és a bíróság is csak Magyar György kérésére kért fel egy igazságügyi nyomszakértőt, hogy nézze meg a bizonyítékként is szolgáló tárgyat.

Az október 17-i tárgyalás középpontjában is a létrával kapcsolatos nyomszakértői vélemény állt. Fölmerült, hogy – bár teljes bizonyossággal kizárni az ellenkezőjét sem lehet – talán mégsem volt Váradi András vállán a létra, amikor őt elütötték, holott eddig ez fontos körülmény volt az eljárás során. Az is felmerült, mi van, ha úgy volt a létra a vállon az ütközéskor, hogy az a gázoláskor nem érintkezett az autóval, viszont ebben az esetben is valószínűleg – de nem minden kétséget kizáróan – keletkezett volna rajta olyan maradandó nyom, amelyet később is rögzíteni lehetett volna. A balesetet okozó férfi ügyvédje szerint sem ez, sem pedig az eddig Magyar György által hiányosságként vagy ellentmondásként említett elemek nem befolyásolják a védencével szemben felvetett felelősség kérdését, és ezt végül a bíróság is így gondolta, ugyanis a bírónő, ahogy a korábbi tárgyalásokon, úgy most sem látta indokoltnak Magyar György kérését, miszerint helyszíni szemlén rekonstruál­ják a balesetet. Váradiék ügyvédje javasolta, hogy legalább hallgassák meg a baleset helyszínelésekor jelen lévő rendőröket és mentősöket, majd az újabb indoklás nélküli elutasítás után azzal is próbálkozott, hogy vonjanak be egy úgynevezett szakértői intézetet a szakértői vélemények közötti ellentmondások feloldására. Korábban a műszaki és az orvosi szakvélemény közötti ellentmondásokat úgy próbálták meg hivatalból feloldani, hogy a rendőrség újra megkérdezte az eredeti szakvélemény készítőit, akik megerősítették a korábban leírtakat – és ennyi.

Magyar György szerint három évvel a halálos baleset után, több tárgyalás és újabb szakértői kiegészítések után eljutott oda az ügy, hogy nem is úgy történt a baleset, ahogyan azt az elejétől kezdve hitték. Több jel is arra utal, hogy Váradi Andrást nem biztos, hogy ott ütötték el, ahol az a nyomozati dokumentumokban áll. Utóbbira a legutóbbi tárgyalási napon tett is utalást az a műszaki szakértő, aki a közelmúltban elvégzett egy vizsgálatot azzal a tanúval, aki a Váradi András mögötti autót vezette (azt, amelyik ütközött a létrával). A Székesfehérvári Törvényszék sajtóosztálya az elsőfokú ítélet napján kiadott egy közleményt, amelyben több más mellett az szerepel, hogy „az ügyben beszerzett szakértői vélemények alapján kétséget kizáró bizonyossággal megállapítható az, hogy a baleset a vádlott forgalmi sávjában következett be”.

A fenti kételyeket a bíróság nem találta elég meggyőzőnek ahhoz, hogy elrendelje a helyszíni szemlét akkor, amikor az időjárási viszonyok pontosan ugyanolyanok, mint a több mint három évvel ezelőtt történt tragédia idején. Az indoklás szerint ez „szükségtelen”, és a sajtóközleményből is arra lehet következtetni, hogy nem akartak foglalkozni az újabb problémás részletekkel.

Magyar György állítja: ha a bíróság felteszi a kérdést, hogy miért is sétált volna az út közepén minden bizonnyal létra nélkül Váradi, és miként lehet, hogy már tulajdonképpen senki sem biztos benne, végül hol is ütötte el őt a fékezés nélkül érkező gázoló, akkor be kellene látni, hogy ezekre nem születtek megnyugtató válaszok, így pedig nem fejezhető be egy ilyen eljárás. „Félreértés ne essék, itt nem az a cél, hogy mindenképp elítéljenek egy 87 éves öregembert, de az elvárható lenne, hogy legalább megmagyarázza a bírónő, miért nem hajlandó elrendelni, hogy a helyszínen rekonstruálhassák a szakemberek a történteket, vagy legalább a szakértői intézet bevonását engedélyezhette volna” – mondta a Váradi család ügyvédje. (Szerettük volna meghallgatni a gázolót védő ügyvéd véleményét is, de nem nyilatkozott, mert, mint írta, a védence nem mentette fel őt az ügyvédi titoktartás alól.)

A fellebbezés után az eljárás másodfokon folytatódik.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.