Mégsem mese az orosz titkosszolgálatok folyamatos magyarországi kavarása

  • narancs.hu
  • 2017. március 24.

Belpol

A miniszterelnök is képben van.

Tálas Péter a kelet-közép-európai térség biztonságpolitikájának legismertebb magyar szakértője volt vendége Rónai Egonnak a tegnap esti Egyenes beszéd c. műsorban az ATV-n.

false

 

Fotó: ATV

A szakértőt Katrein Ferenc Indexen kirobbantott kémbotránya miatt hívták meg a műsorba, s rögtön azzal kezdte, hogy biztonságtechnikai szempontból a hazaáruló az, akit a bíróság elítél. S ő speciel nem emlékszik arra, hogy Magyarországon az elmúlt 25 évben lett volna erre precedens.

Tálas szerint

Katrein Ferenc információi a szakma számára

nem voltak újak. Elismerte többek között azt, hogy az oroszok nagyon erőteljes titkosszolgálati tevékenységet folytatnak, amivel a magyar szolgálatok tisztában vannak és erről napi szinten tájékoztatják a miniszterelnököt. Hogy a kormány ezzel mit kezd, az már a politikus felelőssége.

Egy leszerelt műveleti vezető

szerinte tisztában van vele, hogy mi az, amiről beszélhet, s a nyilvánosságra került információk nyilvánvalóan nem államtitkok.

Tálas Péter azt mondta: a gyakorlat valóban az, hogy amikor csak lehetséges, a nagyhatalmak megpróbálják beépíteni ügynökeiket bizonyos országokba, ez történhetett Magyarországon is. Kijelentette: alapvetően egyetért azzal, hogy lehet orosz veszély hazánkban.

Szóba került

a szerdai londoni terrortámadás

is, a merénylet kapcsán a szakértő azt nyilatkozta, hogy gyengülnek a dzsihádisták. Kijelentését azzal magyarázta, hogy a merénylőt nem irányították, s a nagy logisztikai háttérrel rendelkező terrortámadások helyett most már primitív eszközökkel végrehajtott támadásokat alkalmaznak a merénylők. A magyar jogi határzárról és intézkedésekről úgy fogalmazott: nem ez védi meg az országot az iszlamista terrorizmustól.

 

A leadkép forrása: www.commdignew.com

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.