Narancs XIX. évf. 44. szám (2007-11-01)
Aki pénzért kénytelen ácsingózni, mindenképpen hálátlan. Ha nem kap pénzt, nyilván utálja a pénzforrás letéteményeseit. Akinek pedig jut valami, azért füstölög, mert kevesli az adományt, elegánsabban szólva, a támogatást. Ezenfelül, ha állami pénzek osztogatásáról van szó, az illetékes adófizető is joggal háboroghat, hogy elherdálják a tőle beszedett pénzt.
Egy szeg miatt a patkó elveszett, A patkó miatt a ló elveszett, A ló miatt a csata elveszett, A csata miatt az ország elveszett, Verd be jól azt a patkószeget! A patkószeg a szociológusoknál a törött üvegtábla. Azt mondják, egy városrész leromlása úgy indul el, hogy egy bezúzott ablakot nem javítanak meg. Ez az a pont, ahonnan még volna kiút: a megjavított ablak arról üzen, hogy itt emberek élnek, akik figyelnek a környezetükre, és a közösségben van annyi erő, hogy megőrizze élhetőnek a saját mikrovilágát.
(A távolságot mint üveggolyót... 6. - ...újra a levegőben)
Aki látott már buszmegállót a Felvidéken vagy Erdélyben kis vagy közepes hatótávolságú magyarországi popsztárok plakátjaival teleragasztgatva, tudja, hogy egy turné az elszakított területeken mindig hálás mulatság (azon otromba logika jegyében leginkább, mely szerint a "hazaiság" úgyis mellékessé teszi a minőségi kérdéseket - vö. "jó ezeknek a szar is").
Akinek illúziói voltak afelől, hogy mennyire tudja megvédeni a törvény és annak alkalmazója a többséget a nyíltan alkotmányellenes és törvénysértő kisebbség terrorjától, az a múlt héten kaphatott egy jelentős tockost.
Múlt heti lapszámunkban interjút közöltünk Kis Péter építészszel, abban a hiszemben, hogy a budavári Szent György téren díszelgő csonka épület újjátervezőjét kérdeztük (Egy lelkesítő ház, Magyar Narancs, 2007. október 25.). Alighanem tévedtünk: naiv feltételezés volt csupán, hogy az erre szánt ötmilliárd uniós forintot a legutóbbi tervpályázat nyertes terve alapján költik majd el.
Ha többen hallgatják, mint eddig, az is baj. Az ORTT közigazgatási eljárást indított a Magyar Rádióval (MR) szemben, miután úgy ítélte meg, hogy a júniusban megújult MR2-Petőfi rádió nem tesz eleget közszolgálati műsor-szolgáltatási kötelezettségeinek, és ezzel megsérti a médiatörvényt. Gyors megoldás nem várható; a közpénzből finanszírozott, fiataloknak szóló zenei adó akár át is rendezheti a rádiópiacot.
Az igazi hír nem az volt, hogy a Mozdonyvezetők Szakszervezete (MOSZ) október 25-re figyelmeztető sztrájkot hirdetett, hanem az, hogy meg is tartotta. A sztrájk valódi okait mindazonáltal senki nem verte nagydobra.
Konstruktív légkörben zajlik a két hete beterjesztett közhigiéniai törvénycsomag vitája, ám néhány ponton könnyedén fennakadhat a teljes egyeztetési folyamat. A szocialistáknál az összeférhetetlenség okoz turbulenciát, a Fidesz a politikai hirdetések tilalma és a képviselői tiszteletdíjak ügyében köti az ebet a karóhoz. A pártok hétfőn (lapzártánk után), az alkotmányügyi bizottság ülésén tárták a nyilvánosság elé álláspontjukat.
Évtizedek óta az első igazgató, aki a múzeumi szférán kívülről érkezett. Még a ciklus felénél sem jár, de a sajtó jó ideje a múzeumügy első számú sikerembereként szólaltatja meg. Magyar múzeumot még sosem látogattak annyian, mint most a Szépművészetit, Baán tevékenysége mégis megosztja a szakmát.
Mivel a végső döntés joga a parlamenté, tét nélküliek mind az MSZP, mind a Fidesz népszavazási kezdeményezései, s evvel a két nagy párt tisztában is van - állítja az MDF elnöke. A népszavazást rövid távú politikai céljaik miatt erőltetik - miközben az ország életét hosszú távon meghatározó ügyek rendezésére esély sincs.
Zöldebbek lennének a zöldeknél, szociálisabbak a baloldalnál, miközben határozottabban képviselnék a hagyományos értékeket. Az angol konzervatívok új nemzedéke nem elégszik meg a modernizmus kritikájával meg az elzárkózó múltba fordulással. David Cameron pártelnök új tartalommal töltené meg az elfonnyadt tory konzervativizmust.
A török parlament október 17-én elsöprő többséggel egy évre szóló felhatalmazást adott a miniszterelnöknek, hogy támadja meg Észak-Irakot, és semmisítse meg a törökországi kurd felkelők ottani bázisait.
November van és egyre hidegebb lesz, egyre korábban sötétedik, már az órát is átállítottuk, bekapcsoljuk a fűtést és hosszú regényeket kezdünk olvasni megint, mondjuk Vernétől a Sándor Mátyást, vagy Jókaitól A három márványfejet, mert arról ábrándozunk, bárcsak nyár lenne Dubrovnikban inkább - és aztán megnézzük pénteken (november 2.) a Dunán 18.30-kor a Dubrovnik - Tengertánc magyar filmetűdöt 4 percben. Vagy mégis felütjük századszor az Utas és holdvilágot ott, ahol Ulpius Éva épp azt mondja: "Hallstattba mentünk.
A világ különböző konyhái nálunk nincsenek annyira autentikusan és olyan mértékben jelen, mint más nagyvárosokban, egyre azonban nem panaszkodhatunk: a földkerekség egyik legkiválóbbja, a török igazán felülreprezentált a többihez képest. Annak persze elsősorban a gyors, büfészerű változata terjedt el, és csak reménykedünk, hogy egyszer felbukkan egy igazi étterem is, olyan, ahol az ismert fogásokon túl izgalmas török regionális ételeket vagy kifinomult, régi recepteket is felvonultatnak majd. A következő fogás a török konyha egyik klasszikusa.
Az előző részben ígéretet tettünk, hogy ismertetjük Arthur Schopenhauer nézeteit, hányféle-fajta író létezik e világban. Nos hát: "Legelső rendben olyanok, akik a dolog végett, és olyanok, akik az írás miatt írnak.
Az Operaház idei évadjának első bemutatója alkalmasint a hiánypótlás jegyében fogant, hiszen Igor Stravinsky zenés színpadi műveinek hazánkban, fájdalom, alig-alig van előadási hagyománya. Úgyannyira, hogy egynéhány emlékezetes balettprodukciót nem számítva a legsikeresebb Stravinsky-előadásokat a múltban nem a pesti vagy a vidéki operatársulatok valamelyike, hanem éppenséggel az Állami Bábszínház vitte a közönség elé.
A Stúdió "K" immár belakta új helyét, a Ráday utcai sarkot; áthozott a pincéből mindent, ami értékes volt, és odahagyta a vaskos-nehézkes lépcsősort. Feljött a felszínre.
A Dorottya Galéria Utazás önmagunkba című kiállításának kurátora kurrens témát feldolgozó, a külsődleges jegyek (a testábrázolás) és a belső személyiség (az identitás) viszonyait és kérdéseit feszegető műalkotások mellékvizén indította el hajóját. A kiválasztott művészek útja így a test belsejébe vezet - a kérdés csupán az, hogy e búvárkodás során milyen mélyre hatolnak le az alkotók.
"Stop killing wild birds" - ez a felirat díszelgett a Magyarország-Málta futballmeccsen az ellenfél kapuja mögött. Hiába költ az EU milliókat bizonyos madárfajok megmentésére, a déli tagországok - mint Málta - nem képesek féken tartani polgáraik gasztronómiai indíttatású vadászszenvedélyét.
A párhuzamosság gyönyörködtet, nem beszélve a dolgok, események titokzatos együttállásáról, amihez még magyarázatot sem kell fűzni, csak egymás mellé rakjuk őket, és kész a csoda - kényelmes misztérium.
Nyugodtan mondhatjuk, szinte sziszifuszi feladatra vállalkozott a szerző, amikor megkísérelte alig másfél száz oldalon összefoglalni a modern kori magyar közgondolkodás históriáját. Mindenekelőtt szögezzük le: a kötet - a terjedelem miatti korlátok és a szükségszerű egyszerűsítések ellenére - élvezetes olvasmány, amely tankönyvként is jól funkcionál.
Mindig van annak valami jelentősége, ha egy zenekar saját magáról nevezi el az aktuális lemezét. Egyfajta önmeghatározás lehet ez: az első albumnál természetesen a friss, LP-szüzességét épp csak elvesztő banda üt ezzel az asztalra, jelezve, hogy készen állnak szétrúgni az összes segget, mellesleg leigázni a világot, ha már úgyis elkezdték a hadjáratot (a Led Zeppelin csinálta ezt a legjobban, ugye, ahol az első négy album volt self-titled, mindössze egy odabiggyesztett számmal jelezve a sorrendiséget; mindazonáltal be is jött nekik a taktika).
Nem kiáltanánk ki még a zeneipar revolúcióját. Az, hogy a mindig új utakat kereső oxfordi zenekar legújabb lemezét nem a hagyományos módon jelentette meg, hanem hozzáférhetővé tette a hálón az inrainbows.com honlapon - a letöltőkre bízva, mennyit fizetnek érte (a minimális összeg nagyjából fél font) -, még nem jelenti azt, hogy a nagy multik, illetve a független kis kiadók holnaptól lehúzhatják a rolót.
Az 1970-es születésű zongorista egyáltalán nem sorolható be a hagyományos dzsesszzenész-kategóriába. Párhuzamosan ad szóló- és triókoncerteket, a saját zenekarával is jelentet meg lemezeket, és közben nagynevű dzsesszzenészek lemezein és koncertjein hallhatjuk közreműködőként (két évig koncertezett a szaxofonos Joshua Redman együttesével, játszott Charlie Haden és Lee Konitz oldalán, illetve olyanok albumain kísérőzenészként, mint Wayne Shorter, John Scofield és Charles Lloyd).
A hangfalak megmászása náluk a produkció elengedhetetlen része, és a "hat legjobb barát" szöveg nem reklámfogás. A kapcsolatuk olykor rosszabb, mint egy házasság, így ha egy mód van rá, koncertről koncertre mámoros állapotban értékelik újra a világot a Subscribe tagjai (Anga-Kis Miklós - basszusgitár, Csongor Bálint - ének, Horváth Attila - gitár, Reich Tamás - gitár, Rékasi Attila - dob, Tilk Máté - ének).
Szerény emlékeim szerint ilyen erős magyar felhozatal még nem volt a Verziók történetében. Van minden: szerelem, halál, zene, tánc, munkanélküliség, épek és sérültek, mi, ti, ők... És még zene, tánc.
Verzió Emberjogi Dokumentumfilm Fesztivál negyedszer, még több filmmel, még változatosabb programmal.
Négy és fél évvel Szaddám Huszein bukása után már majdhogynem mindegy, hogy mit várt az Egyesült Államok az iraki megszállástól. Sokkal aggasztóbb, hogy mi minden történt azóta, amire nem számítottak Washingtonban, és mi minden nem történt meg, amit reméltek, csak nem gondoltak át kellőképpen.
E szórakoztató ügydarab főhőse egy kedves, rokonszenves, ám alapvetően züllött alak: még szerencse, hogy a végén nem neki lesz igaza.
Olyan ez, mint egy Monty Python-szkeccs a poénok nélkül. A közellenség, egy hétévesforma kisfiú, cowboyjelmezt lopott, mire a buzgó kispolgárok riasztják a Scotland Yardot, amely nagy erőkkel kiszáll a kabátlopás helyszínére.
A titok legmélyéig még e nagyszerű, felkavaró, megrázó dokumentumfilm végén sem jutunk el. Talán azért nem, mert túl sok idő telt el: és nem is az 1978. november 18-i guayanai tömeges öngyilkosság, vagy inkább tömeggyilkosság, hanem a szektavezér, Jim Jones gyermek- és kamaszkora óta.
A Wass Alberthez való, szélsőségesen ellentmondásos viszony alapját a magyar irodalmi életben és a magyar közéletben ugyanaz a tény határozza meg: munkásságát sem az egyik, sem a másik szereplői nem értik.
A gunyoros dohogások stílművésze volt, vagy jó másfél évtizeden át a legsikeresebb hazai vígjátékíró. S habár korántsem véletlenül vált a Szocialista Magyarországért Érdemrend büszke birtokosává, azért mindhalálig megmaradt fanyar pesti polgárnak, és örökös kávéházi egyednek, méghozzá a morcosabb fajtából.
A "pro bono publico" munka, vagyis a közjóért ingyenesen vagy jelképes összegért végzett jogi szolgáltatás az angolszász irodák életében napi gyakorlat, a világ más tájain egyelőre egzotikum. A budapesti központtal működő nemzetközi szervezet tavaly óta azon van, hogy nálunk is gyökeret verjen. Állítólag ez a legmegfelelőbb pillanat.
"Egész nap azon gondolkoztam, mivel fogunk játszani" - ereszkedik le a pincehelyiségébe Miklós, aki ráadásul gyűjtő, több mint 100 társasjátéka van otthon. De ez sem elég, mindig mással, "valami újjal" szeretne játszani.
Némi meglepetést okozott az idei közgazdasági Nobel-díj odaítélése: nem mintha a díjazottakat találta volna érdemtelennek a szakmai közvélemény, viszont kutatási területük még az avatottak jó része előtt sem túlzottan ismert.
