A lúgos támadás elítéltjének kártérítést ítéltek a rossz börtönkörülmények miatt, az áldozat meg a mai napig nem kapott semmit

  • narancs.hu
  • 2019. május 29.

Bűn

Hiába jogerős ítélet, végrehajtási eljárás, elképesztő bürokratikus teszetoszaság folyik.

Egy fillér kártérítést sem kapott a lúgos támadás áldozata a tavaly júliusi jogerős bírósági ítélet óta, az elkövetőnek viszont 591 ezres kártérítést ítéltek meg a rossz börtönkörülmények miatt – írja az Index.

Mint ismert, tavaly ítélték jogerősen tizenegy év börtönbüntetésre a lúgos támadásként elhíresült ügyben Bene Krisztiánt, azt az orvost, aki az ítélet szerint 2013-ban maró lúggal öntötte le volt barátnője, Renner Erika nemi szervét és altestét, miután a nő pár hónappal korábban szakított vele.

A Kúria jogerős döntése szerint az öt évig húzódó ügyben az áldozatnak különféle jogcímeken közel 739 ezer (pontosan 738 951) forint kártérítést ítélt meg a bíróság –  többek között az évekig elhúzódó tárgyalásokkal összefüggő egyéb költségek megtérítésére, valamint a Bene által ellopott laptop és telefon miatt.

Érdekes módon, bár Renner Erika benyújtotta a kártérítési igényét, és bár ezt a Fővárosi Törvényszék végrehajtási osztálya be is fogadta, az ezt követő ide-oda postázás útján, bürokratikus teszetoszaság okán nem sikerült megkapni. Hiába tett panaszt, állítólag adminisztrációs hiba és téves iktatás történt.

Végrehajtási eljárás ide vagy oda, Renner Erika a mai napig nem kapott kártérítést. Míg hogy, hogy nem az ügyben elítélt ex-orvosnak a rossz börtönkörülmények hipp-hopp megítélték a kártérítést.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.