Ólafsson teljesen más személyiségű zenész, mint a 2018-as díjazott Gyenyisz Macujev, akit Budapest mellett Vlagyimir Putyin is kitüntetett ugyanabban az évben, és akiről az ukrajnai invázió óta nem sokat hallani: míg az orosz zongorista előadásait a fortissimók és a zongoraversenyek szinte programszerű halmozása jellemezte, Ólafsson gondos koncepcióval felépített műsorral, filozofikus játékkal, földöntúlian elasztikus billentéssel nyitotta meg a 2025/26-os évad folyamán hallható három budapesti koncertje sorát.
A hetvenes–nyolcvanas évek fontos fordulópont volt a zongoristáknak: ettől kezdve sorra jelentek meg a stílusbéli koncepció alapján felvett sorozatok – mint például Paul Badura-Skoda korhű fortepianókon rögzített Mozart-, Beethoven- és Schubert-felvételei, Ucsida Micuko Mozart-ciklusa, vagy Angela Hewitt közel huszonöt éven át zajló Bach Odyssey-szériája –, amelyekben többnyire egy korszak vagy egy komponista világa volt a szervezőelv. A jelenlegi komolyzenei repertoárt egy több mint száz éve alig-alig frissülő zeneirodalmi szegmens határozza meg, az újításra tehát szükség van. Ezt észlelték a lemezkiadók is, s mostanság láthatóan arra ösztönzik a művészeiket, hogy ne a szokványos zenetörténeti kontinuitás, hanem valamilyen érzelmi vagy filozófiai ív alapján állítsák össze a programjukat. Víkingur Ólafsson kettővel előtti, >From Afar című lemeze felfogható egy látszólag különálló darabokból álló playlistnek, amelynek legfőbb szervezőereje az előadói szubjektum.
Ólafsson a 2017-es Mostly Mozart fesztiválos debütálása óta magán hordozza a The New York Times egybekezdéses koncertkritikájában ráaggatott „izlandi Glenn Gould” címkét, amelyet vélhetően csupán azért kapott, mert Bachot játszott egyedi stílusban, és játéka közben néha elődjéhez hasonlóan a hangszere fölé görnyedt. Ólafsson mentálisan sokkal stabilabb ember benyomását kelti, mint Gould, de az intertextualitás terén sok a hasonlóság köztük: nyugodtan tekinthetjük a konceptalbumok előfutárának a kanadai CBC számára 1967 és 1977 között készített, Solitude Trilogy című tematikus sorozatot, amelyben Glenn Gould az általa Bach nyomán „ellenpontos rádiózásnak” nevezett felvételi technika segítségével készített műsorokban beszélt a „világtól való elvonulás” eszméjéről, s mutatta be Kanada sarkvidéki és szubarktikus területeinek kultúráját.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
