A magyar Weinsteinekről vall Sárosdi Lilla és Sándor Erzsi

  • narancs.hu
  • 2017.10.14 16:41

Bűn

A színházi szakmában történt zaklatásokról beszél a Krétakör egykori oszlopos tagja és a pályáját színésznőként kezdő író, újságíró.

Miután napvilágot láttak a Harvey Weinstein – az amerikai filmipar egyik legbefolyásosabb producere –által elkövetett szexuális erőszakról és zaklatásról szóló történetek, az ezek nyomán kitört botrány a magyar szcénát is elérte.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Sárosdi Lilla színésznő a Facebookon tette közzé saját történetét, mert vannak magyar Weinsteinek is, és megússzák:

"A Weinstein-ügy kapcsán kikívánkozik belőlem, hogy 20 évvel ezelőtt egy akkor színházat igazgató rendező egy kedves barátjával elvitt kocsikázni egy próba után...

Fiatal voltam, szűz, naiv és rajongtam a színházért. Boldog voltam, hogy beengedtek megnézni egy próbát, miközben lenyűgözve néztem, mi zajlik a színpadon, hogy instruál a nagyrendező. Egyszeriben oda ült mellém egy 45-50 körüli férfi, a nagyrendező barátja, kedvesen bemutatkozott, s időnként belekezdett egy-egy rövidke sztoriba a nagyrendezővel való kapcsolatáról, barátságukról, majd a próba végén a nagyrendező ennyit mondott: Na, menjünk!

Hova? kérdeztem, persze csak magamban, hiszen úgy, de úgy meg akartam felelni, és persze büszke is voltam, hogy befogad egy pillanatra a színházi elit. Következő pillanatban egy fehér BMW-ben ültem, mellettem a nagyrendező, a kedves barát a volánnál. A Margit-hídnál sosem feledem a képet oldalra nézek, látom a parlamentet és előttem a nagyrendező térdel a kocsiülésen letolt sliccel pici löttyedt hímtagját limbálva a szemem előtt.

'Puszild meg' hallom az instrukciót. Elsírtam magam! A nagyrendező zokon vette a hisztimet és biztatott, hogy nekik vannak ilyen fiatal barátnőik, akikkel szexelnek egy jót, lazuljak egy kicsit. De nem sikerült lazulnom, sőt, de itt még nem ért véget az este, elértünk egy kietlenebb helyre, ahol a kedves barát örömet szerzett magának, miközben én szégyenkezve kértem bocsánatot a nagyrendezőtől, hogy megsértettem az ellenállásommal. Mindenesetre a nagyrendező megbántva szállt ki a kocsijábòl. 'Vidd haza'  mondta sértődötten a kedves barátnak, és én nagyon szégyelltem magam, hogy nem tudtam megfelelni.

Az évek alatt nem csitult bennem ez az ügy. Ha arra gondolok, hogy ez az ember fiatalembereket tanít azóta is, akkor feljön bennem a harag.
Tudom, hogy sok színésznő van a pályán, aki hasonló módon lett megalázva rendezők, producerek, színházigazgatók által. Azt is tudom, hogy egy ilyen esetet nehéz bizonyítani, hiszen az elkövető lehet köztiszteletben álló személy, aki azonnal letagad mindent, és be is védik a kollégái. Vajon mit tehetünk, hogy leleplezzük a magyar Weinsteineket?"

Sárosdihoz csatlakozva Sándor Erzsi író, újságíró is megosztotta történetét a Facebookon arról, hogyan éltek vissza főiskolás korában, pályakezdő színészkőként a megfelelni akarásból adódó kiszolgáltatott helyzetével.

false

 

Fotó: Horváth Judit/Park Kiadó

"Sárosdi Lillához csatlakozva, van olyan történetem is, amelyikben ma is élő szereplő van. Neve is van. Első éves főiskolás voltam, 19 éves, és a felettem járó filmes osztályból E(...)  elkapott a lépcsőházban, hogy próbafelvételt csinálna velem. Persze, boldog voltam, azt se tudtam mi az. Felmentem hozzá, mert hát nála volt a kamera. Azt mondta, hogy a színész akkor veszíti el a gátlásait, ha a Keleti Pályaudvaron egy hintaszékben is képes meztelenül elmondani egy monológot. Ebben nem voltam biztos, de mivel nem a Keletiben voltunk, azt kérte, hogy nála, a hintaszékben levetkőzve mondjak el valami szöveget. Nagyon megijedtem, azt hittem, ha erre nem vagyok képes, nyilván pályaalkalmatlan vagyok, de rendületlenül magyarázta, hogy ez semmi. Az járt a fejemben, ha ez nem megy nekem, biztos nem is leszek színész, hiszen annyi filmben vetkőznek a színészek. Nem akartam persze, de nagyon kapacitált, hogy ez mennyire fontos a filmje szempontjából és nem volt erőszakos, csak elmagyarázta, hogy a színésznőknek ezt tudniuk kell. Nagyon nagy kínban félmeztelenül ültem a kamerája előtt, motyogtam valami hülyeséget, ő nézett, instruált és talán készített is felvételt, ezt nem tudom. Csak azt, hogy végtelenül kiszolgáltatottan vártam, hogy ez az egész elmúljon és kimehessek a lakásból. Nem akart mást, de ezt a felvételt, vagy mit, ezt igen. Hagyta, hogy elmenjek, és iszonyú boldog voltam, hogy nem lesz ebből film, nem kell tovább megfelelnem. Nem is lett. Az elmúlt években haverilag rengetegszer találkoztunk. Sosem mondtam el neki, hogy ha ránézek, mindig ez jut az eszembe. Úgy viselkedtem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy beszélgetünk és érdeklődünk egymás családja és barátai iránt. A mai napig érzem azt a halálos kínt, amit ott a hintaszékben félmeztelenül eltöltöttem nála egy kamera előtt, hogy megfeleljek, mint színésznő. Ha letagadja, leszarom, talán nem is emlékszik rá, hiszen nem történt semmi, de lehet, hogy most fogja azt mondani, hogy bocsánat. Megvárom."

Sándor Erzsi és Sárosdi Lilla történetét a hozzájárulásukkal tettük közzé.

Neked ajánljuk