Diplomáciai jegyzet

Sokan megtisztulást emlegetnek, s hogy ezt alappal tehetik, azt a jobboldali spanyol média magatartása hitelesíti. A Bárcenas-ügy elindítója lehet annak, hogy a spanyol demokrácia túljusson a válságon, újjáépíthesse hitelességét, becsületét.

Hogyan tovább? Azáltal, hogy véghezvitt egy igen furcsa hatalomátvételt, a hadsereg saját nyakába vette azoknak a gazdasági gondoknak a felelősségét is, amelyek megoldatlanságáért eddig egyedül a kormány és a Muszlim Testvériség volt okolható.

Hruscsov, Gorbacsov és Jelcin minden alkalmat megragadtak, hogy hitvesükből first ladyt csináljanak. Az első és az utolsó – fizikai okokból – szinte a lehetetlent kísértette ezzel, de megtette. Gorbacsovnak szerencséje volt, Rajsza Gorbacsova nemcsak szép nő volt, hanem okos és művelt is.

Strasbourgban, Brüsszelben és a civilizált Európa többi nagyvárosában már mindent tudnak rólunk, a parlamenti vitanappal nem az új információk közlésének pillanata jött el, hanem a megaláztatásé.

A magyar jobboldalt megújítani szándékozók elméleti jobboldaliságával egy gátlástalan és nagyon gyakorlatias nacionalizmus áll szemben; liberális gazdaságpolitikájukkal pedig maga a hatalomcentrikus, gondoskodó állampártiság.

Függetlenül Orbán Magyarországától, a világ mégiscsak jó irányba halad. Az európai közösség szándékai és az azokhoz kapcsolódó akciók nem egyszerűen politikát csinálnak, hanem történelmet írnak.

A Népfront Oroszországért amolyan békemenetekre idomított CÖF-ként fog működni; tagjait könnyű lesz elérni, hatékonyan mozgósítani. A Kremlnek nem kell tartania attól, hogy tagjai eredeti ötletekkel állnak elő, de parancsra majd mindent teljesítenek.

Ruhaninak nem lesz egyszerű dolga. Bizalmat kell ébresztenie a Nyugatban; kezelnie kell azt a problémát, amit az Ahmadinezsád által szorgalmazott térségi síita expanzió okoz; meg kell nyugtatnia a hatalmi befolyásától tartó Szaúd-Arábiát, Törökországot és az iraki szunnitákat.

Az amerikai titkosszolgálat most kipattant megfigyelési-lehallgatási botránya a mai amerikai rendszert összevethetővé, sőt hasonlatossá teheti sokak szemében azzal, amelyet oly sokan gyűlöltek, s amit George W. Bush nevével kapcsoltak eddig össze.

Az önnön vallási-ideológiai válságában mindinkább elmerülő politikai vezetés nemcsak a demokratizációs folyamatot adta fel, s bontja vissza az ennek megfelelő intézményi rendszert, hanem komoly károkat okoz mind a gazdaságnak, mind az ország biztonsági rendszerének.

Belegondolni sem merek, hogy az emberi természet parancsa lenne – kivetkőzve egyéniségünkből – beleolvadni a törzsi, nemzeti, felekezeti, pártbéli közösségek uniformizmusába. Még akkor sem, ha naponta látok erre elborzasztó példákat.

A hegy ormán magasodó 150 méteres kereszt oly nyomasztóan tesz erőszakot az egész tájon, hogy méltó mementója maradt Franco korszakának, még akkor is, ha a diktatúra egykori giccsessége helyett mára már csak a giccs diktatúráját jeleníti meg.

Ha az Izrael-barátsággal igazán nem vádolható arab televízió is antiszemitizmust vet a magyarok szemére, s ha a baloldali szimpátiával aligha vádolható európai jobboldal is egyre leplezetlenebbül Orbán politikai ellenfeleinek drukkol, nagyon komolyan kell vennünk annak szavait, aki a szakadék felé rohanó Magyarországról beszél.