Máris elkezdett elpárologni a gyermekvédelemre beígért 17 milliárd forint

Belpol

Gulyás Gergely kifejezetten az állami gyermekvédelmi intézményrendszer fejlesztésére ígért meg még az idénre 17 milliárd forintot. Ebből mostanra az lett, hogy nem tudni, mikor biztosítják, és már az egyházak is kaphatnak belőle.

„Már idén 17 milliárd forintot juttat a kormány az állami szociális intézményrendszernek” – jelentette be az október 9-i kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. Gulyás azt hangsúlyozta, hogy bár a gyermekvédelemben a legtöbb intézmény az egyházakhoz tartozik, ez a 17 milliárdot kifejezetten az állami ellátórendszernek utalják, a pénz pedig a modernizációra és a bérekre is felhasználható lesz, miközben az egész szociális szférára vonatkozóan béremelést jelentenek majd be egy hónapon belül. A tisztázó újságírói kérdésekre válaszul Gulyás azt hajtogatta, hogy egy héten belül majd a Belügyminisztérium fogja közölni, mire költik el a 17 milliárd forintot. 

Gulyás ezt az összeget azután dobta be, hogy egyrészt a szeptember végén robbanó „Zsolti bácsi-ügy” miatt a gyermekvédelem ismételten előtérbe került, másrészt néhány nappal korábban a parlament költségvetési bizottságában a fideszesek leszavazták Jámbor András és Szabó Tímea ellenzéki képviselők javaslatát, amely a gyermekvédelemben dolgozók béremelésére, valamint az állami gondozott gyerekek étkezésére szánt keretösszeg megemelésére irányult. Ennek leszavazása után nyilván mondania kellett valamit a kormánynak is – így álltak elő a 17 milliárddal, amely azonban eddigre egy eldöntött tény volt.

Valójában ugyanis a kormány a 2024-es költségvetés zárszámadásában, vagyis elszámolásában rendelkezett a 17 milliárdról, illetve egészen pontosan 17 009,2 millió forintról. A jelenleg a parlament előtt lévő zárszámadási törvénytervezetben az szerepel, hogy egyrészt az egyházi intézményfenntartóknak ennyit kellene visszafizetnie az államnak, amiről az országgyűlés lemond – másrészt cserébe ugyanennyit ítélnek meg 2025-re kifejezetten az állami és önkormányzati szociális és gyermekvédelmi fenntartóknak is. Hozzátették, hogy „a támogatást annak tényleges felhasználásáig az éves költségvetési beszámoló készítésekor kötelezettségvállalással terhelt maradványnak kell tekinteni”.

A zárszámadás tervezetét szeptember végén nyújtották be a parlamentnek, tehát több mint egy héttel azelőtt, hogy Gulyás bejelentette volna a hirtelen megítélt pluszforrást – holott korántsem pluszforrásról volt szó, hanem egy elvileg már eldöntött tényről. Persze mindez nem is lenne gond, ha végül tényleg eljutna a plusz pénz a forráshiányos állami és önkormányzati fenntartókhoz is, de erről továbbra sincs szó. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.