Máris elkezdett elpárologni a gyermekvédelemre beígért 17 milliárd forint

Belpol

Gulyás Gergely kifejezetten az állami gyermekvédelmi intézményrendszer fejlesztésére ígért meg még az idénre 17 milliárd forintot. Ebből mostanra az lett, hogy nem tudni, mikor biztosítják, és már az egyházak is kaphatnak belőle.

„Már idén 17 milliárd forintot juttat a kormány az állami szociális intézményrendszernek” – jelentette be az október 9-i kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. Gulyás azt hangsúlyozta, hogy bár a gyermekvédelemben a legtöbb intézmény az egyházakhoz tartozik, ez a 17 milliárdot kifejezetten az állami ellátórendszernek utalják, a pénz pedig a modernizációra és a bérekre is felhasználható lesz, miközben az egész szociális szférára vonatkozóan béremelést jelentenek majd be egy hónapon belül. A tisztázó újságírói kérdésekre válaszul Gulyás azt hajtogatta, hogy egy héten belül majd a Belügyminisztérium fogja közölni, mire költik el a 17 milliárd forintot. 

Gulyás ezt az összeget azután dobta be, hogy egyrészt a szeptember végén robbanó „Zsolti bácsi-ügy” miatt a gyermekvédelem ismételten előtérbe került, másrészt néhány nappal korábban a parlament költségvetési bizottságában a fideszesek leszavazták Jámbor András és Szabó Tímea ellenzéki képviselők javaslatát, amely a gyermekvédelemben dolgozók béremelésére, valamint az állami gondozott gyerekek étkezésére szánt keretösszeg megemelésére irányult. Ennek leszavazása után nyilván mondania kellett valamit a kormánynak is – így álltak elő a 17 milliárddal, amely azonban eddigre egy eldöntött tény volt.

Valójában ugyanis a kormány a 2024-es költségvetés zárszámadásában, vagyis elszámolásában rendelkezett a 17 milliárdról, illetve egészen pontosan 17 009,2 millió forintról. A jelenleg a parlament előtt lévő zárszámadási törvénytervezetben az szerepel, hogy egyrészt az egyházi intézményfenntartóknak ennyit kellene visszafizetnie az államnak, amiről az országgyűlés lemond – másrészt cserébe ugyanennyit ítélnek meg 2025-re kifejezetten az állami és önkormányzati szociális és gyermekvédelmi fenntartóknak is. Hozzátették, hogy „a támogatást annak tényleges felhasználásáig az éves költségvetési beszámoló készítésekor kötelezettségvállalással terhelt maradványnak kell tekinteni”.

A zárszámadás tervezetét szeptember végén nyújtották be a parlamentnek, tehát több mint egy héttel azelőtt, hogy Gulyás bejelentette volna a hirtelen megítélt pluszforrást – holott korántsem pluszforrásról volt szó, hanem egy elvileg már eldöntött tényről. Persze mindez nem is lenne gond, ha végül tényleg eljutna a plusz pénz a forráshiányos állami és önkormányzati fenntartókhoz is, de erről továbbra sincs szó. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.