A bukás – az európai jobboldal, az arab tévé és a Fidesz

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. június 4.

Diplomáciai jegyzet

Ha az Izrael-barátsággal igazán nem vádolható arab televízió is antiszemitizmust vet a magyarok szemére, s ha a baloldali szimpátiával aligha vádolható európai jobboldal is egyre leplezetlenebbül Orbán politikai ellenfeleinek drukkol, nagyon komolyan kell vennünk annak szavait, aki a szakadék felé rohanó Magyarországról beszél.

A múlt héten egy kis bajor városkában, Hofban ünnepelte a német és a nemzetközi politikai élet a 83 éves, nagybeteg Helmut Kohl volt kancellárt. Az elhangzott köszöntők a német egység megteremtőjeként üdvözölték a politikust, és az új európai egység egyik kezdeményezőjeként. A felszólalók között volt az egykori osztrák kancellár, Wolfgang Schüssel, aki külön köszönetet mondott neki amiatt, hogy Németország vezetőjeként segítette a kelet-európai népek kiszabadulását a szovjet elnyomás alól. Nem felejtette el megemlíteni azt sem, mennyit tett Kohl, hogy enyhítse azt az elszigeteltséget, amellyel a nemzetközi élet Ausztriát sújtotta, amikor az Osztrák Néppárt (ÖVP) 1999-ben taktikai koalícióra lépett a Jörg Haider vezette szélsőjobboldali Szabadságpárttal (FPÖ).

Való igaz, a volt osztrák kancellár nagyon is számon tartja azokat, akik akkor szóba álltak vele; közöttük volt Orbán Viktor is, aki ma még Schüsselnél is sokkal izoláltabb, s akinek nemrég a kancellár idelátogatva viszonozta is egykori gesztusát. Ugyanakkor mindennek fényében nagyon meglepő volt tapasztalni, hogy a Kohlnak szóló köszöntőjében már ő is elhatárolódik a magyar miniszterelnöktől.

Schüssel a kohli múlt és a jelen problémáival küszködő mai német vezetés kontrasztját épp az aktuálisan kibontakozó német–magyar konfliktus felemlegetésével vázolta fel; ilyesmire valóban nem volt példa, még Orbán első miniszterelnöksége időszakában sem, nem is beszélve azokról a rendszerváltó időkről, amelyekbe a Fidesz még nem volt képes úgy istenigazából belerondítani. Schüssel talán túl is értékelte a Németh Miklós által vezetett kormány és a Horn Gyula által képviselt magyar diplomácia akkori teljesítményeit, bár a mából visszatekintve nagyon nagy a kísértés tökéletesnek ítélni az akkori magyar állapotokat, s velejéig őszintének, együttműködőnek, jószándékúnak és megbízhatónak nevezni az akkori és – Orbánét leszámítva – az azóta felesküdött magyar kormányokat.

Schüssel tehát érezhet valamit, nagyjából azt, amit mi magunk is érzünk. Antiszemitának, fasisztának az elmeállapot komoly megkérdőjelezése nélkül nem lehetett Orbánt és társait sohasem nevezni; most mivel van tele a komoly és felelősségteljes európai és tengerentúli – azaz szövetséges – sajtó? Hogy ami Magyarországon zajlik, nem más, mint múltunk legundorítóbb korszakának újrajátszása. A magyarság újbóli bukásának biztos előkészítése.

A legszókimondóbb talán a katari székhelyű, nagyon nívós Al Jazeera volt. Az összeállításuk nyomán közölt cikk címe így hangzott: Magyarország útja a szakadék felé. Miért gondolják úgy a tekintélyelvű magyar kormány kritikusai, hogy az ország a fasizmus felé sodródik? Ma ez a minősítés általánossá vált, Magyarországot nem egy bizonyos, rossz magaviseletű, veszélyt okozó országokat magában foglaló kategóriába sorolják, hanem külön kategóriaként kezelik, mint a legrosszabb magaviseletű, legveszélyesebb államot és nemzetet. Az arab világban befolyásos Al Jazeera tudósítása egyébként különös fényt vet arra a magyar kormányzati akaratra is, ami mostanság épp az iszlám országok felé történő nagy gazdasági és kulturális nyitáson buzgólkodik.

Elgondolkodtató történelmi momentumot élünk meg, melyben bárhonnan szemléljük sorsunkat, Keletről vagy Nyugatról, a következtetések egyértelműek és egybehangzóak. Ha már az Izrael-barátsággal igazán nem vádolható, vezető arab televíziós adó is antiszemitizmust vet a magyarok szemére, s ha a baloldali szimpátiával aligha vádolható európai jobboldal is egyre leplezetlenebbül Orbán politikai ellenfeleinek drukkol, alighanem nagyon komolyan kell vennünk annak szavait, aki a szakadék felé rohanó Magyarországról beszél.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.