A bukás – az európai jobboldal, az arab tévé és a Fidesz

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. június 4.

Diplomáciai jegyzet

Ha az Izrael-barátsággal igazán nem vádolható arab televízió is antiszemitizmust vet a magyarok szemére, s ha a baloldali szimpátiával aligha vádolható európai jobboldal is egyre leplezetlenebbül Orbán politikai ellenfeleinek drukkol, nagyon komolyan kell vennünk annak szavait, aki a szakadék felé rohanó Magyarországról beszél.

A múlt héten egy kis bajor városkában, Hofban ünnepelte a német és a nemzetközi politikai élet a 83 éves, nagybeteg Helmut Kohl volt kancellárt. Az elhangzott köszöntők a német egység megteremtőjeként üdvözölték a politikust, és az új európai egység egyik kezdeményezőjeként. A felszólalók között volt az egykori osztrák kancellár, Wolfgang Schüssel, aki külön köszönetet mondott neki amiatt, hogy Németország vezetőjeként segítette a kelet-európai népek kiszabadulását a szovjet elnyomás alól. Nem felejtette el megemlíteni azt sem, mennyit tett Kohl, hogy enyhítse azt az elszigeteltséget, amellyel a nemzetközi élet Ausztriát sújtotta, amikor az Osztrák Néppárt (ÖVP) 1999-ben taktikai koalícióra lépett a Jörg Haider vezette szélsőjobboldali Szabadságpárttal (FPÖ).

Való igaz, a volt osztrák kancellár nagyon is számon tartja azokat, akik akkor szóba álltak vele; közöttük volt Orbán Viktor is, aki ma még Schüsselnél is sokkal izoláltabb, s akinek nemrég a kancellár idelátogatva viszonozta is egykori gesztusát. Ugyanakkor mindennek fényében nagyon meglepő volt tapasztalni, hogy a Kohlnak szóló köszöntőjében már ő is elhatárolódik a magyar miniszterelnöktől.

Schüssel a kohli múlt és a jelen problémáival küszködő mai német vezetés kontrasztját épp az aktuálisan kibontakozó német–magyar konfliktus felemlegetésével vázolta fel; ilyesmire valóban nem volt példa, még Orbán első miniszterelnöksége időszakában sem, nem is beszélve azokról a rendszerváltó időkről, amelyekbe a Fidesz még nem volt képes úgy istenigazából belerondítani. Schüssel talán túl is értékelte a Németh Miklós által vezetett kormány és a Horn Gyula által képviselt magyar diplomácia akkori teljesítményeit, bár a mából visszatekintve nagyon nagy a kísértés tökéletesnek ítélni az akkori magyar állapotokat, s velejéig őszintének, együttműködőnek, jószándékúnak és megbízhatónak nevezni az akkori és – Orbánét leszámítva – az azóta felesküdött magyar kormányokat.

Schüssel tehát érezhet valamit, nagyjából azt, amit mi magunk is érzünk. Antiszemitának, fasisztának az elmeállapot komoly megkérdőjelezése nélkül nem lehetett Orbánt és társait sohasem nevezni; most mivel van tele a komoly és felelősségteljes európai és tengerentúli – azaz szövetséges – sajtó? Hogy ami Magyarországon zajlik, nem más, mint múltunk legundorítóbb korszakának újrajátszása. A magyarság újbóli bukásának biztos előkészítése.

A legszókimondóbb talán a katari székhelyű, nagyon nívós Al Jazeera volt. Az összeállításuk nyomán közölt cikk címe így hangzott: Magyarország útja a szakadék felé. Miért gondolják úgy a tekintélyelvű magyar kormány kritikusai, hogy az ország a fasizmus felé sodródik? Ma ez a minősítés általánossá vált, Magyarországot nem egy bizonyos, rossz magaviseletű, veszélyt okozó országokat magában foglaló kategóriába sorolják, hanem külön kategóriaként kezelik, mint a legrosszabb magaviseletű, legveszélyesebb államot és nemzetet. Az arab világban befolyásos Al Jazeera tudósítása egyébként különös fényt vet arra a magyar kormányzati akaratra is, ami mostanság épp az iszlám országok felé történő nagy gazdasági és kulturális nyitáson buzgólkodik.

Elgondolkodtató történelmi momentumot élünk meg, melyben bárhonnan szemléljük sorsunkat, Keletről vagy Nyugatról, a következtetések egyértelműek és egybehangzóak. Ha már az Izrael-barátsággal igazán nem vádolható, vezető arab televíziós adó is antiszemitizmust vet a magyarok szemére, s ha a baloldali szimpátiával aligha vádolható európai jobboldal is egyre leplezetlenebbül Orbán politikai ellenfeleinek drukkol, alighanem nagyon komolyan kell vennünk annak szavait, aki a szakadék felé rohanó Magyarországról beszél.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.