A hetvenkedő Móricka – Orbán Strasbourgban

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. július 3.

Diplomáciai jegyzet

Strasbourgban, Brüsszelben és a civilizált Európa többi nagyvárosában már mindent tudnak rólunk, a parlamenti vitanappal nem az új információk közlésének pillanata jött el, hanem a megaláztatásé.

Móricka és Tasziló a pékség előtt. Móricka így: „Most ide bemegyek, s fogadjunk, úgy fogok káromkodni, hogy azt észre se veszik.” Berohan, és a péktől hadarva megkérdezi: „Kuglófasz az ott?” – majd röhögve kirohan. Tasziló erre nagy komolyan: „Ez is valami? Ezt én is meg tudom csinálni.” Határozott léptekkel bemegy, majd a péknek szegezi a kérdést: „Mi a lófasz az ott, kuglóf?”

Ez a gyerekkori favicc jutott eszembe Orbán és a fideszes európai parlamenterek július 2-i produkcióját nézve, amint igyekeztek meggyőzni legalább önmagukat arról, hogy a Tavares-jelentés tele van aljas hazugságokkal, mocskos csúsztatásokkal, arról nem is beszélve, hogy a 30 oldalas szöveg a kettős mérce alkalmazásának minősített esete.

false

 

Fotó: Patrick Seeger/MTI/EPA

Megpróbáltam elfelejteni, hogy Orbán Magyarország miniszterelnöke, így könnyebb volt elviselni szégyenkezés nélkül, amint a felszólalások hallatán izeg-mozog, forgolódik, grimaszol, feltűnősködik, fontoskodik. Ekkor jöttem rá: Orbán tényleg nem nélkülözheti, hogy úgy keménykedjen a magyar valósággal, ahogyan 2010 előtt ellenzékben, majd azt követően kormányon tette és teszi. Különben komolyan semmiképp sem lehetne venni. Minden jel szerint lélekben megmaradt annak a gimnazistának, aki mindig osztálybotrányokon ötletel, hogy megússza a feleltetést, s hogy imponáljon a legvásottabb hátsó sornak.

A strasbourgi Orbán-produkcióra ráerősített a miniszterelnök mögött ülő Hegedüs Zsuzsa, aki elfuserált hableányi minőségben úgy utánozta Orbán zavarodott szerepjátszását, mint egy tükörkép. Csak a mellette ülő vezető magyar diplomata zavart tekintete, a kamerának szóló kényszeredett mosolya – mit mosoly, vigyora – emlékeztetett olykor, hogy nem kabaréban ülök, hanem a magyar valóság kellős közepén.

A legihletettebb pillanat persze Szájer nevéhez fűződik. Miután főnöke lassan és tagoltan, hogy a kétéves gyerek is megértse, elmagyarázta a magas testületnek, ő semmiképp sem vonna párhuzamot Moszkva és Brüsszel között, az alaptörvény iPad-es megálmodója mégiscsak előállt azzal a kuglóffal, a sztálini kirakatperekhez hasonlítva a parlamenti vitát. Nem szeretnék rászorulni, hogy ez az ember lássa el bárhol bármikor bármilyen ügyben is a védelmemet.

Strasbourgban, Brüsszelben és a civilizált Európa többi nagyvárosában már mindent tudnak rólunk, a parlamenti vitanappal nem új információk fellelésének pillanata jött el, hanem a szégyené. Jól kivehető volt ez Barroso fáradt arcán s mindenki másén. Szégyellték magukat, hogy egy efféle társasággal kell tölteniük az időt, egy levegőt szívni velük, hallgatni a hazugságaikat és úgy tenni, mintha komolyan vennék őket. Komolytalan emberek kényszerű komolyan vétele nagy teher, megbocsáthatatlan luxus.

Csoda, hogy Orbánnak és csapatának strasbourgi szereplése után a parlament áldását adta a Tavares-jelentésre? Annak tisztességes és szakszerű tartalmától teljesen függetlenül, nem is tehetett volna mást. Ellenkező esetben nem lettek volna különbek Orbánnál, Szájernél, Gálnál, Hankissnál, Gyürknél... És mindezek hű uniós koalíciós szövetségesénél, a jobbikos Morvainál.

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.