Spanyol bűnök, jobboldali bűnhődések

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. július 19.

Diplomáciai jegyzet

Sokan megtisztulást emlegetnek, s hogy ezt alappal tehetik, azt a jobboldali spanyol média magatartása hitelesíti. A Bárcenas-ügy elindítója lehet annak, hogy a spanyol demokrácia túljusson a válságon, újjáépíthesse hitelességét, becsületét.

Könnyen meglehet, hogy a jelenlegi politikai válság, mely nem csak a spanyol kormányt, de a jobboldal vezető erejét, a Néppártot (Partido Popular) is fenyegeti, a közélet megtisztulásának fontos előidézője lesz. Ma már – és nem csak Spanyolországban – mindenki birtokában van a legfőbb információknak: a Néppárt főpénztárnoka, Luis Bárcenas a kifizetett magánadományokból külön pénzalapot hozott létre, melyet nem tüntetett fel a párt költségvetésében, ehelyett kiegészítette a jobboldali Aznar-kormány (1996–2004) egynémely miniszterének, közöttük a jelenlegi kormányfő, Mariano Rajoy havi fizetését. A spanyol média úgy tudja, Rajoy például évente mintegy 25 000 eurót kapott… egy szivardobozban.

A bonyolult korrupciós ügyletek felderítése évek óta zajlik, Bárcenast először 2009-ben gyanúsították meg azzal, hogy felvette ezeket az összegeket, majd hogy azok egy részét illegálisan – egy svájci titkos bankszámlán tárolva – kezelte. A dátum igen fontos, 2009-volt az az év, amikor teljes erejével lesújtott Spanyolországra a hitelválság, a banki ügyletek akadozni kezdtek, a beruházások leálltak, a vállalkozások pedig összeomlottak. A legdinamikusabban fejlődő üdülőövezetekben pedig az apartmanokra és villákra egymás után került ki az „eladó” tábla. Azok a vállalkozók, akik éveken át tömték a kormányképes pártok zsebeit beruházásokért cserébe, most először nem jutottak sem megrendelésekhez, sem hitelekhez, mert már nem voltak ilyenek.

Először Bárcenas – az az ember tehát, aki közvetlenül tárgyalt ezekkel a vállalkozókkal és nagyberuházókkal, s aki átvette korábbi „adományaikat” – került nehéz helyzetbe, s csak idő kérdése volt, mikor szakad el valakinél a cérna, s fecsegi ki merő bosszúból vagy épp zsarolási szándékkal az addig zavartalanul folyó illegális üzletet. Nem kellett sokáig várni: 2009 második felében már megtörtént.

Csakhogy a ma „kész bűnözőnek”, „szánalmas stricinek”, „nyomorult gazembernek” titulált Luis Bárcenas sokáig derekasan kitartott, egyetlen szóval sem volt hajlandó megemlíteni azok nevét, akik az alapból pénzt kaptak. Sőt hosszú ideig még az alapról sem tudott senki, nem hogy a kifizetésekről.

Idén azonban már elérte a gyanú Rajoyt és az egész Néppártot; a miniszterelnök és politikustársai viszont nagyvonalúan odadobták a sajtónak Bárcenast, mosván kezeiket, hogy nem tudnak semmiről. Ő pedig a múlt héten kipakolt. Nem az ellenzéki sajtóban, hanem a középjobb, az egykori Aznar- és a mai Rajoy-kormánynak elkötelezett napilapban, az El Mundóban.

Sokan megtisztulást emlegetnek, s hogy ezt alappal tehetik, azt a jobboldali spanyol média magatartása hitelesíti. A Néppárthoz szintén ezer szállal kötődő Expansión írta le először: a Bárcenas-ügy feltétele, oka, elindítója lehet annak, hogy a spanyol demokrácia túljusson a válságon, újjáépíthesse hitelességét, becsületét. Még annak árán is, hogy a jobboldalnak bűnhődnie kell. Mennyire más világ ez, mint a Silvio Berlusconi által eltorzított olasz, ahol a jobboldali sajtó nem egyszerűen „elkötelezett”, hanem tulajdona, túsza, szolgája a jobboldalnak. És effélék nyugodt szívvel elmondhatók a magyar úgynevezett konzervatív sajtóról is. Nos, ez utóbbi esetekben – szemben a spanyollal – egyhamar aligha lesz megtisztulás.

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.