Egotrip

Tóth Gábor András: Szabadláb

Szóljon az első írás az orvosokról, akik az ügyvédekkel és a papokkal együtt legbelsőbb titkaink tudói. Feltárjuk előttük szégyellt betegségeinket, hibáinkat, bűneinket. Bízunk bennük, mert féltjük egészségünket, szabadságunkat, üdvözülésünket.
  • 1996. december 19.

Bodoky Tamás: Fájlövés

Két héttel ezelőtt az Internet és a nyílt rendszerek kapcsán az adatvédelem és adatbiztonság fogyatékosságairól értekeztem e hasábokon, e-mail-hamisításos példám pedig sokakban keltette azt a képzetet, hogy a magamfajtának nincsenek anyagi gondjai, hiszen csak megpiszkálja kicsit a bankszámláját elektronikusan, ha megszorul. Ez sajnos nem így van, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem foglalkoztat a gondolat, de eddig minden gondolatkísérletem elbukott azokon a zárt és hierarchikus számítógép-hálózatokon, amelyeken a bankok a pénzemet tartanák, ha nem költeném el analóg módon idő előtt.
  • 1996. december 12.

Kovács Imre: Én

Mostanában csend van, a hülye teknősök megdöglöttek valamitől, a hifitoronyba belecsorgott a víz, onnan se jön egy sercegés sem, örök vasárnap, nirvána a bérlakásban. Egyébként is december, köd, hideg, depresszió, párkapcsolat-próbáló idő, minden savanyú, minden avas, és akkor még ez a csönd is, mintha nagy szürke filceket dobálna egy elkeseredett óriás. A kettévágott pillepalackban fehér szegfű és gerbera, a földön piszkos ruhák, a konyhában szőke lány mosogat sírva. Hét óra van még éjfélig, lemegyek a cukrászdába, hozok krémest és Rákóczi túróst, a vasárnap is nyitva tartó közértben újságot veszek, cigarettát és ásványvizet, aztán a Susi Sörözőben rátámaszkodom a pultra. Barátságos, befogadó közeg, tudják, mit iszom, senki sem szól hozzám, visszaköszönnek, amikor kimegyek. Otthon semmi sem változott, vizet engedek a kádba, lejjebb veszem a fűtést, aztán mégse fürdöm, belemártom a kezem, pocsolok a linóleumon térdelve, játszik velem egy gondolat.
  • 1996. december 12.

Kádár Tamás: Reklámocska

Nagyon nehéz - komolyan - olyan reklámot csinálni, ami nem hat. Illetve mi az a "hatás"? Először is a reklám vagy valamilyen, vagy semmilyen. Hogy ez mit jelent? A valamilyen reklám - így vagy úgy - egyéniséget hordoz, az alkotók, az ügyfél vagy a termék egyéniségét. A semmilyen reklám is hordoz egyéniséget, csak sokkal általánosabb értelemben. Azaz: beáll egy biztonságos sorba, szépen fényképezett szép emberek szép termékkel csinálnak valamit, pont úgy, mint a másik cég reklámjában. Az ember hajlamos lenne azt gondolni, hogy a valamilyen reklámoknak lehet csak hatásuk. Ez nem igaz. Az emberek túlnyomó többsége, ha választania kell két hasonló termék közül, azt választja, amelyiket reklámozzák, egyszerűen azért, mert arról már rendelkezik valamiféle információval. Ily módon tehát a semmilyen reklám is hat, olyan értelemben, hogy fogyasztásra ösztönöz - és ne felejtsük el, ez a reklámok elsődleges célja.
  • 1996. december 12.

Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Amikor Kelet elesett)

Debrecen felett borús az ég, szenved a csapat, dörmög a nép. Dobogó helyett a szezon felénél szolid középmezőny, az UEFA-kupa megint elmarad, napjaid, Dunai, végesek. Az irodalmi napok meghívott szakértői - Darvasi, Kukorelly - az FTC ellen ugyan még láttak biztató jeleket, de ők messziről jöttek, nem tudhatták, hogy kelet már korábban elesett. Meg lett pedig mondva még a nyáron, hogy nincs esély. Hogy bevégeztetett.
  • 1996. december 12.

Hammer Ferenc: A paszták népe (Hány az ország?)

Volt egyszer egy LGT-klip, vagy tizenöt éve, melyben a bugi-vugi-kavalkád közepette meglehetősen mondén tárgyi környezetben feltűnik egy pillanatra (ami a korai nyolcvanas évek átlagsebességének megfelelően lehetett vagy három másodperc is) egy könyv, melynek címlapján valami olyasmi áll, hogy Esztétikánk időszerű kérdései, vagy mi (amiről a fiatalabbak kedvéért el kell mondanom, hogy akkoriban a pártkiadványok ilyen furcsa címmel jelentek meg). A cél nyilvánvaló: a fensőbbség "nem szokásos" keretben történő megjelenítése egyszerre tréfa és kihívás. E motívum mutatja, hogy a kései Kádár-korszak még mindig egy (bár oszladozó) univerzum volt, melyben egy funk-zenekar és az Agitprop Titkárság egymás mellé helyezése lehetett más is, mint posztmodern tréfa. (Hogy aztán ez a minden leben kanál hatalmi viszony hogyan volt édes és mostoha, azt másra hagyjuk, dagadt ruha.)
  • 1996. december 5.

Rév István: Retrospektív

A most részvénytársasággá alakult Magyar Távirati Iroda 1951 és 1989 között Szigorúan Bizalmas címmel hasznos kiadványt adott ki érdemesültek számára. Az MTI dokumentációjából tíz év anyaga elveszett (?), de még így is mintegy 50 000 oldal terjedelemben olvashatók az MTI úgynevezett Rádió-Vevőközpontja által lehallgatott ellenséges rádióadások szövegei. A lehallgatott adásokból naponta csak mintegy 15-20 százalékot dolgoztak föl. Egyetlenegyszer, bizonyítandó az összes lehallgatott ellenséges rádióadás teljes szövegének leírhatatlanságát, háromheti munkával, szocialista felajánlásként, a dolgozók leírták a SZER, a BBC, a Deutschlandfunk, a washingtoni rádió, a pekingi rádió, a vatikáni rádió, az izraeli rádió, a montreali rádió 1979. február 28-án elhangzott összes magyar nyelvű műsorának teljes szövegét. Az irgalmatlan mennyiségű szöveggel (olvasható a Nyílt Társadalom Archívumban) a munkatársak - saját megjegyzésük szerint - "csupán érzékeltetni szeretnék a napi anyag terjedelmét, a rögzítéssel és a feldolgozással járó munka nagyságrendjét". Nem mindenki volt annyira szerencsés, mint az MTI dolgozói, akik egész nap zavartalanul hallgathatták az uszítást.
  • 1996. december 5.

Kovács Imre: Én

A terráriumban hancúroznak a teknősök, egészen feléledtek, amióta újszülött egerekkel etetem őket, olyan ez nekik, mint valami multivitamin-bomba, sok értékes tápanyag, ásványi sók meg nyomelemek, a sorsüldözött rágcsálónak megfulladni sincs ideje a vízben, már tépik is szét, aztán boldogan úszkálnak hangulatos vércsíkot húzva maguk után. Általában nem csinálják ezt a cirkuszt, hanem egyet-kettőt harapva, egyben nyelik le, de ha egyszerre sikerül elkapniuk a két végénél, akkor egyik sem hajlandó elengedni, rángatják kicsit, aztán a nagyobbik egy hirtelen fejmozdulattal kettészakítja. Ilyenkor a szopós egér egészen apró belső szervei kitűnően megfigyelhetők, igaz, csak egy pillanatig, mert nagyon gyorsan eltűnnek valamelyik teknős szájában. Amikor elfogynak az egész egerek, izgatott kutatás indul a kövek között rejtőzködő kisebb cafatokért, aztán amikor ezeket is felfalták, kimásznak a kőre pihenni. Sokáig azt hittem, hogy a teknős növényevő, de legalábbis inkább növényt enne, mint szopós egeret, ám be kellett látnom tévedésem, mert hiába próbálkoztam salátalevéllel vagy karfiollal, csak nyammogtak rajta még egyheti éhezés után is, míg egérből bármennyit képesek befalni. Igaz, nem mindegy, hogy milyen, mert a fagyasztott embrióval vagy újszülöttel szemben kissé bizalmatlanok, nem esnek neki egyből, hosszasan birizgálják meg szagolgatják, hiába van mikróban testmelegre felküldve, csak végső esetben eszik meg, nem dőlnek be, csak az élőt szeretik.
  • 1996. december 5.

Seres László: Dekóder

Aki nem tudja, tanítja; aki nem tudja megszüntetni egy probléma okát, legalább jól bebiztosítja magát für alle Falle.
  • 1996. december 5.

Kornis Mihály: Naplórészlet

Már Platónnál gyanút foghattunk volna: az a jeges gondolat az állam paradicsomáról, az őrök megkülönböztetése a bölcsektől, a rendőrőrs mint otthon! - A század nagy félreértése: ha Isten nincs, bármi lehet, de ha nincs Isten, mármint "a hétköznapi termelőmunkában gyakorlatilag nem jelentkezik" (fogalmazná Nemes Dezső), akkor viszont már mégse lehet bármi, csak az, amit Rettenetes Iván, a pofátlan házmester engedélyez.
  • 1996. november 28.

Hammer Ferenc: Paszták népe (Meddig él egy rendszer?)

A múltkor találtam az antikváriumban Konrád 1977-ben kiadott A városalapítójának egy furcsa példányát. A zsebkönyvméretű könyv csaknem minden második oldalán kézírásos "javítások" voltak, 15-20 oldalanként pedig nettül gépelt "oldalakat" ragasztottak a könyvbe. Valószínűleg az történt, hogy a könyv tulajdonosa a mű cenzúrázatlan kéziratának alapján húzott ki és írt át szavakat-mondatokat, vagy "írt vissza" egész oldalakat, létrehozva így "eredeti" Városalapítóját (és egyben feltalálva az interaktív művészet egy eredeti formáját). Nyilvánvaló, ha az illető sejtett volna akármilyen politikai változást a közel-távoli jövőben, valószínűleg nem vágott volna ebbe az elképesztő babramunkába. E privát tiltakozás révén nyilván emberebbnek érezte magát a másoló. Azonban nyakatekert módon magába a rendszerbe is lelket öntött, öntudattalanul is hívén annak - legalábbis emberi mérték szerinti - végtelenségében, és formát adva ennek a hitnek. A rendszertől való elszakadás vágya ilyen módon kapcsolódott a rendszerbe való belenövés szomorkás tényével. Jóllehet a 89/90-es szívet melengető, zászlólengetős-komcsizós-partraszállós szimbolika sok efféle paradoxonból adhatott egérutat, mégis mindenkinek volt egy-két mindennapi élménye, amelyik sokkal szíven vágóbban mutatta, hogy itt valami történt, mint az, amikor mondjuk Szűrös M. kikiáltotta a köztársaságot (hogy valami szívet melengetőt mondjak). A rendszer mindenkinek mást és mást jelentett, és (különösen, mivel elmaradt a rendőrattak) lényegében mindenkinek másképpen és másmikor ért véget.
  • 1996. november 28.

Bodoky Tamás: Fájlövés

A múlt héten egy magát megnevezni nem kívánó közéleti személyiség lenyúlta és a Magyar Nemzet című napilaphoz (hogy miért pont oda, rejtély) juttatta el a Magyar Szabadság Alapítvány elnevezésű amerikai szervezet eredetileg Jeszenszky Gézának címzett elektronikus levelét. A derék exkülügyminisztert annyira megdöbbentette a parlamenti hacker cselekedete, hogy komolyan kétségbe vonta a törvényhozás információs rendszerének megbízhatóságát, néhány sajtótermék pedig ismét elővehette az informatikai pokolgép ősi toposzát. Pedig a parlament feltehetően semmivel sem kevésbé biztonságos, mint az egész Internet maga. Az Internet ugyanis nem biztonságos, soha nem is volt az, ha egy politikus kódolatlan e-mailben konspirál, az olyan, mintha nyílt levelezőlapon tenné, vagy bemondatná a Kossuth rádióban. E-mailt fogni vagy akár hamisítani pofonegyszerű, minden gyorstalpaló számítógépkalóz-tanfolyamon egy sör plusz áfáért elsajátítható mutatvány, íme egy példafeladat:
  • 1996. november 28.

Keresztury Tibor: Keleti kilátások (A péntek mint olyan)

A péntek mintegy évtizede érdemileg az ebéddel veszi kezdetét. A tetthely az a szórakozóhelynek csak nagyon részegen nevezhető sötét és teljesen néptelen egység, amelybe e hasábokon az eredeti profil szellemében a kádak visszahelyezése két hete már jó szándékkal sürgetve lett. Az étel igen rossz, a választék tíz éve ugyanaz, a személyzet viszont parádésnak mondható. A függöny mögül lesik, hogy jövök, mire belépek, fölsorakoznak, a tanulókkal együtt vannak rám hatan. Gyenge pontok ismerői, ravasz pszichológusok: Di-ós-győr - skandálják elszánt képpel, nem bánom, maradok, van szabad asztaluk? Megélénkül a stáb, egy tányérért fut, kettő kenyeret hoz, iszkol mindahány, de úgy, hogy közben magyaráz; nem adják fel, mindig próbálkoznak valami újat tukmálni rám. Az ajánlat, a napi menü egy királyi köménymag- vagy sóskalevessel kezdődik többnyire el, elhadarva gyorsan, szégyenlősen kissé, mikéntha utána, ha ezen már túl vagyunk, Sztroganoff-bélszínt mondana. Ne folytasd, jó fiú, könyörögve kérlek, babot hozz, babot. Nem jött be megint, de senki sem szomorú, indul a hírműsor, a heti aktuális, megelevenednek sorra e békésnek hitt kora délben Debrecen negatív hősei. Megmondta a költő, nem menekülhetsz, lehull a lepel, jellemük feltárul, ütött az óra minden csavargónak a Loki-elnöktől a polgármesterig. Mindent tudnak itt, csak főzni nem, de az tulajdonképpen elhanyagolható - a frissítő tényözönben az érkező babgulyás puszta megszokásból abszolválható, nézzed csak, szerkesztőm, hibátlan valóban, áll a kanál benne, mint a fasz. Nincs mit tenni, nekilátok, két keleti német riasztja fölülem szét a bolyt. Nézik az étlapot, mintha értenék, a személyzet odaadó: königliche Vogelt egyél, segít a séf, verdes a kezével, csapkodja a lábát, hogy csirkecomb. Perfekt vagyok, nem is Pista, szól le a színről, csak azután a jatt is legyen az, mert meghánytatom, omolt vón´, amikor törte az összes smucigjára rá a fal.
  • 1996. november 28.

Kádár Tamás: Reklámocska

Mielőtt túlságosan belemelegednék a sorozatba, gyorsan tisztázzuk, kik is a reklámszakemberek. Nehéz kérdés, mivel a legutóbbi időkig ilyen képzés gyakorlatilag nem volt. Ami most van, arról sem sokat tudok, mindenesetre az is csak az egyik oldal embereit képzi. Merthogy egy reklámügynökség alapvetően két részből áll: az alkotókból (kreatívok) és az ügyfélkapcsolat-tartókból (accountok). (A médiára most nem térek ki.) Az accountok (a szó eredeti jelentése könyvelő vagy valami ilyesmi) általában a közgázról vagy a külker-főiskoláról kerülnek ki, de tulajdonképpen bármi is a végzettségük, a gyakorlatban tanulják meg a dolgot.
  • 1996. november 21.