MaNcs, VIII. évf. 48. szám, (1996.11.28. (1996-11-28)
Már Platónnál gyanút foghattunk volna: az a jeges gondolat az állam paradicsomáról, az őrök megkülönböztetése a bölcsektől, a rendőrőrs mint otthon! - A század nagy félreértése: ha Isten nincs, bármi lehet, de ha nincs Isten, mármint "a hétköznapi termelőmunkában gyakorlatilag nem jelentkezik" (fogalmazná Nemes Dezső), akkor viszont már mégse lehet bármi, csak az, amit Rettenetes Iván, a pofátlan házmester engedélyez.
A múltkor találtam az antikváriumban Konrád 1977-ben kiadott A városalapítójának egy furcsa példányát. A zsebkönyvméretű könyv csaknem minden második oldalán kézírásos "javítások" voltak, 15-20 oldalanként pedig nettül gépelt "oldalakat" ragasztottak a könyvbe. Valószínűleg az történt, hogy a könyv tulajdonosa a mű cenzúrázatlan kéziratának alapján húzott ki és írt át szavakat-mondatokat, vagy "írt vissza" egész oldalakat, létrehozva így "eredeti" Városalapítóját (és egyben feltalálva az interaktív művészet egy eredeti formáját). Nyilvánvaló, ha az illető sejtett volna akármilyen politikai változást a közel-távoli jövőben, valószínűleg nem vágott volna ebbe az elképesztő babramunkába. E privát tiltakozás révén nyilván emberebbnek érezte magát a másoló. Azonban nyakatekert módon magába a rendszerbe is lelket öntött, öntudattalanul is hívén annak - legalábbis emberi mérték szerinti - végtelenségében, és formát adva ennek a hitnek. A rendszertől való elszakadás vágya ilyen módon kapcsolódott a rendszerbe való belenövés szomorkás tényével. Jóllehet a 89/90-es szívet melengető, zászlólengetős-komcsizós-partraszállós szimbolika sok efféle paradoxonból adhatott egérutat, mégis mindenkinek volt egy-két mindennapi élménye, amelyik sokkal szíven vágóbban mutatta, hogy itt valami történt, mint az, amikor mondjuk Szűrös M. kikiáltotta a köztársaságot (hogy valami szívet melengetőt mondjak). A rendszer mindenkinek mást és mást jelentett, és (különösen, mivel elmaradt a rendőrattak) lényegében mindenkinek másképpen és másmikor ért véget.
A múlt héten egy magát megnevezni nem kívánó közéleti személyiség lenyúlta és a Magyar Nemzet című napilaphoz (hogy miért pont oda, rejtély) juttatta el a Magyar Szabadság Alapítvány elnevezésű amerikai szervezet eredetileg Jeszenszky Gézának címzett elektronikus levelét. A derék exkülügyminisztert annyira megdöbbentette a parlamenti hacker cselekedete, hogy komolyan kétségbe vonta a törvényhozás információs rendszerének megbízhatóságát, néhány sajtótermék pedig ismét elővehette az informatikai pokolgép ősi toposzát. Pedig a parlament feltehetően semmivel sem kevésbé biztonságos, mint az egész Internet maga. Az Internet ugyanis nem biztonságos, soha nem is volt az, ha egy politikus kódolatlan e-mailben konspirál, az olyan, mintha nyílt levelezőlapon tenné, vagy bemondatná a Kossuth rádióban. E-mailt fogni vagy akár hamisítani pofonegyszerű, minden gyorstalpaló számítógépkalóz-tanfolyamon egy sör plusz áfáért elsajátítható mutatvány, íme egy példafeladat:
A péntek mintegy évtizede érdemileg az ebéddel veszi kezdetét. A tetthely az a szórakozóhelynek csak nagyon részegen nevezhető sötét és teljesen néptelen egység, amelybe e hasábokon az eredeti profil szellemében a kádak visszahelyezése két hete már jó szándékkal sürgetve lett. Az étel igen rossz, a választék tíz éve ugyanaz, a személyzet viszont parádésnak mondható. A függöny mögül lesik, hogy jövök, mire belépek, fölsorakoznak, a tanulókkal együtt vannak rám hatan. Gyenge pontok ismerői, ravasz pszichológusok: Di-ós-győr - skandálják elszánt képpel, nem bánom, maradok, van szabad asztaluk? Megélénkül a stáb, egy tányérért fut, kettő kenyeret hoz, iszkol mindahány, de úgy, hogy közben magyaráz; nem adják fel, mindig próbálkoznak valami újat tukmálni rám. Az ajánlat, a napi menü egy királyi köménymag- vagy sóskalevessel kezdődik többnyire el, elhadarva gyorsan, szégyenlősen kissé, mikéntha utána, ha ezen már túl vagyunk, Sztroganoff-bélszínt mondana. Ne folytasd, jó fiú, könyörögve kérlek, babot hozz, babot. Nem jött be megint, de senki sem szomorú, indul a hírműsor, a heti aktuális, megelevenednek sorra e békésnek hitt kora délben Debrecen negatív hősei. Megmondta a költő, nem menekülhetsz, lehull a lepel, jellemük feltárul, ütött az óra minden csavargónak a Loki-elnöktől a polgármesterig. Mindent tudnak itt, csak főzni nem, de az tulajdonképpen elhanyagolható - a frissítő tényözönben az érkező babgulyás puszta megszokásból abszolválható, nézzed csak, szerkesztőm, hibátlan valóban, áll a kanál benne, mint a fasz. Nincs mit tenni, nekilátok, két keleti német riasztja fölülem szét a bolyt. Nézik az étlapot, mintha értenék, a személyzet odaadó: königliche Vogelt egyél, segít a séf, verdes a kezével, csapkodja a lábát, hogy csirkecomb. Perfekt vagyok, nem is Pista, szól le a színről, csak azután a jatt is legyen az, mert meghánytatom, omolt vón´, amikor törte az összes smucigjára rá a fal.
A szerző a Teleki Alapítvány geopolitikai munkacsoportjának vezetője.
E hét szombatján tartja első országos küldöttgyűlését az MDNP. Az MDF márciusi frakciószakadása után alakult szervezet politikailag súlytalan. Önmagában sohasem keltett érdeklődést: az eseményt nem a létrejötte, hanem a legnagyobb ellenzéki párt szétesése jelentette, s az úgynevezett ellenzéki szövetség kapcsán sem az MDNP a központi téma; legfeljebb mellékesen emlegetik, hűvös távolságtartással. (Egymás között kötetlenebbek a nagy ellenzéki pártok: "Minek kellett ezt a döglött lovat pont a mi ajtónk elé húznotok?", kérdezte mosolyogva az MDF prominens képviselője a Fidesz prominens képviselőjétől egy szeptemberi napon nem sokkal azután, hogy a fiatal demokraták nyilvánosan felvetették: ideje lenne az MDNP-vel foglalkozni. "Ne aggódj", riposztozott mosolyogva a Fidesz-prominens, "a Giczy már rég a saját ajtaja elé húzta azt a dögöt". Hát így.) Magyarország egykori közjogi méltóságai, s nemrég még vezető tisztségviselői, mindezt nehezen viselik. Abban a világban, ahol továbbra is a miniszter meg az államtitkár meg a főtanácsos úr megszólítás az illendő, egyetlen dologtól félnek nagyon: a végső eljelentéktelenedéstől, attól, hogy egyszer s mindenkorra kihullanak a Nemzet Történelméből. Ez az érzés kergeti őket a szánalmasabbnál szánalmasabb helyzetekbe: márciusban biztosak abban, hogy az MDF 30 százaléka fogja követni őket, és Szabó Iván nagylelkűen fel is ajánlja Lezsáknak: ők senkit sem fognak biztatni az átlépésre; amikor kiderül, hogy a Fórum tagságának alig egy százaléka tart velük, kitalálják, hogy a hallgató harminc százalék megszólítása az ő történelmi feladatuk; aztán ők lesznek a Polgári Szövetség kovásza, az új politikai stílus legkövetkezetesebb képviselői etc. S ha ennyi kevés a figyelem felkeltéséhez, mindig akad bombasztikusnak szánt bejelentés, ami menthetetlenül közröhej tárgya lesz: Szabó Iván "leleplez" egy, a "Tocsik-ügynél is botrányosabb" affért a parlamentben, de csak az derül ki, hogy éppen ő tehet arról, hogy ilyenek megtörténhetnek. A történelmi lelépő tragikomikus; de mindenképpen méltó 1990-1994 szelleméhez.
A Budapesti Rendőr-főkapitányság elérkezettnek látta az időt, hogy végső csapást mérjen az elszemtelenedő maffiózókra. Mert a gyalázatosak már az utcán is piszkoskodtak. Piac-újrafelosztás, konkurenciaharc a védelmi pénzekért, halnagykereskedő-holokauszt. A főcsapás a Szabadság téren át vezet, mint minden ebben az országban. Főkapitányék tizenhárom részes szappanoperát rendeltek, a budapesti rendőrséget népszerűsítendő; ettől nem lesz több lövöldözés az Ügetőn, a szervezett bűnözők kézigránát helyett távkapcsolóra kapnak, a Prisztás vérét ontók meghunyászkodnak, a feltételezett keleti szláv megbízók meg Minszkig iszkolnak, Lukasenkóval vodkázni az ellenzék deportálása utáni nagy tuszovkán.
Izgalmas hely lett a Parlament: hétfőn napirend előtt és a keddi azonnali kérdések órájában a tényfeltáró képviselők egymásra licitálva ráncigálják le a leplet kormánypártokhoz közel álló gazdasági szereplőkről, a frakcióirodák félhomályában gyúlékony információk cserélnek gazdát. A szorgos tényfeltárók egyike az MDF-es Dávid Ibolya, aki - mint azt az alábbi beszélgetésben elmondja - pártja kissé korszerűtlen imidzsére rácáfolva, CD-adatbázisokról és az Interneten keresztül szerzi be a muníciót Horn Gyula megizzasztásához. Szó esik még a botrányok helyes időzítéséről, a szocialisták titkos műkincseiről és a tisztes középhivatalnokokról.
Buddhizmus Délkelet-Ázsia buddhista művészetét bemutató kiállítás nyílt - részben magángyűjtemények anyagából - a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban.Pilinszky: 75 November 27-én lenne 75 éves Pilinszky János. A tizenöt évvel ezelőtt elhunyt költő emlékére kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol számos eredeti kézirat mellett olyan, ritkaságszámba menő képek is megtekinthetők, mint például Ferenczy Béni 1948-ban Rómában Pilinszkynek dedikált rajza vagy az a párizsi automata-fotó, amelyen Erdély Miklóssal együtt látható Pilinszky.
A parlamenti pártok a rendszerváltás óta adósak az új alkotmánnyal. A fordulat idején a jogtudósokban és a politikusokban is megvolt a szándék, hogy az eredményeket egységes alaptörvényi szerkezetbe foglalják, módosítva ezzel a még ma is hatályos 1949. évi XX. "sztálini alkotmány" keretébe beleillesztett 1989-es revíziós passzusokat. Az első szabadon választott parlament a politikai konszenzus hiánya miatt nem juthatott el a teljes reformig, a kis lépésekben - főleg az MDF-SZDSZ-paktum eredményeként - végrehajtott alkotmánymódosítások (kétharmados törvények számának csökkentése, konstruktív bizalmatlanság intézménye stb.) azonban az ország kormányozhatósága szempontjából elsődleges jelentőségűek voltak. A szocialista-liberális koalíció az alkotmányozás gyors levezénylését ígérte megválasztásakor: a kormány legelső rendeletének ütemezése szerint már egy éve meg kellett volna születnie a törvénynek. Egy év késéssel állt fel a parlamentben az alkotmány-előkészítő bizottság, amely paritásos alapon - az ott közreműködő alkotmányjogászok szerint - úgy felhígította a jogtechnikailag koherens és a jogrendszer szerkezetébe illeszkedő tervezetet, hogy a mai koncepció - amelyet az Igazságügy-minisztérium dolgozott ki 1995 tavaszán, és amelynek alapján azóta is vitatkoznak az Országgyűlésben - inkább hasonlatos politikai nyilatkozathoz, mint alaptörvényhez. Jelenleg a képviselők az általános vitában beszélik és írják szét az alkotmányozást. A kétkedők egyre népesebb táborával szemben a házelnök legutóbbi nyilatkozata még táplálja a reményt: a jelenlegi ütemezés szerint a pártok jövő márciusra normaszöveget alkothatnak, a júliusi elfogadás után pedig kora ősszel a nép is szavazhat, jó-e neki az elfogadott szöveg vagy sem.
A jövőben várhatóan keményedik az SZDSZ hangvétele a koalíciós tárgyalásokon, markánsabban jelenítik meg a párt liberális arculatát - nagyjából így summázható a kisebbik kormánypárt hétvégi küldöttgyűlésének eredménye. És bár most nem szavaztak a koalícióról, a teremben azok kaptak vastapsot, akik a legszívesebben otthagynák Horn Gyulát.
Átalakítják a környezet- és természetvédelem jelenlegi hatósági rendszerét; bizonyos hatósági jogköröket megszüntetnek, egyes területi szerveket bezárnak, néhány szakembertől megszabadulnak. Mindezt a Zöld Pókon, a zöldek elektronikus médiumán tudatta országgal-világgal a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium illetékese a közelmúltban.
Az ellenzék nem győzhet. Amikor kiderült volna, hogy a szerbiai helyhatósági választások második fordulójában a nagyvárosokban a hatalmon lévő szocialisták veszítettek, az eredményeket megsemmisítették. Az ellenzék nem adta fel; csalást kiáltott és tüntetésekbe kezdett. Nem csak Belgrádban és nem csak az ellenzéki aktivisták vannak az utcákon: hétfőn, lapzártakor, a belgrádi egyetemisták kezdtek általános sztrájkba - a jelentések szerint öt éve nem voltak ekkora megmozdulások.
A hétvégi népszavazás után Alekszandr Lukasenko kifejezte őszinte háláját az állampolgároknak, amiért nem törték magukat a túlzott demokrácia védelmében. Az elnök finoman értésükre adta: nekik is jobb így.
Három héttel ezelőtt még úgy tűnt, hogy Zaire, Ruanda és Burundi hármas határvidéke egy példátlanul pusztító éhínség színhelye lesz, ha nem sikerül eljuttatni a segélyeket a táborlakó hutu menekültekhez (MaNcs, november 7.). A veszély nem szűnt meg, de enyhült, ami azonban távolról sem jelenti azt, hogy a térség közelebb jutott a békéhez.
A szlovák állam polgárainak az ismerteken felül újabb okuk van a szomorúságra. Bizonyára nagyon várták már Jean-Luc Dehaene belga miniszterelnököt, ő azonban kénytelen volt lemondani a látogatást. Az egyik helyettese is belekeveredett a pedofil-botrányba, ami nem véletlenül indult akkora disznóságként; várható volt, hogy előbb-utóbb nagypolitikai dimenziókat ölt.
Páratlanul szép kiadásban tette közzé tavaly a Farkas Lőrinc Imre Kiadó Lao-Ce Tao te kingjét. A kötet önmagában is kuriózum, hiszen megjelenésének gondosságával kirí a vásári förmedvények közül. Van súlya, illata, a tükre tetszetős, szedése keresztirányú, levegős, jólesik már kézbevétele is. Ráadásul nemcsak gyönyörködtetést ígér, hét nyelven közli az ősi alapszöveget, és magyarul egyszerre két verziót kínál: Hatvany Bertalannak az Újváry Griff emigrációs kiadónál 1977-ben napvilágot látott variánsát, továbbá Ágner Lajos fordítását, melyet 1943-ban az Officina adott ki.
Kedves Olvasóink: repül az idő, ideje szavazni. Ismét letudtunk egy
Freddie Mercury ötvenedik születésnapját ünnepelve, halálának ötödik évfordulójára emlékezve néhány magyar énekes vette a bátorságot, és megtanult néhány Queen-dalt. Az E-klubban aztán összejöttek, és csináltak egy emlékkoncertet.
Tizenhét év után újra együtt készített lemezt a mitikus Kolinda együttes kemény magja: Zsigmondi Ágnes, Lantos Iván és Dabasi Péter. Bár a Kolinda címmel most megjelent album Franciaországban könnyebben hozzáférhető, mint nálunk, Dabasi Péterrel készült interjúnk végül is jóra fordul.
Amíg nincs rá mód, hogy a gyermekeket védőtartályban küldjék át a felnőttkorba, a pedofíliát nem lehet csupán szexuális elhajlásként megítélni. Elkövető és áldozat viszonyáról van szó, amelyben az áldozat lehetősége vész el arra az emberhez méltó életre, amelyben az elkövetőnek sem volt része.
Misi ukránokkal szeret veretni. Azok olcsón dolgoznak és nem pofáznak, bár néha ő is beszáll, mert annál aztán végképp nincs olcsóbb, a diszkréció pedig garantált. A témát persze csak mellékesen hozta fel, hogy tapintatosan érzékeltesse velünk, nagyokosokkal, az élet nem arról szól, amiről mi képzeljük. Egy vállalkozó ma rákényszerül az ilyesmire, annyi itt a simlis, hogy csak na. Misi nem akar mást, csak jól érezni magát, fel is énekelt néhány nótát öt kazettára, hogy vidámabban teljenek az utazás órái, de aztán sajnos otthon felejtette. Egyszer talán meghív magához, és meghallgatjuk.
A Galaxis útikalauz rendkívül egyenetlenül szerkesztett kiadvány, tele olyan passzusokkal, melyek felvétele annak idején jó heccnek tűnt a szerkesztők számára. Körülbelül ugyanez mondható el a webről általában és a Virtuális Turista és a City.Net pszeudohálózatába szervezett online térképrendszerekről is.
A felhasználó - rendszergazdák szóhasználatában a user - van. Megkerülhetetlen, ha nem lenne, ki kellene találni, sajnos érte van a számítógép. Miután a rendszergazda reggel kiterelte a rendszereket az ólból, az esti visszaterelésig napjának nagy részét a user dominálja: gesztikulál, arca elszíneződik, sír, üvölt, vinnyog, káromkodik, depresszióba esik, migrénes rohamot kap, vagy kiújul a keszonbetegsége.
