Tóth Gábor András: Szabadláb

  • 1996. december 19.

Egotrip

Szóljon az első írás az orvosokról, akik az ügyvédekkel és a papokkal együtt legbelsőbb titkaink tudói. Feltárjuk előttük szégyellt betegségeinket, hibáinkat, bűneinket. Bízunk bennük, mert féltjük egészségünket, szabadságunkat, üdvözülésünket.

Szóljon az első írás az orvosokról, akik az ügyvédekkel és a papokkal együtt legbelsőbb titkaink tudói. Feltárjuk előttük szégyellt betegségeinket, hibáinkat, bűneinket. Bízunk bennük, mert féltjük egészségünket, szabadságunkat, üdvözülésünket.

A törvény azonban orvosainknak más szerepet is szán. Beleegyezésünk, sőt tudtunk nélkül kötelesek HIV-re szűrni bennünket, ha intravénás droghasználók, nemi betegek vagy üzletszerűen kéjelgők vagyunk, esetleg börtönlakóvá váltunk. És minden más esetben, ha felmerül a gyanúja annak, hogy vírushordozók lettünk. Akár köteleztek minket, akár önként jelentkeztünk a vizsgálatra, személyes adatainkat kartotékokra jegyzik és a járványügyi hatóságnak bejelentik. Ha az eredmény pozitív, a törvénytisztelő orvos közli velünk, hogy fertőzöttek vagyunk, aláírat egy papírt a betartandó magatartási szabályokról, majd vallomást csikar ki belőlünk: soroljuk fel hozzátartozóink és szexuális partnereink adatait. Ezek után doktorunk berendeli családtagjainkat, barátainkat és barátnőinket. Elmondja nekik is a rossz hírt, majd beutalja őket kötelező vérvételre. Ha nem engedelmeskednek, elővezetteti őket. Eközben adataink önálló életre kelnek. Egyik egészségügyi hatóságtól a másikig vándorolnak. Alkalomadtán felbukkanhatnak más állami szerveknél is, például a rendőrségen vagy a nemzetbiztonsági szolgálatnál. De hogy pontosan kik és hol tartják számon betegségeinket és szokásainkat, nem tudhatjuk meg.

Így akarja a törvény az orvosokat arra az oldalra állítani, ahol jogvédő ügyvédek helyett rendőrtisztek, papok helyett inkvizítorok állnak. Így lesznek a gyógyítókból hatósági ágensek. És így lesznek az előítéletek áldozatai azok, akik betegségük miatt eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak. Adataik ellenőrizhetetlen áramlása miatt könnyen zsarolhatókká válnak, állásukat elveszthetik, magánéletük szabadsága sérülhet. A kérdés csak az, hogy a közegészség magasztos államcélja indokolttá teszi-e a nyomozó orvos és a jogvesztett polgár szereposztását. Elvégre a szabadság olykor háttérbe szorulhat a köz érdekei miatt.

Ám a jogkorlátozás esetünkben ésszerűtlen. Az adatgyűjtés bevallott indoka a járványügyi helyzet figyelemmel kísérése. De ehhez miért szükséges név szerinti nyilvántartásokat vezetni? Hatósági intézkedésre csak akkor kerülhetne sor, ha valaki szándékosan veszélyezteti környezetét. Miért hát a kényszer mindenkivel szemben? A kötelező szűrés emellett azt sugallja, mintha a fertőzés ilyen módon megelőzhető lenne, holott a megismételt szűrővizsgálaton is születhet hamis negatív eredmény. A törvény biztonságtudatot kelt, amikor a veszély jelen van, egyúttal eltereli a figyelmet a védekezés valódi eszközeiről. Közben a gépezet egyre jobban akadozik, mivel a magánklinikák, sőt mára az állami rendelők is alkalmatlannak bizonyultak a fogaskerék szerepének betöltésére. A kölcsönös bizalmon alapuló orvos-beteg viszonnyal sehogyan sem fér össze a közhatalmi beavatkozás. Ezért hát néhányan megőrizhetik magántitkaikat, miközben másoknak ez nem sikerül.

Tudja ezt a törvénygyári apparátus is. Vezetői sorra megígérik, hogy az ósdi szabályok helyébe újakat állítanak. A magánélet szabadságát jobban tisztelő és betartható szabályokat. A közhivatalok azonban nehezen tudnak szabadulni több évtizedes téveszméiktől. Szívesen látnák az orvosokat járványügyi rendőrként egyenruhában, gumibottal a kézben. A rendszer fenntartásában érdekeltek pedig bármikor készek "szakvéleményükkel" támogatni a bizonytalankodó bürokráciát. Így viszont marad a paradox helyzet: minél jobban tiszteli az orvos hivatását, annál többször kerül szembe a törvénnyel.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.