Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Amikor Kelet elesett)

  • 1996. december 12.

Egotrip

Debrecen felett borús az ég, szenved a csapat, dörmög a nép. Dobogó helyett a szezon felénél szolid középmezőny, az UEFA-kupa megint elmarad, napjaid, Dunai, végesek. Az irodalmi napok meghívott szakértői - Darvasi, Kukorelly - az FTC ellen ugyan még láttak biztató jeleket, de ők messziről jöttek, nem tudhatták, hogy kelet már korábban elesett. Meg lett pedig mondva még a nyáron, hogy nincs esély. Hogy bevégeztetett.

- Amikor Kelet elesett -

Debrecen felett borús az ég, szenved a csapat, dörmög a nép. Dobogó helyett a szezon felénél szolid középmezőny, az UEFA-kupa megint elmarad, napjaid, Dunai, végesek. Az irodalmi napok meghívott szakértői - Darvasi, Kukorelly - az FTC ellen ugyan még láttak biztató jeleket, de ők messziről jöttek, nem tudhatták, hogy kelet már korábban elesett. Meg lett pedig mondva még a nyáron, hogy nincs esély. Hogy bevégeztetett.

Az, aki a német-horvát és a cseh-portugál EB-negyeddöntő helyett önszántából, józan állapotban a Diósgyőr-Kazincbarcika-mérkőzés megtekintését választja, komoly embernek aligha tartható, kocám se bíznám rá. Szerény, de színvonalas küldöttségünk mégsem röstellt útra kelni azon a bágyadt vasárnapon, hogy dacolva a Görbeháza-Leninváros-Nagycsécs-vonal viszontagságaival, az észérvekkel bátran szembeszálljon. Négy szívember haladt ott a tájban tízezer hasonló felé, a tudásra szomjasan, érzelmi alapon. Kissé híg volt persze így is a stáb: Debrecen öt élő Diósgyőr-hívéből - Gulyás Károly zöldséges, Simon Attila filozófus, Kónya György videótékás, Saca redőnyös, alulírott - kettő a távollétre igazolást máig nem hozott.

Ahhoz képest, hogy Verebes szerződtetésével a feljutás kérdése, úgymond, már hónapokkal azelőtt megoldódott, kellett izgulni. A tét nem volt csekély. Pontosan persze - a jó MLSZ-nek hála - az utolsó fordulóban az sem volt tudható, hogy hány jut fel simán, hány lesz osztályozós: az emberek fejében ebből adódóan, érkezés után látszott az arcokon, jelentős zavar uralkodott. Valószínűbbnek az tűnt, hogy az NB I-ért majd csak a második játszhat; ehhez a feltétlen győzelem, s a Tiszakécske nevű - elsüllyedek szégyenemben, de le nem tagadhatom: - rivális csapat szíves hazai döntetlenje volt kívánatos. Ámde ha nálunk az osztályozó, az ősi ellenséghez méltó szeretettel fogadott Barcikánál az NB II-es tagsággal járó sportstátus forgott veszélyben, kellett a pont a szemtelennek, nem volt a meccs sajnos eladó.

A világ rendje hamar helyreállt, bár a nyitány nem volt túl biztató. A mágus fő aduja, bizalmasa, bombaszerzeménye ugyanis mázsás testét bánatunkra civilben vonszolta ki, Pintér Attila intelligenciája nélkül pedig félő volt, hogy tartását veszti a sajnálatos módon összesen négy darab futballistát (Vámosi, Dancs, Tóth Gy., Farkas A.) felvonultató csapat. A publikum azonban bízva bízott, bázisán a híres nyugalomnak, mellyel a másodosztály kínzó megaláztatását hosszú éveken át komolyabb lázadás nélkül tűrte el. Egy szív volt, aki ott szorongott, egy dobbanás, zúgott a lelkes biztatás. Barcikában mindenki cigány, nem lehet a Diósgyőrrel kiku-kori-cázni. És megvolt a gól, és bemondták, hogy a Kécske, ha van ilyen klub, ikszre áll, Verebes a mágus, indult a karnevál, reszkess, Fradi, add meg magad...

...Aztán már csak arra emlékszem, hogy kilenc emberrel valahogy sikerül egyenlíteni, és bemondják, hogy a Tiszakécske győzött, hogy körülöttem többen, ahogy mondom, bőgnek, meg hogy sodor vagy négyezer proletártest a klubház elé, a nem sírós populáció. Adjátok ki őket, adjátok ki őket. Leginkább az a buzi Verebes van híva, meg az elnök, Kövy Zoltán, gyere ki, vár a tömeg idekint. Rendőrkordon, kődobálás, önkívület, gumibot. Kúszik ki egy barcikai, a másik, mint a nyúl, oson, meg ne sértődj, nem te kellesz, de ha így félsz, megfogunk. A tömeg őrjöng, vért akar, egyre nő a zűrzavar. Próbálja a mieinket a vendégbuszra tuszkolni fel, húzzanak falura, oda valók. Aztán egy nagy orrú kiválik, túlordít mindenkit, gyakorlott szóvivő, látszik, mert tisztelik, meg van veszve teljesen. Tréfát nem ismer, forradalmi alkat, a kezében lobogó, azt szaggatja, tépi, ahogy kérdésekbe önti egy egész régió közös bánatát: Ott vagyok Hatvanban? Ott Kecskeméten? Ahol játszotok, szemetek, mindenütt? Rendőr kerget? Üt-vág, vonatra lök? Ötezrembe kerül minden vidéki út? Oszt még be se rúgtam rendesen? Itt vagyunk tízezren? Nem számít, csak a pénzetek? Lóvét néztek, soha egyebet? Hogy Miskolccal mi lesz, nem érdekes? Futball keleten nem lehet? Tiltja az a mocskos MLSZ? Várjunk megint éveket? Utazzak Kabára veletek? Nincs nektek szívetek, lelketek? Ez a produkció, oszt bevégeztetett? Élcsapat csak pesti meg nyugati lehet? A miskolci szophat csak, ember nem lehet? Szartok rá, hogy kelet elesett?

Szarnak rá, mordult a nép, mikor kiemelték, szarnak rá ezek, hogy elesett.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.