Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Amikor Kelet elesett)

publikálva
1996/50. (12. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Debrecen felett borús az ég, szenved a csapat, dörmög a nép. Dobogó helyett a szezon felénél szolid középmezőny, az UEFA-kupa megint elmarad, napjaid, Dunai, végesek. Az irodalmi napok meghívott szakértői - Darvasi, Kukorelly - az FTC ellen ugyan még láttak biztató jeleket, de ők messziről jöttek, nem tudhatták, hogy kelet már korábban elesett. Meg lett pedig mondva még a nyáron, hogy nincs esély. Hogy bevégeztetett.

- Amikor Kelet elesett -

Debrecen felett borús az ég, szenved a csapat, dörmög a nép. Dobogó helyett a szezon felénél szolid középmezőny, az UEFA-kupa megint elmarad, napjaid, Dunai, végesek. Az irodalmi napok meghívott szakértői - Darvasi, Kukorelly - az FTC ellen ugyan még láttak biztató jeleket, de ők messziről jöttek, nem tudhatták, hogy kelet már korábban elesett. Meg lett pedig mondva még a nyáron, hogy nincs esély. Hogy bevégeztetett.

Az, aki a német-horvát és a cseh-portugál EB-negyeddöntő helyett önszántából, józan állapotban a Diósgyőr-Kazincbarcika-mérkőzés megtekintését választja, komoly embernek aligha tartható, kocám se bíznám rá. Szerény, de színvonalas küldöttségünk mégsem röstellt útra kelni azon a bágyadt vasárnapon, hogy dacolva a Görbeháza-Leninváros-Nagycsécs-vonal viszontagságaival, az észérvekkel bátran szembeszálljon. Négy szívember haladt ott a tájban tízezer hasonló felé, a tudásra szomjasan, érzelmi alapon. Kissé híg volt persze így is a stáb: Debrecen öt élő Diósgyőr-hívéből - Gulyás Károly zöldséges, Simon Attila filozófus, Kónya György videótékás, Saca redőnyös, alulírott - kettő a távollétre igazolást máig nem hozott.

Ahhoz képest, hogy Verebes szerződtetésével a feljutás kérdése, úgymond, már hónapokkal azelőtt megoldódott, kellett izgulni. A tét nem volt csekély. Pontosan persze - a jó MLSZ-nek hála - az utolsó fordulóban az sem volt tudható, hogy hány jut fel simán, hány lesz osztályozós: az emberek fejében ebből adódóan, érkezés után látszott az arcokon, jelentős zavar uralkodott. Valószínűbbnek az tűnt, hogy az NB I-ért majd csak a második játszhat; ehhez a feltétlen győzelem, s a Tiszakécske nevű - elsüllyedek szégyenemben, de le nem tagadhatom: - rivális csapat szíves hazai döntetlenje volt kívánatos. Ámde ha nálunk az osztályozó, az ősi ellenséghez méltó szeretettel fogadott Barcikánál az NB II-es tagsággal járó sportstátus forgott veszélyben, kellett a pont a szemtelennek, nem volt a meccs sajnos eladó.

A világ rendje hamar helyreállt, bár a nyitány nem volt túl biztató. A mágus fő aduja, bizalmasa, bombaszerzeménye ugyanis mázsás testét bánatunkra civilben vonszolta ki, Pintér Attila intelligenciája nélkül pedig félő volt, hogy tartását veszti a sajnálatos módon összesen négy darab futballistát (Vámosi, Dancs, Tóth Gy., Farkas A.) felvonultató csapat. A publikum azonban bízva bízott, bázisán a híres nyugalomnak, mellyel a másodosztály kínzó megaláztatását hosszú éveken át komolyabb lázadás nélkül tűrte el. Egy szív volt, aki ott szorongott, egy dobbanás, zúgott a lelkes biztatás. Barcikában mindenki cigány, nem lehet a Diósgyőrrel kiku-kori-cázni. És megvolt a gól, és bemondták, hogy a Kécske, ha van ilyen klub, ikszre áll, Verebes a mágus, indult a karnevál, reszkess, Fradi, add meg magad...

...Aztán már csak arra emlékszem, hogy kilenc emberrel valahogy sikerül egyenlíteni, és bemondják, hogy a Tiszakécske győzött, hogy körülöttem többen, ahogy mondom, bőgnek, meg hogy sodor vagy négyezer proletártest a klubház elé, a nem sírós populáció. Adjátok ki őket, adjátok ki őket. Leginkább az a buzi Verebes van híva, meg az elnök, Kövy Zoltán, gyere ki, vár a tömeg idekint. Rendőrkordon, kődobálás, önkívület, gumibot. Kúszik ki egy barcikai, a másik, mint a nyúl, oson, meg ne sértődj, nem te kellesz, de ha így félsz, megfogunk. A tömeg őrjöng, vért akar, egyre nő a zűrzavar. Próbálja a mieinket a vendégbuszra tuszkolni fel, húzzanak falura, oda valók. Aztán egy nagy orrú kiválik, túlordít mindenkit, gyakorlott szóvivő, látszik, mert tisztelik, meg van veszve teljesen. Tréfát nem ismer, forradalmi alkat, a kezében lobogó, azt szaggatja, tépi, ahogy kérdésekbe önti egy egész régió közös bánatát: Ott vagyok Hatvanban? Ott Kecskeméten? Ahol játszotok, szemetek, mindenütt? Rendőr kerget? Üt-vág, vonatra lök? Ötezrembe kerül minden vidéki út? Oszt még be se rúgtam rendesen? Itt vagyunk tízezren? Nem számít, csak a pénzetek? Lóvét néztek, soha egyebet? Hogy Miskolccal mi lesz, nem érdekes? Futball keleten nem lehet? Tiltja az a mocskos MLSZ? Várjunk megint éveket? Utazzak Kabára veletek? Nincs nektek szívetek, lelketek? Ez a produkció, oszt bevégeztetett? Élcsapat csak pesti meg nyugati lehet? A miskolci szophat csak, ember nem lehet? Szartok rá, hogy kelet elesett?

Szarnak rá, mordult a nép, mikor kiemelték, szarnak rá ezek, hogy elesett.

publikálva
1996/50. (12. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk