Hammer Ferenc: A paszták népe (Hány az ország?)

  • 1996. december 5.

Egotrip

Volt egyszer egy LGT-klip, vagy tizenöt éve, melyben a bugi-vugi-kavalkád közepette meglehetősen mondén tárgyi környezetben feltűnik egy pillanatra (ami a korai nyolcvanas évek átlagsebességének megfelelően lehetett vagy három másodperc is) egy könyv, melynek címlapján valami olyasmi áll, hogy Esztétikánk időszerű kérdései, vagy mi (amiről a fiatalabbak kedvéért el kell mondanom, hogy akkoriban a pártkiadványok ilyen furcsa címmel jelentek meg). A cél nyilvánvaló: a fensőbbség "nem szokásos" keretben történő megjelenítése egyszerre tréfa és kihívás. E motívum mutatja, hogy a kései Kádár-korszak még mindig egy (bár oszladozó) univerzum volt, melyben egy funk-zenekar és az Agitprop Titkárság egymás mellé helyezése lehetett más is, mint posztmodern tréfa. (Hogy aztán ez a minden leben kanál hatalmi viszony hogyan volt édes és mostoha, azt másra hagyjuk, dagadt ruha.)

Volt egyszer egy LGT-klip, vagy tizenöt éve, melyben a bugi-vugi-kavalkád közepette meglehetősen mondén tárgyi környezetben feltűnik egy pillanatra (ami a korai nyolcvanas évek átlagsebességének megfelelően lehetett vagy három másodperc is) egy könyv, melynek címlapján valami olyasmi áll, hogy Esztétikánk időszerű kérdései, vagy mi (amiről a fiatalabbak kedvéért el kell mondanom, hogy akkoriban a pártkiadványok ilyen furcsa címmel jelentek meg). A cél nyilvánvaló: a fensőbbség "nem szokásos" keretben történő megjelenítése egyszerre tréfa és kihívás. E motívum mutatja, hogy a kései Kádár-korszak még mindig egy (bár oszladozó) univerzum volt, melyben egy funk-zenekar és az Agitprop Titkárság egymás mellé helyezése lehetett más is, mint posztmodern tréfa. (Hogy aztán ez a minden leben kanál hatalmi viszony hogyan volt édes és mostoha, azt másra hagyjuk, dagadt ruha.)

Ez az egész, azazhogy hány ország is az, amiben élünk, akkor jutott eszembe, amikor az elmúlt néhány hónap során hazánk négy nagyvárosában alkalmam volt meghallgatni összesen cirka hatvan tanár nézeteit a "legfontosabb emberi jogokról", különösen is a szólásszabadságról. Megpróbálom szembeállítani a hallott véleményeket a magyar liberális demokrácia egy-egy lényeges kérdésével, különös tekintettel egy-egy újszerű, a liberalizmust próbára tevő kérdésre (melyek alakulását e lap is feszült figyelemmel kíséri).

Egy gyakorlat során a tanároknak nagyjából és fejből fel kellett sorolniuk az általuk fontosnak tartott jogokat. A felsorolt jogok úgy 90 százaléka szociális jog volt (mint például a jog az ingyenes oktatáshoz, egészségügyi szolgáltatáshoz vagy jog a "tisztességes" megélhetéshez), öt százalékuk vonatkozott olyan dolgokra, mint a levegő vagy a harmonikus környezet, és a maradék öt százalék volt tekinthető olyan alapvető szabadság- vagy politikai jognak, mint a szólás- vagy gyülekezésszabadsághoz, a méltányos bírósági eljáráshoz vagy a politikai életben való részvételhez fűződő jog. Néhány manapság felmerült üggyel kapcsolatban a megkérdezett hatvan férfi és nő a következőképp reagált: szólásszabadság és az Internet: 0 említés. Szólásszabadság és nemi identitás: 2 említés; az egyik tanár a hasonneműek elleni diszkrimináció tarthatatlanságát, másikuk pedig annak szükségességét emelte ki. A kábítószerek legalizálásával kapcsolatban: 1 említés, ő Konrád Gy. legalizálás melletti kiállását tartotta kártékonynak. (A halálbüntetéssel kapcsolatban azért volt néhány, az eltörlés mellett érvelő vélemény.)

Jóllehet e hevenyészett megfigyelések semmilyen értelemben nem tekinthetők általánosíthatóknak, mégis, megkockáztatnék néhány, agyaglábon álló következtetést:

1) A liberális politika eszméje és gyakorlata tekintetében - még csak a tagadás szintjén sem - figyelhető meg az az "egy, közös univerzum", mint amit az LGT és az Agitprop példájában láthattunk.

2) Az a tény, hogy e következtetést tanárok véleményéből szűrtük le, azt is jelenti, hogy a) a társadalom nagyobbik, a pedagógusoknál tájékozatlanabb fele még a tanároknál is távolabb él a liberális demokrácia egyes fontos eszméitől, b) és mivel e bizonyos távolság csökkentésében a tanároknak igen nagy szerepük lenne, ezért e távolság csökkentésére kevés az esély.

3) Szerintünk aggasztó, hogy ezt nem tartják fontosnak az emberek - de túléljük.

4) Arról, hogy túléljük, Orbán Ottó pedig azt mondja, hogy "nálunk Kelet-Európában minden úgy van jól, ahogy van, egészen addig, míg nem jön valami más".

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.