Hammer Ferenc: A paszták népe (Hány az ország?)

  • 1996. december 5.

Egotrip

Volt egyszer egy LGT-klip, vagy tizenöt éve, melyben a bugi-vugi-kavalkád közepette meglehetősen mondén tárgyi környezetben feltűnik egy pillanatra (ami a korai nyolcvanas évek átlagsebességének megfelelően lehetett vagy három másodperc is) egy könyv, melynek címlapján valami olyasmi áll, hogy Esztétikánk időszerű kérdései, vagy mi (amiről a fiatalabbak kedvéért el kell mondanom, hogy akkoriban a pártkiadványok ilyen furcsa címmel jelentek meg). A cél nyilvánvaló: a fensőbbség "nem szokásos" keretben történő megjelenítése egyszerre tréfa és kihívás. E motívum mutatja, hogy a kései Kádár-korszak még mindig egy (bár oszladozó) univerzum volt, melyben egy funk-zenekar és az Agitprop Titkárság egymás mellé helyezése lehetett más is, mint posztmodern tréfa. (Hogy aztán ez a minden leben kanál hatalmi viszony hogyan volt édes és mostoha, azt másra hagyjuk, dagadt ruha.)

Volt egyszer egy LGT-klip, vagy tizenöt éve, melyben a bugi-vugi-kavalkád közepette meglehetősen mondén tárgyi környezetben feltűnik egy pillanatra (ami a korai nyolcvanas évek átlagsebességének megfelelően lehetett vagy három másodperc is) egy könyv, melynek címlapján valami olyasmi áll, hogy Esztétikánk időszerű kérdései, vagy mi (amiről a fiatalabbak kedvéért el kell mondanom, hogy akkoriban a pártkiadványok ilyen furcsa címmel jelentek meg). A cél nyilvánvaló: a fensőbbség "nem szokásos" keretben történő megjelenítése egyszerre tréfa és kihívás. E motívum mutatja, hogy a kései Kádár-korszak még mindig egy (bár oszladozó) univerzum volt, melyben egy funk-zenekar és az Agitprop Titkárság egymás mellé helyezése lehetett más is, mint posztmodern tréfa. (Hogy aztán ez a minden leben kanál hatalmi viszony hogyan volt édes és mostoha, azt másra hagyjuk, dagadt ruha.)

Ez az egész, azazhogy hány ország is az, amiben élünk, akkor jutott eszembe, amikor az elmúlt néhány hónap során hazánk négy nagyvárosában alkalmam volt meghallgatni összesen cirka hatvan tanár nézeteit a "legfontosabb emberi jogokról", különösen is a szólásszabadságról. Megpróbálom szembeállítani a hallott véleményeket a magyar liberális demokrácia egy-egy lényeges kérdésével, különös tekintettel egy-egy újszerű, a liberalizmust próbára tevő kérdésre (melyek alakulását e lap is feszült figyelemmel kíséri).

Egy gyakorlat során a tanároknak nagyjából és fejből fel kellett sorolniuk az általuk fontosnak tartott jogokat. A felsorolt jogok úgy 90 százaléka szociális jog volt (mint például a jog az ingyenes oktatáshoz, egészségügyi szolgáltatáshoz vagy jog a "tisztességes" megélhetéshez), öt százalékuk vonatkozott olyan dolgokra, mint a levegő vagy a harmonikus környezet, és a maradék öt százalék volt tekinthető olyan alapvető szabadság- vagy politikai jognak, mint a szólás- vagy gyülekezésszabadsághoz, a méltányos bírósági eljáráshoz vagy a politikai életben való részvételhez fűződő jog. Néhány manapság felmerült üggyel kapcsolatban a megkérdezett hatvan férfi és nő a következőképp reagált: szólásszabadság és az Internet: 0 említés. Szólásszabadság és nemi identitás: 2 említés; az egyik tanár a hasonneműek elleni diszkrimináció tarthatatlanságát, másikuk pedig annak szükségességét emelte ki. A kábítószerek legalizálásával kapcsolatban: 1 említés, ő Konrád Gy. legalizálás melletti kiállását tartotta kártékonynak. (A halálbüntetéssel kapcsolatban azért volt néhány, az eltörlés mellett érvelő vélemény.)

Jóllehet e hevenyészett megfigyelések semmilyen értelemben nem tekinthetők általánosíthatóknak, mégis, megkockáztatnék néhány, agyaglábon álló következtetést:

1) A liberális politika eszméje és gyakorlata tekintetében - még csak a tagadás szintjén sem - figyelhető meg az az "egy, közös univerzum", mint amit az LGT és az Agitprop példájában láthattunk.

2) Az a tény, hogy e következtetést tanárok véleményéből szűrtük le, azt is jelenti, hogy a) a társadalom nagyobbik, a pedagógusoknál tájékozatlanabb fele még a tanároknál is távolabb él a liberális demokrácia egyes fontos eszméitől, b) és mivel e bizonyos távolság csökkentésében a tanároknak igen nagy szerepük lenne, ezért e távolság csökkentésére kevés az esély.

3) Szerintünk aggasztó, hogy ezt nem tartják fontosnak az emberek - de túléljük.

4) Arról, hogy túléljük, Orbán Ottó pedig azt mondja, hogy "nálunk Kelet-Európában minden úgy van jól, ahogy van, egészen addig, míg nem jön valami más".

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.