magyarnarancs.hu: Mennyire borította fel a grönlandi hétköznapokat Donald Trump kijelentése a sziget átvételéről?
Papp Zsanett Gréta: Alapvetően teljesen. Bár nem ez nem az első alkalom, amikor Trump utal arra, átvenné az ellenőrzést a sziget felett: az első, még 2019-es terve nem sok vizet zavart, egy kisebb nemzetközi visszhang övezte a kijelentést, egy-két grönlandi politikai megmozdulás és egy politikai kampány született belőle. A mostani kijelentések azonban merőben más képet mutatnak, ugyanakkor sokkal egyértelműbb üzenetük is volt: Amerika ráeszmélt, hogy sem a NATO, sem az észak-amerikai védelmi rendszer nem felkészült az Oroszország és Kína által egyre artikuláltabb gazdasági együttműködés nemzetbiztonsági kockázatainak kezelésére. Március 15-én ezrek mentek ki az utcára tüntetni a fővárosban, Nuukban, miközben összesen húszezren élnek ott. Nuukban él a legtöbb ember a szigeten, legtöbbjük már utazott, felvette a nyugati mentalitást, olvasnak híreket. Az őslakosok maradék kétharmada elszórtan él, kisebb családi, törzsi rendszerekben, ők kevésbé értesülnek vagy foglalkoznak a szigetet érintő nemzetközi eseménykkel; élik a tradicionális őslakos életüket vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel. Ráadásul márciusban parlamenti választás is volt Grönlandon, aminek kimentetét Trump szándéka alapjaiban határozta meg: a hatalmon lévő függetlenségpárti koalíció, a szociáldemokrata Inuit Ataqatigiit (IA) és a nyugati szemmel nehezen behatárolható, de gazdaságorientáltsága miatt liberálisnak mondható Siumut koalícióját lavírozási lehetőségeit teljesen tönkretette az amerikai elnök kijelentése. Ők azzal kampányoltak, hogy Trump ajánlata a függetlenség irányába viszi el Grönlandot, és az erről szóló referendumot akár a választásokkal tandemben is megtarthatják. 2019-ben inkább komolyan vették az amerikai érdeklődést a grönlandiak, 2025-ben viszont már szó szerint értelmezték Trump annektálásról szóló kijelentéseit. A választások idejére az emberek már annyira megijedtek és elegük lett az amerikai nyomásgyakorlásból, hogy a koalíció tervei gyakorlatilag süket fülekre találtak. Akkor már azt vizionálták sokan Grönlandon, hogy az amerikai hadsereg akár be is vonulna. A 2021-ben nagymértékű bizalommal megszavazott IA meg is bukott. Trump kijelentései ugyanis nem a gyors függetlenség irányába lökték Grönlandot, hanem a biztonsági garanciákat kereső narratívába. A függetlenség most sem került le az asztalról, de az új kormánykoalció nem az azonnali függetlenség víziójával házal, hanem gazdasági autonómia megerősítésével.
magyarnarancs.hu: Egy agresszív amerikai elnök miatt született meg a grönlandi nemzeti gondolat?
PZSG: Ezt abszolút nem mondanám. Az amerikai érdekek sosem tűntek el a földrajzilag is Észak-Amerikához tartozó és védelmi szempontból is a NATO védelmét garantáló sziget esetében. Azonban az megfigyelhető, hogy ez az első olyan időszak, amikor Grönland „agresszívebben”, azaz a Dániával meglévő hatáskör-lehatárolás ellenére, saját külpolitikáját aktítvan formálva próbálkozik előtérbe helyezni a saját függetlenségét nemzetközileg. Emellett helyben is beszédtéma lett a politika.
Az őslakosokról fontos tudni, hogy ha például a helyi kocsmaként is funkcionáló szaunában beszél valaki velük, kiderül, hogy mindenkinek ott van a fejében a függetlenség gondolata, de politikáról nem beszélnek,
eddig nem feltétlen ez határozta meg a mindennapi életüket. Nem nyugati tendenciák alapján élnek, nem a demokráciáról gondolkoznak minden percben; számukra a legfontosabb az őslakos életmódjuk, identitásuk és közösségük fennmaradásának garantálása. Az egyetemen nem létezett eddig valódi politikai aktivizmus, de most a diákok maguknak szervezték a tüntetést, felerősödött a valahova tartozás és az összetartozás érzése.
magyarnarancs.hu: Megvannak az 57 ezres Grönlandon az államiság feltételei?
PZSG: A szigeten nincs kiépítve az intézményi és egyéb infrastruktúra, ami megvan, az is dán segítséggel, támogatással sikerült és nélküle nehezen maradna fenn. Az azonban, hogy nincs meg a megfelelő infrastruktúra mondjuk a különböző kritikus nyersanyagok tekintetében, még nem is olyan nagy probléma, mint a Dán Királyságból való teljes körű kiválás bel- és külpolitikai akadályai. Belpolitikai szempontból már van egy alkotmánytervezet, ami szerint ha Grönland függetlenedne, akkor partneri kapcsolatban állhatna egy általuk megválasztott másik állammal, szövetséggel. Ez kvázi patrónus állam, szövetségi rendszer lenne, ők vállalnák a biztonsági garanciákat. Kérdés, ez melyik ország lenne. Ha kilépnek a Dán Királyságból, nekik kellene eldönteni, hogy amennyiben szükséges, kivel írnák alá ezt a partneri egyezményt úgy, hogy a másik fél nem foglalja el a szigetet. Ugyanakkor a NATO-ból való kiválás kérdése, a de facto államiság negatívumai sok kérdést felvetnek, mind a védelempolitika, mind akár a halászat terén. Emellett vannak nemzetközi akadályok is, ilyen például, hogy a függetlenség kikiáltása után tárgyalni kell Dániával, majd ezek sikeres kimenete után fokozatosan elvesztik az éves támogatási összeget, ami a GDP-jük mintegy 20 százaléka.
Ha fiskálisan is tartható a gazdasági önellátás, akkor ott a szuverenitás kérdése. A szuverenitás, vagyis a főhatalom az államiság másik fontos kritériuma a népességen és az államterületen túl. Emellett a nemzetközi jogrend egyik legfontosabb alapelve is. Az állami szuverenitás kérdéseköre ugyanakkor egyben nemzetközi politikai döntés is, az ENSZ tagállamainak kell elbírálni a beérkező kérvényeket. Azt látjuk Skócia, Koszovó vagy Tajvan esetében, hogy egy-egy függetleneségi kérvényt milyen alapon utasíthatnak vissza. Grönland esetében Kínától kezdve Oroszországon át egészen Spanyolországig sokan blokkolhatnák a folyamatot. Európában például egyértelmű konszenzus született ebben a kérdésben: Trump kijelentései kapcsán az európai államok és az EU is Dánia területi integritását és a szuverentását hangsúlyozták, a Királyság határainak védelmét ajánlották fel Dániának. Ez pedig meglátszik az EU-Grönland-Dánia hármas viszonyrendszerben is, Grönland uniós képviseleti irodáját például Mette Frederiksen dán miniszterelnök társaságában nyitotta meg Ursula Von Der Leyen Nuukban 2023 márciusában. Grönland és az EU között leginkább gazdasági kapcsolat van, az EU aktivitása más területeken elenyésző.
Amit az amerikai érdeklődésből látni lehet, az az, hogy nagyon inog a NATO rendszere, és inkább egy az Egyesült Államok-Kanada által irányított védelmi rendszer alakul ki az Arktiszon annak érdekében, hogy megakadályozzák a Kína-Oroszország közötti északi-sarki együttműködést.
Dánia, a NATO és az EU szerepe pedig az eddiginél is jobban visszaszorulóban van. Nem hiába modernizálja Kanada az alapvetően is legütőképesebb parti őrségét, vagy tartanak az amerikaiak hadgyakorlatot. Úgy gondolom, érdemes a régiót ebből a szemszögből is figyelni. Szerintem Trump arktiszi törekvéseit mindenképpen érdemes komolyan venni, újra kell gondolni a NATO szövetségi rendszerét, az európai államok védelmi hozzájárulását, mivel Grönland sokkal inkább egy rendszerszintű probléma – a NATO-tól való amerikai elfordulás – részeként értelmezhető, mint konkrét területszerzési kísérletként. Azt viszont mindenképpen hozzá kell tenni, hogy sokkal inkább amerikai érdekek mozgatták a jelenlegi dán fennhatóságot Grönlandon, a dánok folyamatosan igyekeztek kivonni magukat a sziget életéből, és több kínai stratégiai lépést radar alatt engedtek át a szigeten. Peking potenciális grönlandi befolyásának növekedése azonban valóban amerikai nemzetbiztonsági kihívásokat jelenthetett volna, ezért problematizálta Trump, hogy Dánia nem tette meg, amire az amerikaiak, mint alapító NATO-tagállamot megbízták: „tartsák az oroszokat kint, az amerikaiakat bent, a németeket pedig lefegyverezve”.
magyarnarancs.hu: Meglepő ez az amerikai érdeklődés?
PZSG: Sokszor tévesen állítják a sajtóban, hogy az amerikaiak most kezdenek el érdeklődni Grönland iránt. Ennek a vélekedésnek azonban az adja az okát, hogy a nyugati világ valóban lemaradásban van a régióban. Míg a hidegháborús időszakot követően az oroszok esetében Szibéria és maga az északi-sarkvidéki régió egésze az egyik fő stratégiai régióvá vált a fosszilis energiaforrások miatt, addig az Egyesült Államok – a szövetségi rendszerére támaszkodva – majdhogynem teljesen kivonult a régióból. Az amerikaiak most jönnek vissza húsz év után az északi-sarkvidéki politikába, legalábbis bilaterálisan biztosan. Nyolc éve kutatom ezt a régiót, és abszolút elmondható, hogy az amerikai érdeklődés sokkal inkább reakció a kínai és orosz befolyás megerősödésére.
magyarnarancs.hu: A lassú és átgondolt elszakadást ígérő Demokraták győzelmével Jens-Frederik Nielsen lett a miniszterelnök. Mekkora mozgástere van ott egy miniszterelnöknek?
PZSG: Fontos ehhez megérteni a grönlandi lakosság mentalitását. Nem nyugati mintára létrejött demokratikus államról van szó az adekvát hatalommegosztás rendszerével. Kicsit a falusi kultúrához hasonlít a grönlandi önkormányzás.
A megválasztott miniszterelnökre úgy tekintenek, mint egy vezérre, aki mutatja az utat, tárgyal, elhozza nekik az őslakos identitás fénykorát, aki most rendbe teszi a sziget dolgait.
Nincs igazán megszabva, mit tehet miniszterelnökként, de az biztos, hogy nemcsak politikai, hanem kulturális identitásképző ereje is van. Ezt szemléltetni is tudom saját példával. A helyi tudományos akadémától béreltem egy lakást, de a lakás gondnoka egy inuit nő volt, akivel egyszer jogi vitám támadt. Hiába volt igazam jogilag, mivel ő az iniuit és a gondnok, ezért nincs demokratikus jogérvényesítésre lehetőség, az lesz, amit ő mond. A szenioritás elve mélyen áthatja a kulturájukat, és egymásban jobban megbíznak, mint az intézményekben. Aki belép ebbe a közösségbe, de nem tiszteli mindezen elveket, azt kirekesztik. Bár bekerültek a közösségbe a nyugati vívmányok, még megmaradt a törzsi mentalitás. Tehát a miniszterelnök sem csak a végrehajtó hatalom feje, hanem az, aki példát is statuál és képviseli a közösséget.
Fotó: Mads Claus Rasmussen / MTI/EPA/Ritzau/Mads Claus Rasmussen
magyarnarancs.hu: Felmerül a kérdés, rossz lenne egyáltalán az amerikai fennhatóság?
PZSG: Itt nem feltétlen az amerikai fennhatósággal van a legfőbb gond, hanem a fennhatósággal magával. A hosszútávú inuit vízió az, hogy senki sem áll felettük. Ezt szolgálja a kollektív identitásuk, ami a nemzettudatuk alapja. Az idegennel szembeni vonakodás pedig az évszázados elnyomás, gyarmatosítás és kizsigerelés eredménye. Az általános kérdés sok esetben az szokott lenni, hogy mit akarnak többet még az amerikaiak.
magyarnarancs.hu: A közmegegyezés szerint az ásványkincsek megszerzése a cél. Azok kitermelése mennyire verné szét a szigetet?
PZSG: A ritkaföldfémeket (REE) valóban érdemes megemlíteni, ezek kritikus nyersanyagok, amelyekre éhes a világ a zöld átmenetnek köszönhetően. Feltárások egyelőre két helyen történtek, azonban a REE-k káros anyagokkal és uránnal kerülnek felszínre, szétválasztásuk rendkívül nehéz, a technológiával pedig nem rendelkezik a sziget. 2021-ben a sziget vezetése uránmoratóriumot rendelt el, aminek ígéretével amúgy kampányolt is korábban. A lakosok tehát akkor egyértelműen nem támogatták a nyersanyag-kitermelést. A becslések alapján az egész sziget akár annyi ritkaföldfém-oxiddal is rendelkezhet, mint az ebben gyakorlatilag monopóliummal bíró Kína. Már 2000-es évek elején kezdték felbecsülni a grönlandi potenciál értékét, azóta csak visszalépés történt ebben és leállították.
magyarnarancs.hu: Grönland lakossága lemond a saját elképzelt őrületes gazdasági fellendüléséről a természet érdekében?
PZSG: A gazdasági fellendülés része igazából nem feltétlen adott. Olyan technológiai fejlesztésekre, tudástranszferre és a Kína által szabadalmaztatott gépekre lenne lenne szükség, amit Grönland nem tud egymaga ellátni. Csak becslések állnak rendelkezésre, a feltárási munka pedig nagyon drága. Emellett a grönlandiak földhasználathoz való hozzállása is ott van: az a föld adja az identitásukat, amin élnek, még a sziget inuit neve, a Kalaallit Nunaat is azt jelenti, hogy „az inuitok földje.”
Nem akarják feltúrni a saját földjüket, amit az olvadó jégtömegek és a visszahúzódó permafroszt már így is veszélyeztet.
Emellett gyakorlati akadályai is vannak a ritkaföldfém-kitermelésnek: ha sikerülne kitermelni ezeket egy hosszú folyamat révén, európai feldolgozás és technológia hiányában valahol finomítani kell. Kanadában most nyílt egy üzem, de a szálítás és logisztika maga is nagyon költséges, kiépítetlen, és ami még ezeknél is sokkal fontosabb, hogy ismételten felveti a kérdést: ezt ki fizeti majd meg? Az sem egyértelmű mindig, mit szeretnének a helyiek, ugyanis az új kormány támogatja a kitermelést, mégis rájuk szavaztak.
magyarnarancs.hu: Ha nincs épp Donald Trump, mik azok az általános kihívások, amikkel Grönland küzd?
PZSG: Az egyik az infrastruktúra hiánya, a másik pedig a már létező de nagymértékben elöregedő, kis strapabírású infrastruktúra korszerűsítése. A klímaváltozás miatt már most nagyon extrém már az időjárás a szigeten; a melegedő hőmérséklet következtében egyik nap már-már tornádó jellegű szélvihar, a másik nap gleccserekben, fjordokban leáramló vízözön jelentkezik, amihez a megépített infrastruktúra nem elég adaptív. Sok az áramkimaradás, mivel leginkább a vízenergia-kapacitásokra támaszkodik a sziget villamosenergia-termelése. Ez is fontos, ha ritkaföldfémekről beszélünk: egy nyersanyag-kitermelési projekt fenntartásához biztos villamos-energia ellátási rendszer szükséges, ehhez képes a mindennapi fűtési technológiát sem képesek teljesen megoldani. A vízerőművek a fjordokban vannak, és ha jön egy tornádó, az átviteli rendszerek könnyen meghibásodnak. Nincs országos úthálózat; a szállítás főként tengeri úton történik, de a cunamik veszélyeztetik a kikötőket és létesítményeket. Jelenleg a saját energiafelhasználásukon túl is képekesek villamosenergiát előállítani Grönlandon, azonban elveszítjük a helyben megtermelt energiát is.
magyarnarancs.hu: Mennyire látványos egy 20 ezres településen élve, hogy sok az öngyilkos és nagyon súlyos alkoholgondok is vannak?
PZSG: Nagyon. Amikor
2023 júliusában kimentem, akkor az ablakból lehetett látni a fiatal halottaknak létesített temetőt; már akkor sok sírhely volt, de ez december végére megkétszereződött.
Minden nap történik haláleset, szinte nincs nap, hogy valaki ne ölje meg magát. Ami külön érdekes, hogy leginkább a fiatal férfiakat érinti ez a probléma, ők látják a leginkább kilátásátalannak az életüket. Az alkoholproblémák is látványosak, ami miatt a családon belüli erőszak száma is folyamatosan nő. Fájdalmas volt látni, hogy ha bemegy az ember a boltba szombat reggel, akkor kordonokkal zárják el az alkoholrészleget, sokszor őr is áll ott, de még így is sokan áttörik, átmásznak, vagy ledöntik, hogy lopni tudjanak. Hétvégén és délután öt után nem lehet ugyanis alkoholt vásárolni.
magyarnarancs.hu: Említette, hogy a klímaváltozás miatt már most nagyon sok a szélsőség. Milyen jövő várhat a szigetre?
PZSG: Már most láthatók a következmények: nem hűl le az idő, nem esik annyi hó, már most sem található friss hó a permafroszton. Ha nincs ami megvédje a permafrosztot, nincs, ami visszaveri a sugarakat. Húsz éven belül még nyomasztóbb jelei lesznek láthatók a folyamatnak. Mivel a permafroszt fagyott talaj, ezért védelem nélkül elolvad, amivel együtt olvad a sziget 80 százalékát adó terület, komoly globális fenyegetést jelentve ezzel a világ más részein is. Ráadásul az érintett területek azok a partmenti részek, ahol a legtöbben laknak és a nyersanyag-kitermelés számára is legkedvezőbb helyek lehetnének. Az olvadó permafroszt gyengíti a talajt, károsítja az infrastruktúrát – repülőterek, épületek süllyednek meg, és még az amerikai katonai bázisokat is veszélyeztetik. Már 2040-re a sziget egyes részei is eltűnhetnek, amivel együtt kiszabadul az elzárt metán is, ami még a szán-dioxidnál is károsabb üvegházhatású gáz.
magyarnarancs.hu: A helyiek mennyire vannak tisztában azzal, hogy akár már az életükben is eltűnhet az otthonuk?
PZSG: Nagyon. A klímaváltozás sokkal nyomasztóbb kérdés, minden nap érzik, és tenni is akarnak ellene. Emiatt például nem lehet Grönlandon területet vásárolni, minden az államé, csak házat lehet építeni a földekre, de ott is csak úgy, hogy egy kétméteres betontömbre kell felépíteni a házat, hogy a fűtés se olvassza a permafrosztot, ne érintkezzen a földdel. Ezért írták alá a Párizsi Megállapodást, az őslakosok ugyanis nemcsak tennének a klímaváltozás ellen, hanem őslakosok, természetközeli látásmódjuk révén a tudásuk is megvan hozzá. Klímapolitikai szakértőként vallom, hogy ezeket a gyakorlatokat kéne használni a modern társadalmak mindennapi életében is.
