Para

Kovács Imre: Én

  • 1996. december 5.

Egotrip

A terráriumban hancúroznak a teknősök, egészen feléledtek, amióta újszülött egerekkel etetem őket, olyan ez nekik, mint valami multivitamin-bomba, sok értékes tápanyag, ásványi sók meg nyomelemek, a sorsüldözött rágcsálónak megfulladni sincs ideje a vízben, már tépik is szét, aztán boldogan úszkálnak hangulatos vércsíkot húzva maguk után. Általában nem csinálják ezt a cirkuszt, hanem egyet-kettőt harapva, egyben nyelik le, de ha egyszerre sikerül elkapniuk a két végénél, akkor egyik sem hajlandó elengedni, rángatják kicsit, aztán a nagyobbik egy hirtelen fejmozdulattal kettészakítja. Ilyenkor a szopós egér egészen apró belső szervei kitűnően megfigyelhetők, igaz, csak egy pillanatig, mert nagyon gyorsan eltűnnek valamelyik teknős szájában. Amikor elfogynak az egész egerek, izgatott kutatás indul a kövek között rejtőzködő kisebb cafatokért, aztán amikor ezeket is felfalták, kimásznak a kőre pihenni. Sokáig azt hittem, hogy a teknős növényevő, de legalábbis inkább növényt enne, mint szopós egeret, ám be kellett látnom tévedésem, mert hiába próbálkoztam salátalevéllel vagy karfiollal, csak nyammogtak rajta még egyheti éhezés után is, míg egérből bármennyit képesek befalni. Igaz, nem mindegy, hogy milyen, mert a fagyasztott embrióval vagy újszülöttel szemben kissé bizalmatlanok, nem esnek neki egyből, hosszasan birizgálják meg szagolgatják, hiába van mikróban testmelegre felküldve, csak végső esetben eszik meg, nem dőlnek be, csak az élőt szeretik.

A terráriumban hancúroznak a teknősök, egészen feléledtek, amióta újszülött egerekkel etetem őket, olyan ez nekik, mint valami multivitamin-bomba, sok értékes tápanyag, ásványi sók meg nyomelemek, a sorsüldözött rágcsálónak megfulladni sincs ideje a vízben, már tépik is szét, aztán boldogan úszkálnak hangulatos vércsíkot húzva maguk után. Általában nem csinálják ezt a cirkuszt, hanem egyet-kettőt harapva, egyben nyelik le, de ha egyszerre sikerül elkapniuk a két végénél, akkor egyik sem hajlandó elengedni, rángatják kicsit, aztán a nagyobbik egy hirtelen fejmozdulattal kettészakítja. Ilyenkor a szopós egér egészen apró belső szervei kitűnően megfigyelhetők, igaz, csak egy pillanatig, mert nagyon gyorsan eltűnnek valamelyik teknős szájában. Amikor elfogynak az egész egerek, izgatott kutatás indul a kövek között rejtőzködő kisebb cafatokért, aztán amikor ezeket is felfalták, kimásznak a kőre pihenni. Sokáig azt hittem, hogy a teknős növényevő, de legalábbis inkább növényt enne, mint szopós egeret, ám be kellett látnom tévedésem, mert hiába próbálkoztam salátalevéllel vagy karfiollal, csak nyammogtak rajta még egyheti éhezés után is, míg egérből bármennyit képesek befalni. Igaz, nem mindegy, hogy milyen, mert a fagyasztott embrióval vagy újszülöttel szemben kissé bizalmatlanok, nem esnek neki egyből, hosszasan birizgálják meg szagolgatják, hiába van mikróban testmelegre felküldve, csak végső esetben eszik meg, nem dőlnek be, csak az élőt szeretik.

Nekem még sohasem voltak teknősbékáim, ezeket is lakással együtt szereztük, mintegy benne vannak a bérben, mondjuk, nem valami nagy megterhelés, hetente egyszer esznek nyolc-tíz egeret, 20 Ft/db, van fűtésük meg vízcserélőjük, úgyhogy takarítani is elég ritkán kell a terráriumot, csak ha bealgásodik az üveg. Mindenesetre jobb, mint a macska, mert nem hullik a szőre, nem büdös és nem nyávog, bár néha idegesítő tud lenni, amikor egy hirtelen ötlettől hajtva vízbe veti magát valamelyik éjjel háromkor, vagy elkezdenek szarakodni a kavicsokkal, de ilyenkor elég egy fél vodkát önteni a vízbe, és egész délelőttig csöndben vannak.

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.