A múlt héten egy magát megnevezni nem kívánó közéleti személyiség lenyúlta és a Magyar Nemzet című napilaphoz (hogy miért pont oda, rejtély) juttatta el a Magyar Szabadság Alapítvány elnevezésű amerikai szervezet eredetileg Jeszenszky Gézának címzett elektronikus levelét. A derék exkülügyminisztert annyira megdöbbentette a parlamenti hacker cselekedete, hogy komolyan kétségbe vonta a törvényhozás információs rendszerének megbízhatóságát, néhány sajtótermék pedig ismét elővehette az informatikai pokolgép ősi toposzát. Pedig a parlament feltehetően semmivel sem kevésbé biztonságos, mint az egész Internet maga. Az Internet ugyanis nem biztonságos, soha nem is volt az, ha egy politikus kódolatlan e-mailben konspirál, az olyan, mintha nyílt levelezőlapon tenné, vagy bemondatná a Kossuth rádióban. E-mailt fogni vagy akár hamisítani pofonegyszerű, minden gyorstalpaló számítógépkalóz-tanfolyamon egy sör plusz áfáért elsajátítható mutatvány, íme egy példafeladat:
telnet olyan.gep.aki.tud.levelet.tovabbitani 25
MAIL From:
RCPT To:
DATA
From: <>
To: <>
Subject: Koalicios egyeztetes
Kedves Gabor!
Kapd be!
Gyula
QUIT
A 25-ös SMTP porton túlmenően léteznek szofisztikáltabb módszerek is, akár egy teljes alhálózat forgalmát is lehallgathatjuk, a távoli bejelentkezések során elfogott jelszavakkal újabb alhálózatokra telepíthetjük hallgatózó programunkat, és így tovább, míg szabad bejárásunk nem lesz mind a nyolcmillió számítógép összes rejtett alkönyvtárába. Az Interneten az aranylázig nem is volt kérdés az adatbiztonság, az igazán értékes adatokat zárt, hierarchikus, nem TCP/IP alapú hálózatokon tartják ma is. A magyar kormányzat is kiépített súlyos költségvetési pénzből egy zárt és megbízható elektronikus levelezési rendszert, az X. 400-as hálózatot azonban a kutya nem használja, mert bonyolult és nehézkes, ráadásul még a próbaidőszakban letiltották benne a főnök főnökének való levélküldési lehetőséget, mert túl sok volt a feljelentés. Biztonságos levelezés elvben az Interneten is lehetséges, de ehhez használni kellene a katonai szintű, 1024 bites kulcsú PGP programot, amelyet a fegyverexport tilalmával mit sem törődő hackerek juttattak ki az Egyesült Államokból, és ezt ma még a legnagyobb szoftvercégek sem engedhetik meg maguknak.
Azt persze nehéz elképzelni, hogy a jelszavukat (ami egyébként is azonos a keresztnevükkel, hogy el ne felejtsék) alkoholos filccel a monitorra vagy a billentyűzetre is feljegyző honatyák és az apparátus többi tagja egykettőre megbarátkoznak a nyilvános kulcsú titkosítás koncepciójával, és RSA-kódolt üzenetekben passzolgatják egymásnak a székházakat. A hálózati kereskedelem beindulásának is az elektronikus tranzakciók alapvetően megbízhatatlan tulajdonsága a legfőbb kerékkötője: a múlt hónapban egy nemzetközi adatvédelmi konferencián egy pihent agyú hacker-barbie áramot vezetett a most bevezetett hálózati fizetőeszköz, a smartcard processzorába, mire az feltöltődött dollárral, mint a végtelenített telefonkártya. Megint mások betörtek a CIA és az amerikai igazságügy-minisztérium webszervereire, és nagy betűkkel kiírták, hogy meztelen a király. Az persze nem valószínű, hogy a CIA nyilvános webszervereken tartaná mondjuk a III/III-as ügynökök listáját (a magyar parlamentben ezen sem lennék meglepődve), de a sajtónak ez mindegy: ha egyszer a "számítógépes bűnözők" feltörték a CIA (a parlament, a Bor-Bor-Gyors pincekocsma) "információs rendszerét", akkor buli van, és fejeknek kell hullani.
