A Kossuth téren felállított színpadon a Ricsárdgír együttes adott – mintegy bemelegítésképp – minikoncertet, amit a banda frontembere egy olyan mondattal vezetett fel, amilyet ritkán hallani színpadról. Kicsit fatalista, de nagyon ironikus, de még inkább önironikus.
„Ennyi ember előtt még sosem játszottunk és soha nem is fogunk.”
Annyi eredménye tehát már bizonyosan van a mai tüntetésnek, hogy a következőn már nem ők lépnek fel. A magunk részéről sajnáljuk.
Putyin háborúja már nem zavarja Hszi elnököt sem, Trumpot azonban mérhetetlenül idegesítette Kína erőfitogtatása – vagy az, hogy őt nem hívták meg. Sok tanulsága van a pekingi parádénak, amely eddig csak vásári mutatványnak volt jó. Vajon most több ennél?
A politikusok összecsapnak a gyermekotthonokról kiderült borzalmas esetek miatt, miközben a civilek értelmes követelését az úgynevezett gyermekvédelem hivatalos képviselői lesöprik az asztalról.
Régóta húzódik a Diószegi utcában és környékén lakók ügye. A kormány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítését tervezi, és einstandolta az önkormányzat bérházait. Pikó András polgármester saját kézbe veszi az ügyet: hamarosan 160 családot kell elszállásolniuk.
A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.
Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.
A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.
A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.
E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.
Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.
Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.
