E köztársaság a császárság romjain, egy vesztes háború utáni véres forradalmi zűrzavarban született, aztán alázuhant a sötétségbe. Nagyjából így lehet összefoglalni azt, amit a többség tudni vél a weimari köztársaságról – és ami végképp nem ad magyarázatot annak születésére és bukására. Sausic Attila (nem mellesleg lapunk régi és rendszeres szerzője) szenvedélye választott hazája, Németország története, annak aprólékos vizsgálata és annak a bemutatása, hogy milyen erők mozgatták a mélyben ezt a hol lenyűgöző, példamutató, hol szörnyűséges masinériát. Weimar rövid életű históriája több szempontból is kulcsfontosságú. Az akkor történtek megértése nem csupán azt magyarázza meg, honnan is származott a hitleri Németország jelentős, bár démoni energiája, de azt is, hogy a háború utáni (Nyugat-)Németország honnan vehette saját előképeit, és részben még a kádereit is (lásd Adenauer esetét). Annak megértéséhez is közelebb kerülhetünk, hogy itt, Közép-Európában hogyan tudják hataloméhes kalandorok újra és újra meghekkelni a demokráciát.
A Vulkán felett fikciós mű, nagy lélegzetű regény, amely négy főbb és számos mellékszereplő életén keresztül analizálja Weimar születését, virágkorát és halálát. Négyük figurájának megalkotásához a szerző konkrét személyeket használt fel – van, akit közülük manapság is emlegetnek (mint a hitleráj alatt a Harmadik Birodalom nyelvhasználatát megörökítő irodalomtörténészt, Victor Klemperert, később az NDK megbecsült parlamenti képviselőjét), mások feledésbe merültek. Klempereren kívül akad közöttük liberális, nem éppen heteronormatív érdeklődésű arisztokrata (az ír származású Harry Kessler gróf), renegát kommunista (Karl Retzlaw) és konzervatív nacionalista Otto von Dungern katonatiszt, majd Freikorps-parancsnok, akinek a személyét azért az író összegyúrta az Organisation Consul jobboldali terrorszervezet tényleges vezetőjével. Ők aztán habitus, szociális és osztályhelyzet, politikai-világnézeti elkötelezettség, de még elő- és utóélet szempontjából is alaposan lefedik a tízes–húszas–harmincas évek Németországát. Mind a négyen hagytak visszaemlékezést maguk után, ezek szövegére alapozva konstruálta Sausic a figuráit. A háttérben tényleg lepereg a korszak filmje, amelyben szerepel Josephine Baker és Albert Einstein, tudomány és áltudomány, új és régi művészetek, újítók és tradicionalisták. A hagyományos életforma a bűnös nagyváros dekadenciájával szemben. Ha pedig néha didaktikusnak hatnak a szereplők szájába adott gondolatok, akkor jusson eszünkbe: ezek bizony többnyire autentikus sorok, amelyek jellegzetesen gondolkodó figurák tollából születtek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
