„Tényleg minden megtörténhet: van, aki szerint Bödőcs Tibornak és Hernádi Juditnak a magyar kultúra legnagyobbjai között van a helye” – ilyen mondatokkal csalogatja az olvasókat Gábor László írása, amely a 888.hu-n jelent meg, és amely alighanem a fideszes, kultúrharcnak nevezett valami egyik újabb terméke.
Az Origo főszerkesztőjének egy kulturális lista kezdte szúrni a szemét, amely az ötven legfontosabb magyar kulturális szereplőt igyekezett összegyűjteni. Bár az ilyen listák értelemszerűen mindig szubjektívek, Gábor László a Fidelio listáját úgy kezeli, mint megfellebbezhetetlen darabot, és le is írja, hogy nagyon nem tetszik neki.
Hogy miért?
- Mert vannak rajta olyan színészek, akikről Gábor László életében nem hallott, de nem is látta még őket.
- Mert szerepel rajta Tompa Andrea író, kritikus, lapunk színikritikusa.
- És mert rajta van Hernádi Judit, illetve Bödőcs Tibor is.
„Ha ezer meggyőződéses balliberális és kultúrarajongó embernek, fiataloknak és időseknek, nőknek és férfiaknak vegyesen, arra a kérdésre kellene őszintén válaszolniuk, hogy szerintük Bödőcs Tibor humoristának és Hernádi Judit volt Heti hetes-sztárnak (végzettségét tekintve színésznőnek) helye van-e a magyar kultúra elmúlt évi ötvenes listáján, egészen biztos vagyok benne, hogy ezer emberből senki sem válaszolna igennel” – csap bele a lecsóba Gábor László, aki szerint Bödőcs a kampányban „egy irgalmatlanul rosszul megcsinált, szánalmasan alacsony színvonalú paródiával próbált harcolni a taktikai szavazásért, a legesélyesebb jelöltért, a viszlátkétharmadért, az oktatásegészségügyért s a többiért”. Ez azonban nem igaz, Bödőcs a kampányban mindössze egyetlen Orbán-paródiát tett közzé, aminek semmi köze nem volt se a taktikai szavazáshoz, se a viszlátkétharmadhoz.
Hernádi Judittal pedig az Gábor László problémája, hogy a választások utáni tüntetések egyikére videóüzenetet mert küldeni.
Az i-re viszont mindenképpen a cikk utolsó mondata teszi fel a pontot, amikor a fideszes kultúrharc kellős közepén Gábor László az alábbiakat fogalmazza meg: „Ettől még nem fog visszafelé folyni a Duna, ettől még nem fogja kiadni a kritikus (elnézést: író) kritikáit (elnézést: műveit) a Gallimard.”
A kormánymédia egyébként már korábban is elkezdte kóstolgatni Bödőcsöt, igaz, akkor csak a szakmányban érkező Kinek a kulturális diktatúrája? címen futó Szakács Árpád-sorozat egyik részében vették elő:
Mindennek eljön az ideje: a Magyar Időkben már kóstolgatják Bödőcs Tibort
Ő is egy „mosolygó rettegő", ha jól értjük. Megy a kormánypárti lapban a listázás, a feljelentés, hol a liberálisok kapnak kedves üzeneteket, hol Prőhle Gergely, vagy Ókovács Szilveszter kap selyemzsinórnak beillő „kritikát", vagy mit. Az egyik bűne az, hogy írókat enged az irodalmi intézmény falai közt, a másiknak pedig az, hogy engedte megrendezni a Billy Elliotot.
