Magyar Narancs: 44 éves volt, Sophie Marceau meg 14, amikor eljátszották a Házibuli apa-lánya kettősét. Ellátta az első filmes kamaszlányt atyai jó tanácsokkal?
Claude Brasseur: Amikor megláttam Sophie-t, rögtön beugrott, milyen fontos is volt az idősebb kollégák segítsége, amikor még csak kezdő voltam. Képzelje, 22 évesen felkértek, hogy játsszam el Jean Gabin fiát! Gondolhatja, hogy be voltam rezelve. A nagy Jean Gabinnel egy filmben! De minden félelmem fölöslegesnek bizonyult: bár Gabin nem volt egy könnyű ember, engem a szárnyai alá vett, mintha tényleg a fiának tekintene. Hát, én is valahogy így próbáltam segíteni Sophie-nak. Igyekeztem mindenben támogatni. Néha még ma is megállítanak az utcán, és megkérdezik, hogy van a lányom, Sophie.
MN: Nem sokkal a Házibuli után már vadul szerelmeskedő házaspárt játszottak a Pokolraszállás című filmben. Ezt a kis kitérőt mintha nem annyira őrizné az emlékezet…
CB: Pedig a maga idejében hatalmas botrány volt belőle. Egy alkoholista írót játszottam a filmben, Sophie Marceau pedig a feleségemet. Krízisben van a házasságunk, ezért Sophie azt javasolja, hogy utazzunk Haitira egy kis vérpezsdítő izgalomért. Van egy erotikus jelenetünk a filmben; míg én a tengerparton fekszem, Sophie anyaszült meztelenül emelkedik ki a habokból. De ezzel még nincs vége: Sophie rám fekszik, és bár a fényképezés nagyon esztétikus, aligha lehet letagadni, hogy egy kiadós tengerparti szeretkezés veszi kezdetét. Gondolhatja, milyen leveleket kaptunk, csőstül jöttek a felháborodott nézői levelek, hogy ez egyszerűen tűrhetetlen, hogy ez nem más, mint vérfertőzés, pfuj, az ilyet be kéne tiltani! Kénytelenek voltunk kiállni a nyilvánosság elé, és nyomatékosan felhívni a figyelmet, hogy én nem Sophie apja vagyok. Ennyire mély nyomokat hagyott a franciákban a Házibuli.
MN: Gabin a párizsi éjszakában is eligazította?
CB: Gabin nem szeretett éjszakázni, bárokban lógni. Ha vége volt a forgatásnak, fogta a kalapját, elköszönt, és hazament. Egyszer történt csak meg, hogy megkérdezte, miután végeztünk az aznapi adaggal, hogy mit csinálok este. Szinte ma is hallom azt a jellegzetes párizsi hanghordozását. Mondom, semmi különöset nem csinálok, valószínűleg hazamegyek én is. Mire ő, hogy gyere csak velem, hazaviszlek, és mustáros nyúlcombot fogunk enni, a kedvencemet. Tudnia kell, hogy színész családban nőttem fel, a Brasseurök már az 1800-as években is színészettel keresték a kenyerüket, és a papám, Pierre, szívbéli jó barátja volt Gabinnek, sok filmet forgattak együtt. Szóval, Gabin afféle családi barát volt, a születésemtől fogva ismert. A mustáros nyúlcomb tehát a családi kapcsolatoknak is köszönhető.
MN: Gabin maga főzött?
CB: Most viccel? Természetesen a felesége készítette a nyulat!
MN: Szerepelt a francia új hullám egyik legemlékezetesebb filmjében, a Godard rendezte Külön bandában. Anna Karina, Sami Frey és ön megdöntik a Louvre-on átszaladás rekordját. Mi volt Godard instrukciója?
CB: Már javában tartott a forgatás, amikor Jean-Luc, aki egy kávéházi asztalnál tartott félfogadást, magához rendelt minket, Anna Karinát, Samit és engem. Kissé tanácstalanul a színe elé járultunk, mire ő felnézett az újságjából, és közölte, hogy mivel eleredt az eső, fogalma sincs, mit fogunk forgatni, majd ismét belemerült az olvasásba. Mi csak álltunk és vártunk, mire egyszer csak rábökött az egyik cikkre, és felkiáltott: megvan, hogy mit fogunk csinálni! Épp azt olvasom, hogy egy amerikai 9 perc 45 másodperc alatt végigszáguldott a Louvre-on! Na, mi ezt szépen meg fogjuk dönteni. És így is tettünk. Rekordidő alatt átsprinteltünk a Louvre-on! Különösen büszke vagyok rá, hogy Quentin Tarantino a mi filmünkről nevezte el a produkciós cégét. Találkoztam is vele személyesen, egy filmfesztiválon újságolta el nekem, hogy milyen nagy hatást tettünk rá.
MN: A forgatáson kívül is együtt bandázott a Külön banda tagjaival?
CB: Fiatalok voltunk, egy kis közös éjszakázás belefért. A Castel nevű night clubot preferáltuk. Ez egy privát klub volt, remekül lehetett ott éjszakánként iszogatni.
MN: Godard másik felfedezettjével, Belmondóval is haverok voltak?
CB: Barátok voltunk akkor is és barátok vagyunk most is. Ugyanahhoz a generációhoz tartozunk, Jean-Paul mindössze két évvel idősebb nálam. Régi harcostársak vagyunk, együtt jártunk a színművészetire, együtt jártunk az éjszakába, együtt ittunk, együtt bohóckodtunk, mindenféle őrültségben benne voltunk. A barátságunk kiállta az idő próbáját. Tudja, Jean-Paul nemrég nagyon beteg volt, de a kapcsolatunk így sem szakadt meg.
