Film

A 8. Verzió Nemzetközi Emberi jogi Dokumentumfilm-fesztivál filmjei.

Motalko, azaz motoralkohol, régebben robbanómotorok hajtására használt, etil-alkohollal kevert benzin. Magyar találmány a múlt század húszas éveiből, és bármilyen furcsán hangzik, ez bizony a bioetanol előfutára volt. Egy helyen még biztosan árulják, egy kakukktojásként megmaradt családi benzinkútnál, a régi 7-es út mellett.

Meggátolható-e pénzzel a romák hátrányos iskolai megkülönböztetése? - ezt próbálja kideríteni a fesztivál nyitóÞlmje, A mi iskolánk. A Máramaros megyei Magyarláposon forgatott mű társrendezője előítéletekről, elszalaszott lehetőségekről mesél.

Fekete-fehér fotó az íróasztalomon egy hippi családról. A szépiaszínű kép bal felső sarka kicsit szakadt, ami csak romantikusabbá, hitelesebbé teszi.

Az átkereszteléssel, áthelyezéssel, átalakítással megőrizve megszüntetett vagy egy tollvonással kiiktatott kulturális programok, intézmények sorát látva már-már győzelmi jelentéssel ér fel, hogy idén is lesz Verzió emberi jogi dokumentumfilm-fesztivál, ugyanott, ugyanakkor, ugyanúgy - immár nyolcadszorra. A Nemzetközi panoráma 28 filmje a már megszokott módon a legutóbbi évek dokuterméséből ad válogatást.

Amikor Sztupa és Troché 1956 ügyében jártak el, a Berlintől kábé egyórányi autóútra lévő Mark Brandenburg-i Storkow városkában érdekes históriára bukkantak. A Kurt-Steffelbauer-Oberschule 12.

A Magyarországon A Scotland Yard vendége címmel bemutatott kalandfilm természetesen az angol nyelvet beszélők rendőrhatósági szintű kulturális különbözőségeit, pontosabban az e különbözőségről szóló sztereotípiákat igyekezett dramaturgiai rugóként alkalmazni, mondhatni: sikeresen. John Wayne jól adta a rapid megoldások bajnokaként fellépő pojácát (lőtt, mint a bolondóra), Attenborough nemkülönben a rezervált pojácát (úgy sepedt el klubja kedvenc bőrfotelében, hogy az a királynőt is hamari cselekvésre sarkallta) - mindazonáltal az amerikai kolléga szeretnivaló tahósága volt a fő humorforrás. Mára némileg megváltozott a világ,

Mint azt önök is jól tudják, Karel Zeman kiváló filmművész volt, a második világháború utáni csehszlovák mozi nagy formátumú innovátora. Mondhatni Jan Svankmajer közvetlen előzménye, lévén szakterülete az animációs és az élő szereplős filmek lehetőleg minél fantasztikusabb kevercseinek megalkotása volt.

A Balettintézet, majd a színművészeti főiskola elvégzése után az Új Színház társulatához szerződött, de dolgozott Kaposváron is. Filmkarrierjét 1993-ban kezdte a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című mozival, a nemzetközi filmélet pedig egy német produkcióval, az 1999-es Szomorú vasárnappal ismerte meg. Az elmúlt években leginkább Németországban és Amerikában dolgozott. A Cabaret-val tért vissza tavaly a magyar színházi életbe, és ott van ismét a filmvásznon is: a Kaland című Márai-adaptáció egyik főszereplőjeként látható a mozikban.

Olasz romák leszármazottjaként látta meg a napvilágot New Jerseyben. Két zenei példaképe Chick Corea és Astor Piazzolla volt: előbbivel a jelentős Return to Foreverben játszott, utóbbinak szólólemezt szentelt. Piazzolla szellemisége hatja át a World Sinfoniával készített legújabb albuma, a Pursuit Of Radical Rhapsody dalait is. Peo Alfonsi gitárossal, Fausto Beccalossi harmonikással és Kaszás Péter dobossal november 3-án lép színpadra a Budapest Kongresszusi Központban.

Okay, I'm a Nazi... Az idei cannes-i filmfesztivál alighanem legtöbbet idézett mondata tőle származik; a viccelődéssel rosszkor, rossz helyen és meglehetősen szerencsétlenül próbálkozó filmrendező új filmje, a Melankólia sajtótájékoztatóján jutott el e kijelentésig - a film a jövő héten kerül a magyar mozikba. Triert koppenhágai filmgyárában kerestük fel néhány nappal azelőtt, hogy kijelentette; a cannes-i incidens miatt indított rendőrségi eljárás miatt úgy döntött, soha többé nem nyilatkozik a sajtónak.