"Legyenek sebészek!" - Al Di Meola gitárművész

Film

Olasz romák leszármazottjaként látta meg a napvilágot New Jerseyben. Két zenei példaképe Chick Corea és Astor Piazzolla volt: előbbivel a jelentős Return to Foreverben játszott, utóbbinak szólólemezt szentelt. Piazzolla szellemisége hatja át a World Sinfoniával készített legújabb albuma, a Pursuit Of Radical Rhapsody dalait is. Peo Alfonsi gitárossal, Fausto Beccalossi harmonikással és Kaszás Péter dobossal november 3-án lép színpadra a Budapest Kongresszusi Központban.

Olasz romák leszármazottjaként látta meg a napvilágot New Jerseyben. Két zenei példaképe Chick Corea és Astor Piazzolla volt: előbbivel a jelentős Return to Foreverben játszott, utóbbinak szólólemezt szentelt. Piazzolla szellemisége hatja át a World Sinfoniával készített legújabb albuma, a Pursuit Of Radical Rhapsody dalait is. Peo Alfonsi gitárossal, Fausto Beccalossi harmonikással és Kaszás Péter dobossal november 3-án lép színpadra a Budapest Kongresszusi Központban.

*

Magyar Narancs: 2006-2007-ben három szólólemezt jelentetett meg, majd 4 év szünet után jött ki a Pursuit Of Radical Rhapsody. Mivel töltötte a köztes időt?

Al Di Meola: Az újra összeállt Return to Foreverrel turnéztam, kiadtuk a Returns című koncertalbumot. És gőzerővel folytattam a közös munkát, a zenei kísérletezéseket a World Sinfoniával. Ez a zenekar most a szívügyem. Új irányba mentem vele, teljesen kitölti az életemet.

MN: Eredetileg izraeli, kubai és argentin zenészekkel hozta össze a World Sinfoniát. Azóta számos vendégzenész megfordult a zenekarban, köztük jó néhány magyar, például Kaszás Péter, aki szerepel az új albumon is. Milyennek találta a magyar zenészeket?

ADM: Csak a legjobbat mondhatom róluk. Hihetetlenül változatos a felhozatal jó magyar zenészekből. Ízlésvilágban, játékstílusban, zenei kultúrában rendkívül kifinomultak, tehetségesek. Említhetném Horgas Esztert is, akivel az ' és Carment készítettem - bámulatosan virtuóz fuvolaművész. A hagyományos klasszikus zene határait lebontó víziókat valósít meg.

MN: Beszéljünk kicsit az új lemezről! Mi inspirálta legfőképp?

ADM: Sokféle zenei elemből építkezik ez az album mindamellett, hogy az orientális, arabos hangzás és a tangó, a salsa elemei vannak benne túlsúlyban. Egyszerre törekedtem egyfajta nyugodt élményre és vérpezsdítő hatásra. A gombos harmonika és az akusztikus gitár kombinációja az alapja, és kihívásnak éreztem a kifinomult kompozíciók ellenpontozását a kemény dobütésekkel.

MN: Már tizenévesen klasszikus, bossa novás és dzsesszes ízeket vitt a gitárjátékába, amikor mindenki Jimmy Page-et utánozta.

ADM: Valóban mindig kilógtam a sorból, de cseppet sem bánom. A zene számomra nem tömegfogyasztási cikk, hanem individuális kifejezési forma. Lényegében a megtisztulást, a szépséget keresem mindenben: zenében, tájakban, emberekben.

MN: Mikor dőlt el, hogy a zene lesz az élete?

ADM: Az első hangszerem a harmonika volt, és nyolcéves koromtól gitározom. A Berklee-n szereztem képesítést, de már tizennégy éves koromtól koncertezem. Az első igazi áramütés akkor ért, amikor Chick Corea felhívott, hogy szerződtessen az újonnan alakult bandájába, a Return to Foreverbe. Két gyönyörű évet töltöttem a zenekarban 1974 és 1976 között.

MN: Miben tekinti Coreát a mesterének?

ADM: Chick a kompozíció császára, a kedvenc zeneszerzőm Piazzolla mellett. Az alkotói stílusa hatott rám a leginkább.

MN: Már a nyolcvanas években felmerült a Return "felmelegítése". Miért kellett várni vele több mint harminc évet?

ADM: Sok emberi és alkotói tényező is közrejátszott ebben, amibe most nem szeretnék belemenni. Igazán semmi nem jó felmelegítve, és ez éppúgy igaz a zenére is. A Return to Forever felélesztése is inkább a nosztalgiának szól, mint az új utak keresésének.

MN: Piazzollához milyen kapcsolat fűzte?

ADM: Kamaszkorom nagy részét Little Italyban töltöttem. Piazzolla ott élte élete utolsó éveit. Barátság alakult ki közöttünk. Felmerült benne, hogy készítsünk egy közös lemezt, de az egészségi állapota miatt erre már nem kerülhetett sor. Sok minden kötött össze minket, többek között az, hogy nekem is a harmonika volt az első hangszerem. Igyekszem továbbvinni az örökségét energiában, szenvedélyben.

MN: A 90-es évektől új utakra indult, visszatért az akusztikus gitárhoz, és nyitott a world music felé. Mi indokolta a váltást?

ADM: A halláskárosodás veszélye fenyegetett, részben ezért kezdtem el újra akusztikus gitáron játszani. Ami a world musicot illeti, a hetvenes években elszigetelten létezett a dzsessz és a rock - olykor némi komolyzenei behatással. Idővel beszivárgott a world music, és átrajzolta a zenei stílusok térképét. Ma már teljesen természetes a stílusok egymásra hatása, párbeszéde.

MN: Koncertezni vagy lemezfelvételeket készíteni szeret ma jobban?

ADM: Nincs fontossági sorrend, hiszen egy dolog két arcáról beszélünk. Tény, hogy fejlődni technikai, művészi értelemben a színpadon, koncertezés közben lehet a leginkább. De a stúdióban végzett munka éppoly varázslatos: elvégre ott kelnek életre a teremtményeid.

MN: Nem zavarja, hogy sokkal inkább gitárvirtuózként tartják számon, mint zeneszerzőként?

ADM: Épp ellenkezőleg: bizonyos körökben inkább zeneszerzőként beszélnek rólam.

MN: Komponálás közben milyen szerepet enged az improvizációnak?

ADM: Minden egyes kompozícióm improvizációs motívummal indul, abból bontakozik ki.

MN: Többször is heves kirohanást intézett a rádiókban játszott mai zenék, különösen az Eminem-féle hiphop ellen.

ADM: A mennyiség nem mehet a minőség rovására. Sajnos ennek az ellenkezőjét éljük, látjuk, halljuk - nem csak a zenében. Az Eminem-féle hiphop egyenesen borzasztó. Nincs benne semmi harmónia, sem dallam. Az üzenete pedig szörnyű. Mindebben az a leginkább elszomorító, hogy ennek a zenének a képviselői nagynak képzelik magukat.

MN: Akkor milyen zenét szokott hallgatni?

ADM: Többnyire klasszikusokat, és sok kortárs komolyzenét.

MN: Milyen tanácsokat adna kezdő zenészeknek?

ADM: Ha még nem kezdték el a profi zenélést, azt mondanám nekik, hogy legyenek inkább plasztikai sebészek. Abban az esetben, ha már kellőképpen megfertőződtek a zenétől, meg kell próbálniuk utánozni a bálványaikat, hogy tanuljanak tőlük.

MN: Mivel tölti az idejét, ha épp nem zenél?

ADM: Hát nem tudta? Én mindig zenélek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.