osztálya 1956 őszén a nyugat-berlini RIAS rádióadó ("Rundfunk im amerikanischen Sektor" - 1946-1993 között működött) műsorát hallgatta, ahol felszólították a hallgatókat, hogy egy perc csenddel emlékezzeneka magyar forradalom áldozataira. A tizenkettedikesek megbeszélték, hogy október 29-én reggel tíztől öt perc néma megemlékezést tartanak, és nem válaszolnak a tanár kérdéseire. Mindannyian benne voltak. Történelemóra kezdődött tízkor, s a szavuknak álltak. A tanáruk, bizonyos Mogel, az iskola FDJ- és párttitkára haragudott a diákokra, de nem tett semmit. Majd' két hét telt el, és nem történt semmi. A diákok készültek az érettségire, maguk is szinte elfelejtették már az esetet. De a Stasi az egyik diák környezetéből megtudja a dolgot, és beindítja az iskolai gépezetet: egyenként hívják a diákokat az igazgatóhoz. Feleljetek, ki volt a megemlékezés értelmi szerzője? A diákok összetartanak, nem mondanak semmit. A következő hétfői zászlófelvonáson az egész osztály intőt kap. Aztán az iskola vezetése értesíti a berlini központi pártapparátust az esetről. Maga Fritz Lange oktatási miniszter utazik Storkowba, és durván követeli az osztálytól, hogy nevezzék meg, ki volt az akció vezetője - hiába. Végül ultimátumot kapnak: ha nincs név, az egész osztályt kicsapják - sehol nem érettségizhetnek le az NDK-ban. Mivel erre sem hajlandók kiadni a vezetőjüket, az Odera menti Frankfurt körzeti tanfelügyelője feloszlatja az osztályt. A gyerekek egyetlen kiutat látnak: át kell szökniük az NSZK-ba. 1956 karácsonya és szilvesztere között 16-an vágnak neki vonattal és S-Bahnnal. Csak négy lány marad az NDK-ban. A határ még nyitva van, a berlini Ostkreuz állomáson az átszállásnál fel és alá mászkálnák a lépcsők és peronok között, hogyha valaki követné őket, lerázzák. Nyugat-Berlinben győzelemként ünneplik a gimnazisták menekülését. Néhány héttel később az osztály elutazik egy egyházi internátusba Bensheimba (Hessen), ahol 1957 tavaszán együtt leteszik az érettségit. Adenauer külügyminisztere, Heinrich von Brentano is meglátogatja őket. Csakhogy az NDK-hatóságok nyomást gyakorolnak a szülőkre, hogy hozzák haza a gyerekeiket... most sajnos el kell mennünk tévézni. Ráadásul az év legrosszabb műsorához lesz szerencsénk a héten.
Pénteken (28-án) egy őskövület este nyolckor a Cinemaxon. A megbilincseltek két fegyenc szökésben és fekete-fehérben (1958-as a film), a fekete Sidney Poi-tier, a fehér meg a mi fiunk, Tony Curtis. Vajon sikerül-e? Elkapcsolni? Nem sikerül, ma nincs más.
Szombaton este kilenc tájt jönnek az enyimek, előbb a Coolra: Dzsentlemanus (Eddie-t szétnyomatják a héten, de többször nem szólok), aztán a FEM3-ra: Addams Family, a galád család.
Vasárnap még ennyi se, csak a film+ zúzza este kilenckor a Vörös zsarut, melyben Arnold Schwarzenegger, úgy is mint vörös zsaru, az I. kerületi Pala utcában osztja a pofonokat a Sírhant művek széplelkű virágárusának (Nyikoláj), Ed O'Rossnak, akivel a kör bezárul, sőt önmagába zárul, mert eldönthetetlen, hogy azért hívják-e Orosznak, mert feszt ruszkikat játszik, vagy fordítva.
Hétfőn este tízkor az m1 leadja az egylemezes Fatih Akin Soul Kitchen című filmjét, csak sajna az az egy szem lemez A fallal szemben. S ekkor már félórája megy a Dunán a Farkasokkal táncoló, de belefér, mert úgyis hosszú, mint a vonatfütty. Hajnali kilenckor volt egy Békavári uraság az RTL Klubon, csak hát persze Az új kaland, nekem ma semmi se jó, ebből is az a rongyos régi kéne, a Monty Pythontól.
Kedden délután háromnegyed négykor a ViaSat3-on Holt költők társasága. Este negyed kilenckor az m1-en Benjamin Button különös élete - egy blöff. A postás mindig kétszer csenget a Filmmúzeumon éjjel tizenegykor.
Szerdán Howards End - Szellem a házban (Duna; 21.30). Ja, az unalom szelleme. Legyen ez a tévémentes hét!
