A rendezői retrospektív ezúttal a cseh Helena Trestíková életművével ismertet meg, aki hétköznapi embereket mutat intim megvilágításban, nemegyszer évtizedeken át követve szereplői sorsát. Kihagyhatatlan a Balkán szekció öt filmje, amely a délszláv polgárháború rettenetes eseményeivel és nem kevésbé rettenetes utóhatásaival foglalkozik és az Evidence retró, amelynek programja a dokumentumfilm mint tanúbizonyság jegyében állt össze.
Idén különös jelentőséggel bír az újabb magyar dokutermés néhány darabjának bemutatása, hiszen az elmaradt filmszemle tovább szűkítette az eleve mostoha sorsú műfaj megmutatkozási lehetőségeit. De hazai ügyeink köszönnek vissza az olyan dokukból is, mint a litvániai Pride körüli politikai összecsapásokról szóló homo [at] lv vagy A mi iskolánk, ami az erdélyi Magyarláposon vizsgálja az iskolai szegregációt. Ez utóbbi lesz a fesztivál nyitófilmje, vetítésén az alkotók is jelen lesznek, s a nézők megtehetik azt, amit a dokumentumfilmek: kérdezhetnek.
