film - Egy nap

  • - kg -
  • 2011. október 27.

Film

Emmát és Dextert, a két friss diplomást a jóisten is egymásnak teremtette - persze ha ez elsõ együttlétükkor már kiderül, aligha arat akkora sikert David Nicholls bestsellere, mely évtizedeken át követi az évente pont egy évet öregedõ fiatalok össze- és szerteágazó életét. Így tesz a filmváltozat is, sõt ennél is tovább húzza, 1988-tól napjainkig fut a két angol szál, minden évben ugyanazon naptári napon - ama bizonyos elsõ éjszaka évfordulóján - tudósítva a szereplõk testi-lelki hogylétérõl. Nem biztos, hogy a rendezõi akarat diktálta így, mindenesetre sajátos, a romantika mûfajától szokatlan sorsok rajzolódnak ki az éves jelentésekbõl. Dexter ellenszenves pályakezdõbõl ellenszenves yuppie-vá, majd ellenszenves apává érik, s Emmán sem fog ki semmi: az õ útjaként a szürke egérkébõl a szürke egérkévé válás van kijelölve. Nagyon is reális fordulatok ezek (például aki seggfej, az is marad), csak egy másik filmben lenne a helyük, nem egy olyanban, mely a Nick Hornby-iskola legjobb tanulója akar lenni. A kívánt feelingnek keresztbe tesz az is, hogy az elsõ és majdhogynem egyetlen poénra (kedves beszólásra) majd húsz évet kell várni, és az is szinte elvész a kényszeredett bájolgásban, melybõl jól nem, de kicsit rosszul is csak Anne Hathawaynek sikerül kijönni. Az epizódok közt jó esetben 363 napnak kéne eltelnie, de élettapasztalatok helyett csupán annyi látszik, hogy a két fõszereplõ ruhát és nézést cserélt. Mástól meg se kottyanna a dolog, de Lone Scherfigtõl (Olasz nyelv kezdõknek) ez azért csalódás.

Forgalmazza a Big Bang Média

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.