Emmát és Dextert, a két friss diplomást a jóisten is egymásnak teremtette - persze ha ez elsõ együttlétükkor már kiderül, aligha arat akkora sikert David Nicholls bestsellere, mely évtizedeken át követi az évente pont egy évet öregedõ fiatalok össze- és szerteágazó életét. Így tesz a filmváltozat is, sõt ennél is tovább húzza, 1988-tól napjainkig fut a két angol szál, minden évben ugyanazon naptári napon - ama bizonyos elsõ éjszaka évfordulóján - tudósítva a szereplõk testi-lelki hogylétérõl. Nem biztos, hogy a rendezõi akarat diktálta így, mindenesetre sajátos, a romantika mûfajától szokatlan sorsok rajzolódnak ki az éves jelentésekbõl. Dexter ellenszenves pályakezdõbõl ellenszenves yuppie-vá, majd ellenszenves apává érik, s Emmán sem fog ki semmi: az õ útjaként a szürke egérkébõl a szürke egérkévé válás van kijelölve. Nagyon is reális fordulatok ezek (például aki seggfej, az is marad), csak egy másik filmben lenne a helyük, nem egy olyanban, mely a Nick Hornby-iskola legjobb tanulója akar lenni. A kívánt feelingnek keresztbe tesz az is, hogy az elsõ és majdhogynem egyetlen poénra (kedves beszólásra) majd húsz évet kell várni, és az is szinte elvész a kényszeredett bájolgásban, melybõl jól nem, de kicsit rosszul is csak Anne Hathawaynek sikerül kijönni. Az epizódok közt jó esetben 363 napnak kéne eltelnie, de élettapasztalatok helyett csupán annyi látszik, hogy a két fõszereplõ ruhát és nézést cserélt. Mástól meg se kottyanna a dolog, de Lone Scherfigtõl (Olasz nyelv kezdõknek) ez azért csalódás.
Forgalmazza a Big Bang Média
** és fél
