film - Egy nap

  • - kg -
  • 2011. október 27.

Film

Emmát és Dextert, a két friss diplomást a jóisten is egymásnak teremtette - persze ha ez elsõ együttlétükkor már kiderül, aligha arat akkora sikert David Nicholls bestsellere, mely évtizedeken át követi az évente pont egy évet öregedõ fiatalok össze- és szerteágazó életét. Így tesz a filmváltozat is, sõt ennél is tovább húzza, 1988-tól napjainkig fut a két angol szál, minden évben ugyanazon naptári napon - ama bizonyos elsõ éjszaka évfordulóján - tudósítva a szereplõk testi-lelki hogylétérõl. Nem biztos, hogy a rendezõi akarat diktálta így, mindenesetre sajátos, a romantika mûfajától szokatlan sorsok rajzolódnak ki az éves jelentésekbõl. Dexter ellenszenves pályakezdõbõl ellenszenves yuppie-vá, majd ellenszenves apává érik, s Emmán sem fog ki semmi: az õ útjaként a szürke egérkébõl a szürke egérkévé válás van kijelölve. Nagyon is reális fordulatok ezek (például aki seggfej, az is marad), csak egy másik filmben lenne a helyük, nem egy olyanban, mely a Nick Hornby-iskola legjobb tanulója akar lenni. A kívánt feelingnek keresztbe tesz az is, hogy az elsõ és majdhogynem egyetlen poénra (kedves beszólásra) majd húsz évet kell várni, és az is szinte elvész a kényszeredett bájolgásban, melybõl jól nem, de kicsit rosszul is csak Anne Hathawaynek sikerül kijönni. Az epizódok közt jó esetben 363 napnak kéne eltelnie, de élettapasztalatok helyett csupán annyi látszik, hogy a két fõszereplõ ruhát és nézést cserélt. Mástól meg se kottyanna a dolog, de Lone Scherfigtõl (Olasz nyelv kezdõknek) ez azért csalódás.

Forgalmazza a Big Bang Média

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.