Magyar Narancs: Nick Cave-et beültették egy pszichoanalitikushoz. Woody Allen-filmekből ismerős lehet a helyzet, de egy rockdokuban merőben szokatlan eljárás.
| ||
Iain Forsyth: A jelenet megrendezett volt, de az analitikus valódi. És a párbeszéd is valódi volt: mi csak a díszletet adtuk, és annyit tettünk, hogy egymással szemben leültettük Darian Leadert (neves analitikus, Freud-szakértő – a szerk.) és Nick Cave-et. Bekapcsoltuk a kamerát, és vártuk, hogy mi sül ki belőle. Nem hiszem, hogy Nick valaha is lett volna hasonló helyzetben. Sem ő, sem mi nem tudtuk, mi fog történni.
MN: És mi történt?
Jane Pollard: Nem tartottunk próbát, Darian, az analitikus és Nick, a rocksztár a felvétel során találkozott először. Nem használtunk forgatókönyvet, mindent, ami a filmben elhangzik, a pillanat szült. Két napig forgattunk, vagy tízórányi anyagot vettünk fel. Arra építettük a későbbiekben a filmet, ami itt elhangzott kettejük között.
| ||
MN: Volt, hogy annyira mélyre ment a beszélgetés, hogy ki kellett kapcsolni a kamerát?
JP: Többször is a határán jártunk ennek, de végül nem kapcsoltuk ki. Nagyon kis stábbal forgattunk, szigorú titoktartási kötelezettséget kellett minden stábtagnak vállalnia. Senki sem beszélhette ki, mi történt ez alatt a tíz óra alatt. Nick tudta, hogy biztonságban van, és ez megoldotta a nyelvét. Tudom, nem ez a kép él az emberekben, de Nick valójában meglehetősen nyitott fickó. Lehet, hogy a legintimebb dolgokat kihagytuk a filmből, de úgy érzem, így is sikerült Nick lelkébe betekintést engedni.
MN: Mégis, mit hagytak ki?
IF: Mivel nem csak a keményvonalas Nick Cave-rajongóknak készítettük a filmet, rengeteg olyan elejtett megjegyzést és utalást ki kellett hagynunk, aminek a megértéséhez lábjegyzeteket kellett volna fűzni a filmhez. Sok szó esett például Nick regényírói munkásságáról, azokról a témákról, amelyek – Darian szerint – összekötik Nick két regényét (Bunny Munro halála, És meglátá a szamár az Úrnak angyalát – a szerk.), ám az erről szóló diskurzust vérző szívvel ugyan, de ki kellett vágnunk a filmből. Aki nem olvasta a könyveket, egy kukkot sem értett volna az egészből.
| ||
MN: Darian a szokásos óradíját számolta fel a tízórás ülésért?
JP: Sajnos nem tudom, mennyi az óradíja.
IF: Darian nem terápiás ülést kezdeményezett Nickkel. Profi pszichológusként nem is ment volna bele ilyesmibe. Ez nem terápia volt, csupán beszélgetés.
MN: A filmben sokat időznek a Nick Cave-archívumban, ahol a zenész életének becses dokumentumait őrzik. Valóban létezik ilyen archívum?
IF: Létezik egy archívum, de amit a filmben lát, csak díszlet. Melbourne-ben működik egy központ, ahol a híres ausztrál előadók dolgait archiválják – külön archívuma van Kylie Minogue-nak is.
| ||
MN: Szó esik egy végrendeletről is, melyben Cave egy Nick Cave Múzeum felállítását irányozta elő arra az esetre, ha netán távozni kényszerülne e földi árnyékvilágból.
JP: A végrendelet valóban létezik, ahogy minden más, Cave-vel kapcsolatos emléktárgy is. Nick rég elfelejtette, hogy ilyesmit végrendelkezett, maga a papír egy könyv lapjai között rejtőzött több mint húsz éven át. Az ausztrál archívum dolgozói találták meg. Nick jót derült a dolgon, de emlékezni nem emlékezett rá. Híresen pocsék a memóriája.
MN: Cave nemes egyszerűséggel csak „fontos szarnak” titulálja a vele kapcsolatos tárgyakat és dokumentumokat. Ebből nőtte ki magát a virtuális múzeumként üzemelő The Museum of Important Shit projektjük.
| ||
JP: A film netoldalán működik a múzeum. Bárki beküldheti a számára fontos „szart”, elég lefotóznia a szívének fontos emléktárgyat. A Museum of Important Shit első tárgya Warren Ellistől, Nick zenésztársától származik. Warren Nina Simone rágógumiját küldte be, illetve a fotót, amit e számára és Nick számára is fontos rágógumiról készített. Nina Simone mindkettőjüknek kedves emlék, a vele való közös koncertről el is anekdotázgatnak a filmben. Először is Simone kokaint, pezsgőt és egy rúd kolbászt kért a koncert előtt, amikor pedig rákezdett a színpadon, kivette a rágóját a szájából és a zongorára tapasztotta. Ennyi év után most derült ki, hogy Warren megőrizte a kiköpött rágót.
MN: A terapeutára szoruló rocksztárokról sokaknak az egymásnak feszülő Metallica-tagok juthatnak eszébe a Some Kind of Monster című filmből. A forgatás során nem éreztek semmi feszültséget Cave és a Bad Seeds-tagok között?
IF: Nem, semmi ilyet nem éreztünk.
MN: Akkor mire véljük, hogy amikor Warren Ellis a saját főztjével, fekete pastával és frissen sütött angolnával kínálja vendégét, Cave undorodva tolja félre a tányérját, és inkább vajas kenyérre fanyalodik?
| ||
JP: Hát igen, Warren kísérletező típus, Nick viszont inkább biztosra megy, például a vajas kenyérre. Nagy kedvvel froclizták egymást. Nick utálja a tengeri herkentyűket, Warren viszont a madaraktól retteg, súlyos madárfóbiája van. Nem véletlen, hogy Nick két kitömött madárral érkezik a vendégségbe.
Kritikánk a filmről itt olvasható!
