Nick Cave végrendelete - Jane Pollard és Iain Forsyth filmrendezők

Film

Halott madarak és freudi helyzetek, Nina Simone rágója és a főhős végakarata – mindez egy fikciós dokumentumfilmben, a Nick Cave-ről szóló 20.000 nap a Földönben.

Magyar Narancs: Nick Cave-et beültették egy pszichoanalitikushoz. Woody Allen-filmekből ismerős lehet a helyzet, de egy rockdokuban merőben szokatlan eljárás.

false

Iain Forsyth: A jelenet megrendezett volt, de az analitikus valódi. És a párbeszéd is valódi volt: mi csak a díszletet adtuk, és annyit tettünk, hogy egymással szemben leültettük Darian Leadert (neves analitikus, Freud-szakértő – a szerk.) és Nick Cave-et. Bekapcsoltuk a kamerát, és vártuk, hogy mi sül ki belőle. Nem hiszem, hogy Nick valaha is lett volna hasonló helyzetben. Sem ő, sem mi nem tudtuk, mi fog történni.

MN: És mi történt?

Jane Pollard: Nem tartottunk próbát, Darian, az analitikus és Nick, a rocksztár a felvétel során találkozott először. Nem használtunk forgatókönyvet, mindent, ami a filmben elhangzik, a pillanat szült. Két napig forgattunk, vagy tízórányi anyagot vettünk fel. Arra építettük a későbbiekben a filmet, ami itt elhangzott kettejük között.

false

MN: Volt, hogy annyira mélyre ment a beszélgetés, hogy ki kellett kapcsolni a kamerát?

JP: Többször is a határán jártunk ennek, de végül nem kapcsoltuk ki. Nagyon kis stábbal forgattunk, szigorú titoktartási kötelezettséget kellett minden stábtagnak vállalnia. Senki sem beszélhette ki, mi történt ez alatt a tíz óra alatt. Nick tudta, hogy biztonságban van, és ez megoldotta a nyelvét. Tudom, nem ez a kép él az emberekben, de Nick valójában meglehetősen nyitott fickó. Lehet, hogy a legintimebb dolgokat kihagytuk a filmből, de úgy érzem, így is sikerült Nick lelkébe betekintést engedni.

MN: Mégis, mit hagytak ki?

IF: Mivel nem csak a keményvonalas Nick Cave-rajongóknak készítettük a filmet, rengeteg olyan elejtett megjegyzést és utalást ki kellett hagynunk, aminek a megértéséhez lábjegyzeteket kellett volna fűzni a filmhez. Sok szó esett például Nick regényírói munkásságáról, azokról a témákról, amelyek – Darian szerint – összekötik Nick két regényét (Bunny Munro halála, És meglátá a szamár az Úrnak angyalát – a szerk.), ám az erről szóló diskurzust vérző szívvel ugyan, de ki kellett vágnunk a filmből. Aki nem olvasta a könyveket, egy kukkot sem értett volna az egészből.

false

MN: Darian a szokásos óradíját számolta fel a tízórás ülésért?

JP: Sajnos nem tudom, mennyi az óradíja.

IF: Darian nem terápiás ülést kezdeményezett Nickkel. Profi pszichológusként nem is ment volna bele ilyesmibe. Ez nem terápia volt, csupán beszélgetés.

MN: A filmben sokat időznek a Nick Cave-archívumban, ahol a zenész életének becses dokumentumait őrzik. Valóban létezik ilyen archívum?

IF: Létezik egy archívum, de amit a filmben lát, csak díszlet. Melbourne-ben működik egy központ, ahol a híres ausztrál előadók dolgait archiválják – külön archívuma van Kylie Mi­nogue-nak is.

false

MN: Szó esik egy végrendeletről is, melyben Cave egy Nick Cave Múzeum felállítását irányozta elő arra az esetre, ha netán távozni kényszerülne e földi árnyékvilágból.

JP: A végrendelet valóban létezik, ahogy minden más, Cave-vel kapcsolatos emléktárgy is. Nick rég elfelejtette, hogy ilyesmit végrendelkezett, maga a papír egy könyv lapjai között rejtőzött több mint húsz éven át. Az ausztrál archívum dolgozói találták meg. Nick jót derült a dolgon, de emlékezni nem emlékezett rá. Híresen pocsék a memóriája.

MN: Cave nemes egyszerűséggel csak „fontos szarnak” titulálja a vele kapcsolatos tárgyakat és dokumentumokat. Ebből nőtte ki magát a virtuális múzeumként üzemelő The Museum of Important Shit projektjük.

false

JP: A film netoldalán működik a múzeum. Bárki beküldheti a számára fontos „szart”, elég lefotóznia a szívének fontos emléktárgyat. A Museum of Important Shit első tárgya Warren Ellistől, Nick zenésztársától származik. Warren Nina Simone rágógumiját küldte be, illetve a fotót, amit e számára és Nick számára is fontos rágógumiról készített. Nina Simone mindkettőjüknek kedves emlék, a vele való közös koncertről el is anekdotázgatnak a filmben. Először is Simone kokaint, pezsgőt és egy rúd kolbászt kért a koncert előtt, amikor pedig rákezdett a színpadon, kivette a rágóját a szájából és a zongorára tapasztotta. Ennyi év után most derült ki, hogy Warren megőrizte a kiköpött rágót.

MN: A terapeutára szoruló rocksztárokról sokaknak az egymásnak feszülő Metallica-tagok juthatnak eszébe a Some Kind of Monster című filmből. A forgatás során nem éreztek semmi feszültséget Cave és a Bad Seeds-tagok között?

IF: Nem, semmi ilyet nem éreztünk.

MN: Akkor mire véljük, hogy amikor Warren Ellis a saját főztjével, fekete pastával és frissen sütött angolnával kínálja vendégét, Cave undorodva tolja félre a tányérját, és inkább vajas kenyérre fanyalodik?

false

JP: Hát igen, Warren kísérletező típus, Nick viszont inkább biztosra megy, például a vajas kenyérre. Nagy kedvvel froclizták egymást. Nick utálja a tengeri herkentyűket, Warren viszont a madaraktól retteg, súlyos madárfó­biája van. Nem véletlen, hogy Nick két kitömött madárral érkezik a vendégségbe.

Kritikánk a filmről itt olvasható!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.