1992 őszén (amikor egyébként kéthetiről hetilappá fordult a Narancs) kéthavonta jelentkező műsorból havi sorozattá sűrűsödött a Médiamix: az írott és elektronikus média hazai és nemzetközi kérdéseivel foglalkozó magazin azóta több mint száztízszer jelentkezett a Magyar Televízióban.Médiamix elindításának ötlete?
Kopper Judit: A rendszerváltás tájékán itt forgatott a magyar médiában várható változásokról az angol Channel 4 Media Show című, szombat este sugárzott műsora, amit Emma Freud, Freud unokája vezetett. Én kalauzoltam őket, segítettem megszervezni a riportjaikat. Ezt a műsort megismerve gondoltam arra, hogy próbálkozni kéne valami hasonlóval. A média rengeteg témát kínál a sajtótól a tévén, rádión, reklámon keresztül a videóig, a művészettől a technikán át a politikáig. Ha a televízió foglalkozik színházzal, filmmel, zenével, képzőművészettel, irodalommal, építészettel, akkor egyszerűen nem kerülheti ki a médiát sem. Már öt éve ment a Videóvilág című műsorom, amikor 1992-ben a Fríz produceriroda gyártásában elindulhatott a Médiamix is. A Hankiss Elemér idején született producerirodákat Nahlik Gábor idején megszüntették, ´93 decemberétől ´94 októberéig a Médiamix is szünetelni kényszerült. Ha jól emlékszem, Horváth Ádám elnöksége alatt indulhatott újra. Különben a média mint műfaj vagy mint információhordozó még nem igazán elismert dolog: az MTV belső struktúrájában is hol a kulturális, hol a politikai területhez tartozott - igazából se nem ez, se nem az, vagy inkább mind a kettő. Hasonló volt a tapasztalatunk, amikor Görög Athénával elindítottuk a Médiamix című - egyébként nem a tévéműsorok szövegét utánközlő - lapot, és nekiültünk pályázatokat böngészni: nem találtunk olyat, ahova a média befért volna. Mintha a kultúra szervezői nem vennék tudomásul, hogy létezik egy ilyen, új terület is. De számomra nem a besorolás a lényeg, hanem az, hogy mindig az újdonságok bemutatására törekedtünk.
MN: Ami külföldi médiapolitikai témák esetében olykor erősen áthallásosra sikerült.
KJ: Még a magyarországi kereskedelmi tévéadók elindulása előtt bemutattuk a csehországi Nova TV-t. Az azóta elhíresült Zelezny, a Nova elnöke azt üzente a születendő magyar kereskedelmi tévék vezetőinek, hogy nem lehet eléggé lemenni kutyába a nézettség biztosításához, és hogy egyetlen embert se vegyenek át a közszolgálati televízióból, mert azok már "romlottak" - mármint hogy el vannak rontva kultúrával, értékekkel. Bemutattuk a portugál közszolgálati televízió és a kereskedelmi csatornák viszonyát is. Ez azért volt érdekes, mert ott három-négy évvel előbb indultak a kereskedelmi tévék, mint nálunk: a közszolgálati televízió kezdetben szinte belehalt a versenybe, majd szép lassan, fokozatosan kezdett magához térni, nézettsége öt év után behozta, azóta pedig túl is szárnyalta a kereskedelmiekét. Szerintem mi most értük el azt a pillanatot, amikor a közszolgálati televízió ismét elkezdhetné visszaszerezni a nézőket, ha tudna élni azzal, hogy a nosztalgia-, tudományos, gyermek- és sportcsatornák bebizonyították: másra is van igény, mint horrorra, mocsokra vagy kukkolásra.
MN: Mennyire sikerült megvalósítani a Médiamix kezdetben elképzelt látványvilágát?
KJ: Meg kell mondjam, nagyon harcoltam azért, hogy konzervatív legyen a látvány: épp elég, ha maga a tartalom újszerű. Ha olyan helyen forgatunk, mint a monte-carlói Imagina, a linzi Ars Electronica vagy a londoni Design Museum webművészetről szóló kiállítása, azt már nem kell elvarázsolni. Ha még mi is hozzátennénk valami "látványosat", akkor épp a lényegből vennénk el, ezért is próbáltam mindig önmérsékletre inteni a túlságosan is alkotni vágyó operatőröket és rendezőket.
MN: Mekkora a műsor nézett-sége?
KJ: Nézettséget lehet kreálni is, jó műsoridővel, előzetes propagandával, óriásplakáttal stb., de az az igazság, hogy a műsor utóéletének alakításához én nem értek. Tudom, hogy ez is nagyon fontos, de nekem a műsor elkészítésére futja csak az energiámból. Hihetetlenül örülök a szakmai elismeréseknek és fesztiválokra, konferenciákra szóló meghívásoknak, büszke vagyok arra, hogy egy pályázat segítségével 2000 novemberében forgathattunk a CNN-ben vagy az amerikai elnökválasztáson, és hogy 2001-ben az amerikai külügyminisztérium vendégeként bejuthattunk az Egyesült Államok legnagyobb kampányirodáiba. Ezekben a műsorokban a média szerepét vizsgáltuk az elnökválasztás során, és reméltük, hogy itthon is lehet hasznosítani a feldolgozott információkat a magyarországi választások előtt. De büszke vagyok arra is, hogy a legtöbb médiaszakon a tananyag része a műsor. A legfontosabbnak azt tartom, hogy egyrészt elébe menjünk a technikai újdonságoknak - például már hét évvel ezelőtt foglalkoztunk a virtuális valósággal, hat éve a cybercafékkal, három éve az onlinelapokkal vagy legutóbb a webművészettel -, másrészt azt, hogy folyamatosan figyeljünk az olyan jelenségekre, mint a háború szerepe a médiában, és fordítva, a média szerepe a háborúban. Ezt vizsgáltuk a román forradalom, az orosz puccs, az Öböl-háború, a boszniai és a kosovói háború idején. Elemezzük a különféle műfajok hatásának kérdéseit, például hogy mi a titka a szappanopera, a vetélkedő vagy a kukkoló televízió sikerének, és foglalkozunk a közszolgálatiság szerepének vagy az új médiatörvény feltételeinek a kérdéseivel is. Ami a nézettséget illeti, a Médiamix legjobb eredményét a CNN-adás 23 órai ismétlésekor mérték, ez 2,3 százalék volt, ami 230 ezer embert jelent. El is ájulok, ha magam elé képzelek négy népstadionnyi embert, amint az én műsoromat nézi ilyen késői időpontban.
Szőnyei Tamás
A Médiamix adása november 13-án a linzi Ars Electronicával foglalkozott. A Médiamix című lap készítésére tizenhárom szám után elfogyott a pénz, folytatásához a szerkesztők új támogató(ka)t, befektető(ke)t keresnek.
