Előbb gyerekszínész, majd mindannyiunk Frodója. A Jófiú, a Halhatatlan szerelem, az Avalon, a Faculty - Az Invázium, a Deep Impact, a Sin City, A Gyűrűk Ura sztárja nálunk épp a Huligánokban látható a mozikban, a Minden vilángol című filmjét meg most hozták ki DVD-n. Velencében találkoztunk.
*
Magyar Narancs: A Minden vilángol egy amerikai zsidó fiatalember ukrajnai útjáról szól, nagyszülei múltját kutatja, akik a pogromok elől menekültek. Keresztneved alapján hihetnénk, hogy személyesen is érintett vagy.
Elijah Wood: Pedig nem. Igaz, elég zsidós a keresztnevem. Lehetséges, hogy zsidó vagyok? Vannak kelet-európai felmenőim, Németországból és Lengyelországból, de nem nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Egy csomó zsidó gyerek között nőttem fel, mind a haverom volt. Liev Schreiber egy nagyon személyes történetet akart elmondani a nagyapjáról. Aztán látta, hogy megjelent egy regény, ami hasonló sztorit mesél el, csak szerinte jobban. Végül azt adaptálta és rendezte. Nagyon élveztem, egy színész első rendezői szárnypróbálgatásának lehettem tanúja, aki ráadásul hasonló környezetből jött, mint én. Ha egyszer én is rendezek, akkor előbányászom majd az emlékeimből az itt szerzett tapasztalatokat. A film nagy részét Csehországban forgattunk. Prágában is, de főleg vidéken. Képzeld, egy csomószor ültem Trabantban, hozzánőtt a szívemhez a kis járgány.
MN: Mintha tudatosan távolodnál a Frodó-imázstól.
EW: Nem is tudomÉ A Gyűrűk Ura után úgy akartam folytatni a munkámat, hogy csupa egymástól eltérő dolog jöjjön. De valószínűleg engem mindörökre elkönyveltek Frodónak, ahogy a többi szereplőt is az ott játszott karakterével azonosítják. Milyen bizarr! Frodó végigkísér majd egész életemen. Az árnyékom! Megyek az utcán, és rám kiáltanak: "Hé, Frodó!" - valószínűleg fogalmuk sincs róla, mi a nevem. De nem zavar.
MN: Nyolcévesen kezdted.
EW: Anyám mindig majomnak hívott, mert állandóan felmásztam mindenhova. De azzal már akkor tisztában voltam, hogy muszáj rendesen viselkedni. Ilyen értelemben komolyan vettem a melót. Egyre lelkesebb és odaadóbb lettem.
MN: Felnőttél és romantikus szerepeket is játszol. Hogy állsz a szerelemmel?
EW: Hallatlanul romantikus vagyok. Azok a szerelmi történetek tetszenek, melyek tragikusak. Hiszek a nagy, mindent elsöprő szerelemben. Léteznie kell! Életem első nagy szerelme a filmvásznon Kate Winslet volt. A Mennyei teremtményekben láttam. Azonnal belezúgtam.
MN: ' észrevett ebből valamit, amikor együtt szerepeltetek az Egy makulátlan elme örök ragyogásában?
EW: Valószínűleg érezte. Aztán Laeticia Casta, a francia szupermodell is megigézett.
MN: Két éve azt nyilatkoztad, hogy lemezcég alapításán töröd a fejed.
EW: Nem valami nagy vállalkozásról beszélek, egy kis cégecskéről, nem gondolkodom határozottan műfajokban, mindenféle zenét kiadnék.
MN: Ambiciózus fickó vagy?
EW: Gyakran úgy érzem, a lustaságom akadályoz meg abban, hogy véghezvigyem a terveimet. Például tíz évig tanultam gitározni, de máig nem tudok tisztességesen játszani, ami igencsak szánalmas.
Liev Schreiber, a megbízható karakterszínész, megannyi tesze-tosza nagyvárosi figura és jóllakott napközisre emlékeztető ficsúr közkedvelt megformálója kétszeresen is itt van velünk: főszereplőként az "menben, elsőfilmes rendezőként a Minden vilángolban. Ritka erős jelenlét, melynek mindazonáltal két gyengécske film lett az eredménye. A kettő közül mindenképpen a Minden vilángol a nemesebb bukta. Jonathan Safran Foer magyarul is megjelent regényének filmváltozata olyasféle giccs, mint a bolhapiacon kapható porcelánjuhász: nehéz megállni, hogy kicsit se szeressük. Schreiber lelkesen osztozik hőse, az Odeszszába érkező amerikai naivitásában: az ő szemében egy Trabant még mindig fényképezni való kuriózum, Kelet-Európa pedig a groteszk mesék és nyikorgó rezesbandák birodalma, ahonnan Amerika a mai napig úgy fest, mint valamiféle elérhetetlen civilizáció fellegvára. Ez eddig egyszerű és szokvány közhelyhalmozás, mely szót sem érdemelne, ha a bájolgó képeslapok mögül nem lehetne folytonosan kiérezni egy másik, igazabb történet elmesélésének szándékát. Egy olyan történetét, melynek elmondásához több kell a szimpatikusan naiv lelkesedésnél, a Forrest Gump-szerű szereplőknél és a dicséretes szakmai fogásoknál. Ebből a másik filmből egyetlenegy jelenetre futotta a nagy igyekezet közepette: hősünk, a nagyapja vészkorszakbeli története után kutató zsidó fiatalember a keresett falu helyén egy üres réten találja magát. E lakatlan földdarab többet elmond pusztításról és világégésről, mint mindazok a képi illusztrációk, melyek kényszeresen konkretizálják a történteket. - köves - Warner Home Video
