kertész lesek

Trója Ételbár – Szeged

  • kertész lesek
  • 2018. június 17.

Gasztro

„Bár Rómával, Madriddal és Athénnal nehéz versenyre kelni, nem kell repülőre szállnod ahhoz, hogy forró érzések öntsék el a szívedet. Ha végigsétálsz Szeged mediterrán hangulatú belvárosában, téged is magával ragad a látvány, és felfedezésre csábít különleges varázsa” – olvastuk egy turisztikai kiadványban, és nem szakadt ránk a plafon. Már csak azért sem, mert ilyenkor, tavasz derekán, egyáltalán nem túlzó az idegenforgalmista lelkesedése. Szeged belvárosa látványos, romantikus, varázslatos etc., nem csoda, hogy hétköznap is telt házzal mennek a „kiülősök” – és nemcsak a kávézók, cukrászdák, a komolyabbnak látszó éttermek is.

A Kölcsey utca 4. alatt található Trója Ételbár és Kávézó nem tartozik ezek közé, de mielőtt elmerülnénk a részletekben, rágódjunk egy kicsit az elnevezésen! Szerintünk úgy találták ki, hogy a leghitványabb ételbárnéven csavarintottak egyet, így lett Falóból Trója.

Különben olyan az egész, mintha az összes gyorsbüfés náció összefogott volna a távol-keletieket leszámítva: van itt pizza és hamburger, gírosz és tandoori csirke, sült pisztráng és tortilla.

Ha a körúti török kifőzde az etalon, akkor a lencsekrémleves (500 Ft) egyenesen zseniális, és még hatalmas adag is. Ám ugyanezt az ún. csípős lencselevesről (500 Ft) már csak mérete tekintetében mondhatjuk el. A kisebb baj, hogy nem csíp, a nagyobb, hogy semmilyen íze nincs, a legnagyobb meg az, hogy érzésünk szerint az étlapon szereplő, de már nem kapható paradicsomleves maradványait is beledolgozták.

A falafeltálon (1350 Ft) a falafel maga olyan, mintha egy lőtérről hozták volna. Száraz, kemény és égett, viszont rengeteg van belőle. A Trója tálon (1350 Ft) lévő fűszeres, ropogós csirkemell is elképesztő mennyiség, de azt legalább jóízűen el lehet fogyasztani, persze csak mértékkel. Jobban járunk, ha a sült krumpli és zöldköretre – akár a falafel-, akár a Trója tálon – csak dekorációként tekintünk, azt pedig talán megbocsátják, hogy a desszertet (baklava, 300 Ft) ez alkalommal kihagyjuk.

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?