VAS A belső Naprendszerből származhatott a Theia, a Földdel 4,5 milliárd évvel ezelőtt ütköző hipotetikus protobolygó – a friss kutatásról a Science számolt be. A Hold is eme hatalmas erejű becsapódás nyomán keletkezett – de mind ez idáig rejtély volt, hogy a kísérőnk milyen arányban vitt magával az ősi Földből, illetve a Theiából származó anyagot. Egy új tanulmányban egy nemzetközi tudóscsoport vasizotópokat mért a Holdról származó mintákban, földi kőzetekben és meteoritokban, amelyek azokat az izotópkészleteket reprezentálják, amelyekből a Theia és a proto-Föld kialakulhatott. Eredményeik arra utalnak, hogy a Theia összes része és a Föld többi alkotóanyagának nagy része a belső Naprendszerből származik – sőt a Theia közelebb alakulhatott ki a Naphoz, mint a Föld. Miután az ütközés időpontjáig az ősi Föld teljes vaskészlete a magba süllyedhetett, így a földköpenyben és a kéregben található vas nagy része valószínűleg a Theiával érkezhetett a bolygónkra.
PATKÁNY Az első emberekkel érkező, később invazív fajjá avanzsáló polinéz patkányok kulcsszerepet játszottak az egykor fák borította Húsvét-sziget erdőségeinek eltűnésében – állítja egy friss, a Journal of Archaeological Science-ben megjelent tanulmány. A sziget (Rapa Nui) ökológiai átalakulásáról régóta vita zajlik a környezeti régészetben, középpontjában a nevével szemben főleg Délkelet-Ázsiában honos polinéz patkány (Rattus exulans) szerepével. A polinéz telepesek érkezése után pár évszázad alatt, 1200 és 1650 között eltűnt a csak a Húsvét-szigeten honos pálmafa (Paschalococos disperta) 15–20 millió darabos teljes állománya, ezzel a komplett faj kihalt. Ugyanakkor az új tanulmány alapján a kipusztulási folyamat nem vált a polinéz bevándorlók kárára: nekik az édesburgonya termesztéséhez szükséges földekre volt szükségük, emiatt maguk is irtották a pálmafaligeteket. Ezek más körülmények között rendszeresen felújultak volna (hiszen a földművesek rendre továbbvonultak, hogy új földeket törjenek fel), de ezt megakadályozták a polinéz hajósokkal érkező, általuk húsforrásként kezelt patkányok, amelyek számára a pálmamag valóságos csemege volt: minden elérhető magot felettek, így nem volt, ami kicsírázzon. Később a polinéz patkányok populációja is összeomlott: nem bírták a konkurenciát az európaiakkal érkező vándorpatkányokkal (Rattus norvegicus), másrészt a szintén behurcolt ragadozó madarak táplálékául szolgáltak.
CSÓK Valószínűleg az emberfélék és a nagyobb majmok közös ősei között alakult ki a csókolózás szokása mintegy 21,5–16,9 millió évvel ezelőtt, még a kora miocén korban – állítja egy friss, az Evolution and Human Behavior folyóiratban közzétett kutatás. A csókolózás számos állatfajnál előfordul, habár evolúciós szempontból magas kockázattal, például betegségek könnyebb átvitelével jár, miközben nem kínál reprodukciós vagy túlélési előnyt. Az új tanulmányban a University of Oxford kutatói elsőként próbálták rekonstruálni a csókolózás evolúciós történetét: eredményeik azt mutatják, hogy a nagy majmoknál ez ősi tulajdonság, amely az evolúció során megmaradt, és a legtöbbjüknél ma is jelen van. A kutatók azt is megállapították, hogy kihalt rokonaink, a neandervölgyiek valószínűleg szintén csókolóztak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
