Interaktív

„Nincsen a hazának énreám szüksége: / Nem kell a kalász, ha hő nap megérlelte, / Jobban kell a burján, aki azt felverte.” Somlay Artúr, vagy ahogy barátai hívták, Árgyél bősz melankóliával dörgi el a Toldi estéje részletét a Tér-idő kezdő taktusaként, és pár percen belül tisztán értjük már, hogy a színészlegenda itt – ahogy az nagy szereptalálkozásoknál lenni szokott – önmagáról beszél, a legőszintébb hangon, valaki más szavaival.

A Soros-kampány nem tekinthető társadalmi célú hirdetésnek, tartalmában egyértelműen politikai hirdetés, ezért közzététele társadalmi célú hirdetésként megtévesztő.

És az egész magyar médiát.

Azok a kora nyári hétvégék, amelyeken a legnépszerűbb sportág legnépszerűbb sorozatának döntőjét szokták rendezni, általában émelyítően és kikerülhetetlenül, reggeltől estig erről az eseményről szólnak.

Kipróbáltuk, majd lehidaltunk, hogy mennyire haszontalan dolog készült a pénzünkből.

„Kaphatnánk mi is egy családi jegyet?”

A műfaji határok elmosódása, sőt e határok következetes fölszámolása ugyan korántsem a legújabb idők fejleménye és persze nem is a tévé saját leleménye, ám az nehezen vitatható, hogy napjaink televíziózása érzékletes példák sorát tárja elénk e jelenség illusztrálására.

Az Európai Bizottság 2,5 milliárd eurós bírságot szabott ki az amerikai óriáscégre

Még mondja valaki, hogy a kortárs belterj – olykor – nem szórakoztató! Mindenféle alá- és fölé­rendeléseivel, -kérdezéseivel és -nyalásaival kifejezetten megmozgatja a rekeszizmokat, mellékesen pedig még a fanyalgók dolgát is megkönnyíti: azonnal saját karikatúrájaként lép színre, s innentől fogva nincs is más teendő, csak meg kell említeni.