Ilyen jól ismert példa – a szimpla napi hír és az összeesküvés-elméletes rémlátomás összeolvadása mellett – a műsorrá átminősített reklám esete. Vagyis, ahol már nem bújtatott vagy éppen szemérmetlenül nyílt termékelhelyezésről van szó, hanem ahol maga a reklám a műsor. A műfajtalanságnak erre a merész és bizonnyal csupán ideiglenes végpontjára a hazai tévézésben elsőként talán az az ágynemű- és mágnesesderékalj-márka érkezett el, amely interjúvá maszkírozott reklámblokkjaiban a cég termékei közé ültette-fektette be néhány, alacsonyabb árfolyamú, de azért még népszerű művészünket.
Akárcsak ezek az ágyneműs beszélgetések, úgy immár Csisztu Zsuzsa ATV-s műsora is a feltáró jellegű mélyinterjúkat, a sztárlelkek kielemzését kapcsolja össze a reklámozás kendőzetlen főmotívumával. Csakhogy itt nem magnetizált párnacihákra, hanem szállodákra és turisztikai célpontokra összpontosul a figyelem, miközben a „bulvárwellness” adásaiban esetről esetre „két fantasztikus művész” és egyszersmind „két szakmai maximalista” nyílik meg a műsorvezető előtt – szállodai szobában, a recepció felé vonultában, a folyosón, a lobbyban és lent az étteremben. Ilyenkor persze az igazgató(nő) is elő-előkerül, hogy fogadja vendégeit, s hogy lereagálja a sztárok elragadtatott bókjait, no és Csisztu meglepően jól értesült szavait, amelyekkel a szálló épp zajló profilváltását jellemzi.
Legutóbb Keresztes Ildikó és Szabó Sipos Barnabás (úgy is, mint George Clooney szinkronhangja) tölthetett 24 órát egy tatai luxusszállóban, ahol mindketten számot adtak „magánéleti blikkfangjaikról”. A megnyílás persze nem ment, nem is mehetett könnyen, elvégre Keresztes Ildikó kereken kijelentette: „Ne tereljük a beszélgetést abba az irányba, hogy az én magánéletemről beszélünk, mert nem szeretek erről [beszélni] sem ezelőtt, sem ezután.” Igaz, ezt épp egy idevágó témájú nagymonológ kellős közepén kérte Csisztutól, hogy aztán zökkenőmentesen (és picit zavarosan) tovább folytassa a párkapcsolatokról, a lelki problémákról és a gyermekvállalás kérdéseiről megkezdett eszmefuttatását. (Rövid részlet: „a kommunikáció az nagyon fontos...”)
Csisztu itt is, egyebütt is komoly beleérző hajlandóságról és igen suta interjúkészítői készségről tesz tanúbizonyságot. Kérdései a legtöbbször mélyen empatikus közbevágások, ezeket a néző, de olykor az interjúalany sem hallja meg pontosan. Ami nem is feltétlenül baj, merthogy a megértés könnyen leapaszthatja a lelkesedésünket. Például akkor, amikor a színpadi szerepeinél szinkronhangként „talán” jobban ismert Szabó Sipos Barnabást ekképp méltatja: George Clooney nem létezik az ő hangja nélkül ebben a kis országban, „de nem csak itt persze”. Vagy amikor az eredetiség csúcsait ostromolva megkérdi Keresztes Ildikótól: „Te versenyző lélek vagy?” Fogódzkodjunk meg: Keresztes Ildikó az.
ATV, május 24.
