Tévé

Magánéleti blikkfangok

Csisztu 24

Interaktív

A műfaji határok elmosódása, sőt e határok következetes fölszámolása ugyan korántsem a legújabb idők fejleménye és persze nem is a tévé saját leleménye, ám az nehezen vitatható, hogy napjaink televíziózása érzékletes példák sorát tárja elénk e jelenség illusztrálására.

Ilyen jól ismert példa – a szimpla napi hír és az összeesküvés-elméletes rémlátomás összeolvadása mellett – a műsorrá átminősített reklám esete. Vagyis, ahol már nem bújtatott vagy éppen szemérmetlenül nyílt termékelhelyezésről van szó, hanem ahol maga a reklám a műsor. A műfajtalanságnak erre a merész és bizonnyal csupán ideiglenes végpontjára a hazai tévézésben elsőként talán az az ágynemű- és mágnesesderékalj-márka érkezett el, amely interjúvá maszkírozott reklámblokkjaiban a cég termékei közé ültette-fektette be néhány, alacsonyabb árfolyamú, de azért még népszerű művészünket.

Akárcsak ezek az ágyneműs beszélgetések, úgy immár Csisztu Zsuzsa ATV-s műsora is a feltáró jellegű mélyinterjúkat, a sztárlelkek kielemzését kapcsolja össze a reklámozás kendőzetlen főmotívumával. Csakhogy itt nem magnetizált párnacihákra, hanem szállodákra és turisztikai célpontokra összpontosul a figyelem, miközben a „bulvárwellness” adásaiban esetről esetre „két fantasztikus művész” és egyszersmind „két szakmai maximalista” nyílik meg a műsorvezető előtt – szállodai szobában, a recepció felé vonultában, a folyosón, a lobbyban és lent az étteremben. Ilyenkor persze az igazgató(nő) is elő-előkerül, hogy fogadja vendégeit, s hogy lereagálja a sztárok elragadtatott bókjait, no és Csisztu meglepően jól értesült szavait, amelyekkel a szálló épp zajló profilváltását jellemzi.

Legutóbb Keresztes Ildikó és Szabó Sipos Barnabás (úgy is, mint George Clooney szinkronhangja) tölthetett 24 órát egy tatai luxusszállóban, ahol mindketten számot adtak „magánéleti blikkfangjaikról”. A megnyílás persze nem ment, nem is mehetett könnyen, elvégre Keresztes Ildikó kereken kijelentette: „Ne tereljük a beszélgetést abba az irányba, hogy az én magánéletemről beszélünk, mert nem szeretek erről [beszélni] sem ezelőtt, sem ezután.” Igaz, ezt épp egy idevágó témájú nagymonológ kellős közepén kérte Csisztutól, hogy aztán zökkenőmentesen (és picit zavarosan) tovább folytassa a párkapcsolatokról, a lelki problémákról és a gyermekvállalás kérdéseiről megkezdett eszmefuttatását. (Rövid részlet: „a kommunikáció az nagyon fontos...”)

Csisztu itt is, egyebütt is komoly beleérző hajlandóságról és igen suta interjúkészítői készségről tesz tanúbizonyságot. Kérdései a legtöbbször mélyen empatikus közbevágások, ezeket a néző, de olykor az interjúalany sem hallja meg pontosan. Ami nem is feltétlenül baj, merthogy a megértés könnyen leapaszthatja a lelkesedésünket. Például akkor, amikor a színpadi szerepeinél szinkronhangként „talán” jobban ismert Szabó Sipos Barnabást ekképp méltatja: George Clooney nem létezik az ő hangja nélkül ebben a kis országban, „de nem csak itt persze”. Vagy amikor az eredetiség csúcsait ostromolva megkérdi Keresztes Ildikótól: „Te versenyző lélek vagy?” Fogódzkodjunk meg: Keresztes Ildikó az.

ATV, május 24.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.