Amikor Sztupa és Troché kijöttek Óvári elvtárs irodájából (maguk közt persze csak óváris irodának, rosszabb napokon pedig továrisirodának hívták), S. Nagy István még bennmaradt, úgymond egy szóra. Van itt egy kis probléma, Nagy elvtárs, azt írja, hogy Kiabálj, énekelj / Csókot adj, átölelj / Minden ember, ó csak egyszer fiatal / La, la, la… ez nem jó főcímdal a Kóbor János Emlékversenyre. Ezt a sort módosítani kellene egy kicsit. Nem mondom én, hogy akarattal, de szembemegy a direktívákkal, vegyük végre tudomásul, hogy az ember nem csak egyszer lehet fiatal, pártunk éppen egy tervet dolgoz ki arra nézvést, hogy minden ember kétszer lehessen fiatal, s értünk is már el szép eredményeket. Nézze például a mai Népsportot, bökött az íróasztalán lévő lapra: Dunai III. Ede harmadvirágzását éli, visszakerülhet a válogatottba – interjú Soós Károllyal, tényleg ez volt a címlapon. S. Nagy elgondolkodott, de ekkor már Sztupa és Troché kiléptek a kapun, s azon törték a fejüket, hogy mivel díszítsék föl a járműjavító üzemcsarnokát, ahová a megnyitóünnepséget delegálták. Kell már Angyalföldnek egy fiatalos rendezvény, mondta Óvári, miközben piszkált valamit az asztal alatt. Az üzemcsarnok mindig tágas, mondta, már a 2-esre várva Troché. Vagy te már hallottál olyat, hogy szűkös üzemcsarnok, vagy az üzemcsarnok egy koszos ürgeluk? Nem, apám, az üzemcsarnok mindig tágas. Ja, több művirág kell, bólintott Troché, rátapintva mintegy a rájuk váró feladat ütőerére. Aztán ne olyan legyen ám, mint egy tűzoltóbál, inkább olyan, mint egy Ki Mit Tud?, utánozta Óvári hangját Sztupa. Van egy fröccsöntő haverom, Arábiai Lőrinc, annyi művirágot csinál, hogy ki is nyílnak neked. Legalább a fele. Negyede.
Pénteken (26-án) délután, fél öt előtt valamivel – amolyan laza löncsölésképp – a Film Mánián letolhatjuk a Földi űrutazást. A film központi kérdése, hogy hány éves lehetett 1978-ban Szaniszló Ferenc, mert nyilvánvalóan ő írta a forgatókönyvét, hiszen arról szól, hogy a csávók, Neil, Louis és Lance Armstrongok nem is szálltak fel a Holdra, csak filmtrükk az egész, mert szovjet barátaink Lajka kutya vezetésével elhúztak az űrversenyben. Évtizedekkel később erről szólt a Rammstein együttes America c. száma is. Éjjel viszont, konkrétan 2.05-kor a Duna levetíti a Csalók és csalik című 1954-es marhaságot, melyben Bourvil szenvedélyes pecást ad; ez valami becsípődése lehetett akkoriban a franciáknak, gondoljunk csak a fiatal francia Áder Jánosra, sampipi, sampipi.
Szombaton csak óvatosan az ebéddel, mert a magyar filmművészet és egyáltalán a közlét, meg a nemzetkarakterológia jelentős büszkesége, az Álmodozások kora következik a Dunán 14.45-től. Magam persze szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már öt perce a konkurencián (M3) nézem A féleszű seriffet, nem ám ezt a mait, hanem az igazi Roostert, John Wayne-t 1969-ből; ahogy ő lőtt ötöt, az ütött. Ugyanitt lesz este is egy később újra kifaragott marhaság, a Sabrina a családon belüli promiszkuitás tárgyában. De féleszű ide, félszemű oda, a háromnegyed hármas nagy versenybe Roger Moore († 2017. május 23.) is beszáll az Aranybányával a Film Mánián: Dél-Afrika, bányászélet, nagyon durva, de mint már többször hangsúlyoztuk, fellép benne a szép búr leány szerepében Susannah York. Uh. Sorry, Sir Duke. S coki, tévé!
