tévéSmaci

Gólyakarika

  • tévésmaci
  • 2017. július 8.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché iktatták az első megrendeléseket kétfejű borjúra, rögtön az ugrott be nekik, mint mindenkinek hasonló helyzetben, hogy na, beköszöntött az uborkaszezon. Ám mivel ez így önmagában nem jelent semmit, Sztupának támadt egy másik gondolata is, a kétfejű kecskegida, mely gondolat bár mérsékelten tűnt eredetinek, tökéletesen egybevágott Troché lényegesen előremutatóbb második gondolatával, miszerint keresni is kéne a dologgal, lehetőség szerint többet, mint tavaly. A tavalyi haszon is tisztes volt, ugyanakkor szerény és unalmas is. Kétfejű egyenborjakkal árasztották el nyomott áron az uborkaszezoni piacot. Az összesnek elöl, egymás mellett volt mindkét feje, akadt olyan, amelyik együtt forgott, s olyan is, amelyik külön, ezek például tudtak úgymond beszélgetni is egymással, múúú, mondta az A fej, múúú, válaszolta rá a B fej. Megcsinálták ezt német, angol, szovjet és természetesen magyar kiadásban is, aztán lesték a kassza szordínós csilingelését. A szovjet reláció természetesen barter volt, csak akkor még nem ezt a szót használták rá, s elég sok időbe tellett túladni a műanyag kakukkos órákon, bim-bamcsengőkön, érdekes módon viszont a gyári hibás porszívók kelendőnek bizonyultak. Az idén kaszálunk, mondta Troché, s Sztupa, akiben volt némi agrárbeállítottság, ezt kétfejű lábasjószág esetében teljesen természetesnek találta, mondván két fej, kétszer annyi takarmány, de Troché nem így értette. S értelmezésének igazolásául rögtön be is terjesztett egy tervezetet, amelyen a B fej hátul, az egyed faránál helyezkedett el, de ugyancsak előrenézett, mint az A fej. Ez technikai szempontból helyesnek is bizonyult, mert a B fej nem akart így ellenkező irányba haladni, mint az A, de különösebb haszna sem volt, mert a hátranézéshez neki is ugyanúgy forgatnia kellett a nyakát, mintha elöl lett volna. A feladat innen tehát adott volt, kell egy hátranéző fej, mely nem akar másfelé menni, szóval amolyan visszapillantó fej.

Pénteken (9-én) este tizenegykor a Duna elindít egy négyrészes olasz sorozatot, ha jól láttam, papság van benne, legalábbis apácák, s hát a cím is engem látszik igazolni: Uram, segíts! Utána jön a Kicsorbult tőr, a nyolcvanas évek ércnél is maradósabb emlékműve Glenn Close és Peter Coyote főszereplésével, Jeff Bridges pedig egy főszerkesztőt ad benne, aki vagy eltette láb alól a feleségét, vagy megölte. Vigyázat, Glenn is veszélyben van! Lesz ma még egy másik sorozatrajt is, a Film Café nyilván sokadszor fog már bele a háromrészes fáraójátékába, melynek címe az, hogy Come on, Tutanhamon! Ja, nem, Az ifjú fáraó. Ben Kingsley feltehetően ármánykodó főpapot ad benne, mert pont olyan feje van neki.

Szombaton délután a Dunán Gyula vitéz télen-nyáron Koncz Gáborral, így forgat a magyar témakörben, én ott voltam, s már akkor (1970-ben) sem lehetett röhögni rajta, pedig vígjáték, Bácskai Lauró István rendezte, egyenest a Kitty Lauró szalonból. S ha már így szóba jött a magyar filmművészet, hát az HBO A martfűi rémet adja este tíz után. Bizistók, én sokáig azt hittem, hogy ez egy emberevő Tisza cipőről szól, aki a lábszag miatt áll bosszút az emberiségen.

Vasárnap westernek: Aki megölte Liberty Valance-t (hacsak nem a martfűi rém) az M3-on délután, de előtte még a Lovasok a forgószélben is belefér a Film Mánián. Oszt ágyesz-bugyesz. Ne tévézzenek!

Neked ajánljuk