Amikor Sztupa és Troché a régi meséket mesélték, Sztupa mindig nagyon körültekintően válogatott. Az ő meséi így bizonyosan kalandosak voltak, vörös hajú nők, rettenthetetlen férfiak, gyors lábú paripák, gyors folyású, nagy esésű hegyi patakok, álnok kígyók, sarokba szorított szerelmesek, lelketlen tisztviselők, lobogó fehér ingek, vörös zászlók, alacsonyan szálló helikopterek, kocsmakertben táncoló csizmák szerepeltek bennük. Peregtek pőrén Sztupa ajkáról e kalandos mesék, szórul szóra úgy, ahogy évszázadokkal azelőtt valaki kitalálta őket. Egy vessző nem sok, Sztupa annyit hozzá nem tett, csak szelektált veszettül, ami csak egy kicsit nem volt kalandos, feszes, inkább el-elmélázott, s lustán szétáradt, ha lapályra ért, na, az rögtön nem kellett neki, átugrotta. Sztupánál olyan nem volt, hogy a hős megült volna a valagán, s várja a marslakó érkezését, aki mondjuk, késik, mert feltartják a postán, s míg megérkezik, a hős esetleg malmozik, vagy nézi a tájat. Fenét, Sztupánál kardot kellett rántani minduntalan, vagy legalább sertésbordát. Nem így Troché, ő nem szelektált, ő mondta, ami csak elé került, sorban a meséket, ha kalandos volt, ha bávatag, neki jöhetett, nem kivételezett, más módszere volt. Nála a hét törpe minimum tizenkettő volt, s ahogy a hős bonyolította az ügyeit, mindgyakran előlépett a várfal árnyékából vagy a brokátfüggöny mögül egy váratlan alak, egy eladdig ismeretlen figura, akiről az adott mese legavatottabb ismerőinek sem volt halvány dunsztja sem, de amikor már ott volt, elég természetesen viselkedett, s csak a hagyományokra hivatkozva lehetett érvelni ellene, de az rendre kevésnek bizonyult. Jött az idegen, számos esetben kocsival, s mozdított valamit az ügymeneten, volt, hogy más lett a mese vége, volt, hogy nem, inkább az eleje lett más. A példánál maradva, amikor felment Troché függönye, épp a kilencedik törpét láttuk hevesen bányászkodni, s lett nagy haddelhadd.
Szombaton (17-én) az e heti lapszámunkban szerfelett tevékeny Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című művének cca 1963-as adaptációja, a Meztelen diplomata szerez sok örömöt délután három felé a Duna nézőinek, Krencsey Marianne-nal és olyan pasasokkal, mint Szendrő József vagy épp Márkus László.
Vasárnap este 22.45-től dunázik a Taxisofőr, az M3 meg előszedi délutánra Az igazságtevőt 1951-ből, melyben Humphrey Bogart kerületi ügyész igyekszik lefülelni a bérgyilkosokat. Van benne Zero Mostel is, de nem tőlem tudják. Este kilenc után ugyanitt: Ne hagyd magad, Friedkin!, vagy, ahogy a költő mondja, Maraton életre-halálra.
Kedden éjfél után a Film Café adja a Szelíd motorosokat, amiben az a jó, hogy az is látta, aki nem, szóval meg lehet még egyszer nézni, mert ha nem, akkor mindenkit beutalunk a Q-ügyosztályra a Film Mánián, ahol nemcsak a Nyomtalanult tolják le ugyanekkor, hanem utána a Fácángyilkosokat is, ami Nikolaj Lie Kaasból és Falrész Falrészből több mint elég.
Szerdán jöjjön Sophia és Marcello, ezúttal a Napraforgóban, dettó a Film Mánián. Ugye megvan? Antoniót az orosz fronton megmenti a Mása, de Giovanna elindul a napfényes Itáliából az ő Antoniójáért. Önök is induljanak azonnal az Antoniójukért, ahelyett, hogy itt tévéznek tök feleslegesen.
