Rózsaszín ház a község szélén. Mellette egy másik épület, a két ingatlan közösen használ egy villanyórát. Se előttük, se utánuk nincsenek lakóházak, csak az utca, a puszta és a fák. A Hajdú-Bihar megyei Toldon járunk, itt lakik Zoltán és párja, Nikolett, valamint gyermekeik, két óvodás és három iskolás. Az időjárás borongós, szitál az eső.
A rendezetlen udvaron kutya ugat, amikor belépünk. Elkísér minket L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója, szakmai vezetője, aki Zoltánt általános iskolás kora óta ismeri, korábban tanította Biharkeresztesen.
Az első szoba, ahová érkezünk sötét, ablakokon alig szűrődik be valami, csak a mennyezetről lóg le egy gyengén világító égő. A gyerekek ruhái itt vannak kiteregetve, a helyiség szélére beállított babakocsiban kölyökmacska szundít.
Zoltán beenged az innen nyíló szobába, ahol több összetolt ágy található. A család itt tölti a nap jó részét. A kályha rendesen meg van rakva, jó meleg van, közben megy a Tom és Jerry a tévében.
Két kislány van a szobában, nevetnek, amikor belépünk. Megmutatják a játékaikat, valamint a cicákat is, amiből szintén van itt legalább kettő. Időnként az okostelefonhoz kapnak, nézik a TikTok-videókat.
Zoltán 27 éves közmunkás Toldon, az öt gyerek közül egynek az édesapja. Szereti őket, mint mondja, nem rosszak:
„Meg lehet érteni őket, ugrabugrálnak, játszanak. Gyerekek, mint a többi. Repül velük az idő. A YouTube-világában el vannak, megy a tévé, telefon, néha a laptop is.”
Ha jobb idő van, akkor a gyerekekkel kimegy focizini a község közepén lévő focipályára, télen viszont bejönnek a melegbe, „nem hurcolászom őket, ha hideg van”. Sok a nehézség Toldon, a félreeső településen az alapellátás biztosítása is komoly kihívást jelent. Nincs bolt sem, mindenért utazni kell. Háziorvos is csak az öt kilométerre levő Biharkeresztesen van most, ha a gyerekek megbetegednek, akkor Zoltán kénytelen az ismerősöket megkérni egy fuvarra, akik mindezért 2500 forintot várnak cserébe. Ez itt óriási összeg.
A férfi eredetileg kert- és parkgondozó, dolgozott Debrecenben másfél évet „nagyobb embereknél”, gyerekorvosnál, vállalkozónál. Jelenleg jószágokat gondoznak, most elszállításra váró trágyát pakolnak egy platóra. Ha jönnek a nyári, szezonális munkák, akkor mennekkrumplit, paradicsomot, paprikát szedni. Mint meséli, ha valakinek nincs autója, jogosítványa, akkor nincs esélye mást csinálnia, marad a közmunka. A fizetése mintegy 130 ezer forintról 140 ezer forint fölé emelkedett; párja, Nikolett is ennyit keres, ebből a pénzből igyekeznek kijönni, próbálnak mindent megadni a gyerekeknek.
Sok mindent köszönhetnek az Igazgyöngynek és „Nórika néninek”, az alapítvány segít a családnak. Ha „az ember elgondolkodik, hogy élelmet vagy gázpalackot vegyen”, akkor tudnak kihez fordulni. A karácsonyi ajándékok finanszírozásában is közreműködtek. Zoltán egyébként azt mondja, szeret itt élni, de a „gyerkőcöknek” jobb életfeltételeket szeretne biztosítani.
Zoltánékhoz a Magyar Narancs L. Ritók Nóra közreműködésével jutott el, amikor Toldon jártunk, hogy riportot készítsünk az Igazgyöngy Alapítvány munkájáról. Ezt a cikket lapunk február 13-i számában olvashatják.
