A 24 csapatos Európa-bajnokság nagy üzlet nyilván, de a foci halála

  • narancs.hu
  • 2016. július 11.

Kispálya

De mi hármat vágtunk a bajnoknak, ki a legnagyobb király?

Melyik volt az Eb legemlékezetesebb meccse? És ha a magyarok meccseit nem számítjuk? Nos, nyilván nehéz ezt bevallani, de a tömeges részvétel szépen kicsinálta a nyílt sisakos labdarúgást, a foci helyére a „taktikai csaták” léptek, magyarul a százhúsz percnyi sunnyogás, a „csak maradjunk versenyben valahogy, aztán végül megoldódik” játékfilozófiája, mindközönségesen a kétórás tömény unalom, aminek a kvintesszenciája volt például az előre hozott döntőnek is minősített olasz–német, a végén a szánalmas burleszkbe forduló „11-es párbajjal”. De pont ugyanez volt a tegnapi döntő is.

false

 

Fotó: MTI – Illyés Tibor

A végső győzelemre legnagyobb esélyes Franciaország is ezt játszotta, nem mintha a végső győztes Portugália az egész tornán nem pontosan ugyanezt nyomatta volna. Igen, ellenünk is, ahol éppen abban mesterkedtek, hogyan kerülhetnék el a nagyobb játékerejű csapatok ágát a következőkben.

Mindez pedig azért van így, mert egy teljes hónapig képtelenség két-három napos sűrűséggel kajakra meccseket játszani. Különösen nem rögtön a nemzeti bajnokságok lezártával.

Nyilván nehéz erről beszélni pont nekünk, hisz azért lehettünk csak ott, mert 24 csapatos volt az Európa-bajnokság. Azért lehettünk csoportelsők, mert az erősebb csapat taktikázott. (Nehezen lendültek volna bele? Ugyan! Most mondtuk, hogy végig ezt csinálták, s nyerni tudtak ezzel.) Meg azért lehettünk még csoportelsők, mert a 24 nagyon sok, és nagy számban kerülhetnek közé gyenge, velünk azonos játékerejű csapatok, mint Ausztria vagy Izland (az előbbit megvertük, az utóbbival döntetlent játszottunk).

Mellesleg míg e kis csapatok versenyben voltak, addig volt valami foci, de annak sem kéne túlságosan örülni, hisz nyilvánvalóan az lenne az igazi, ha a legjobbakat látnánk végre futballozni. Nekünk sem kellene feltétlenül megijedni egy urambocsá’ tizenhatos Eb-től, hisz a válogatott hosszú-hosszú évek óta először mutatott szervezett játékot, hátha elér odáig e fejlődés, hogy versenyben lehetünk – valahogy itt is eljutottunk a 16-ig.

Persze a dolog túl jó üzlet ahhoz a döntéshozóknak, hogy olyan kicsiségen, mint a játék, fönnakadjanak, a következő Eb már 32 csapatos lesz. Még akkor is, ha annektálni kell hozzá pár országot.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.