A 24 csapatos Európa-bajnokság nagy üzlet nyilván, de a foci halála

  • narancs.hu
  • 2016. július 11.

Kispálya

De mi hármat vágtunk a bajnoknak, ki a legnagyobb király?

Melyik volt az Eb legemlékezetesebb meccse? És ha a magyarok meccseit nem számítjuk? Nos, nyilván nehéz ezt bevallani, de a tömeges részvétel szépen kicsinálta a nyílt sisakos labdarúgást, a foci helyére a „taktikai csaták” léptek, magyarul a százhúsz percnyi sunnyogás, a „csak maradjunk versenyben valahogy, aztán végül megoldódik” játékfilozófiája, mindközönségesen a kétórás tömény unalom, aminek a kvintesszenciája volt például az előre hozott döntőnek is minősített olasz–német, a végén a szánalmas burleszkbe forduló „11-es párbajjal”. De pont ugyanez volt a tegnapi döntő is.

false

 

Fotó: MTI – Illyés Tibor

A végső győzelemre legnagyobb esélyes Franciaország is ezt játszotta, nem mintha a végső győztes Portugália az egész tornán nem pontosan ugyanezt nyomatta volna. Igen, ellenünk is, ahol éppen abban mesterkedtek, hogyan kerülhetnék el a nagyobb játékerejű csapatok ágát a következőkben.

Mindez pedig azért van így, mert egy teljes hónapig képtelenség két-három napos sűrűséggel kajakra meccseket játszani. Különösen nem rögtön a nemzeti bajnokságok lezártával.

Nyilván nehéz erről beszélni pont nekünk, hisz azért lehettünk csak ott, mert 24 csapatos volt az Európa-bajnokság. Azért lehettünk csoportelsők, mert az erősebb csapat taktikázott. (Nehezen lendültek volna bele? Ugyan! Most mondtuk, hogy végig ezt csinálták, s nyerni tudtak ezzel.) Meg azért lehettünk még csoportelsők, mert a 24 nagyon sok, és nagy számban kerülhetnek közé gyenge, velünk azonos játékerejű csapatok, mint Ausztria vagy Izland (az előbbit megvertük, az utóbbival döntetlent játszottunk).

Mellesleg míg e kis csapatok versenyben voltak, addig volt valami foci, de annak sem kéne túlságosan örülni, hisz nyilvánvalóan az lenne az igazi, ha a legjobbakat látnánk végre futballozni. Nekünk sem kellene feltétlenül megijedni egy urambocsá’ tizenhatos Eb-től, hisz a válogatott hosszú-hosszú évek óta először mutatott szervezett játékot, hátha elér odáig e fejlődés, hogy versenyben lehetünk – valahogy itt is eljutottunk a 16-ig.

Persze a dolog túl jó üzlet ahhoz a döntéshozóknak, hogy olyan kicsiségen, mint a játék, fönnakadjanak, a következő Eb már 32 csapatos lesz. Még akkor is, ha annektálni kell hozzá pár országot.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.