Film

A hegyek hangja

Óliver Laxe: Tánc a sivatagban

Kritika

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

Egy veterán raver-kommuna megszánja és befogadja a férfit, miután a katonaság rajtaüt a partizókon és tovább kell menekülniük a sivatag belsejébe, egy újabb titkos buli nyomában. Stef (Stefania Gadda), Jade (Jade Oukid), Josh (Joshua Liam Henderson), Bigui (Richard Bellamy) és Tonin (Tonin Janvier) nomádokként élnek leválasztva magukat a civilizációról, egyik partiról a másikra vándorolva.

Kangding Ray meditatív elektronikus aláfestése jóvoltából ezek a hangok maguk is főszerephez jutnak; életre kel a bulizókat más tudatállapotba ringató végtelen rave-party. Nem a hallásra, hanem az érzésre épít; a lüktetés és a rezonancia hipnotizálja és kellemesen eltompítja a partizó tömeget, akiknek (egy ideig legalábbis) nem kell szembenézniük a poszt­apokaliptikus háborús valósággal (csak távolról megfigyelt katonai konvojokból és néhány elcsípett rádióadásból értesülünk a készülődő harmadik világháborúról). A zene (vagy a hanghatás), amit alkot, mintha az időn kívül állna: az őket körülvevő kopott sziklák és homok képzeletbeli nyelve. De nem tudnak elég mélyre menekülni a marokkói sivatagban, hogy a hadsereg ne találjon rájuk, és ne szakítsa meg erőszakkal a fesztiváljukat. Óliver Laxe csak sugallja a vallásos párhuzamokat, de ez a fordulat könnyen értelmezhető a paradicsomból való kiűzetésként is; innentől főhőseink a címadó Sirāton járnak, az iszlám keskeny, veszélyes hídján, ami összeköti a mennyet a pokollal, és csak az arra érdemesek élhetik túl az átkelést.

Ahogy Luis tétova szövetséget köt a szedett-vedett, de mégis meglepően életrevaló raver-társasággal, Laxe-nak sikerül elhitetnie velünk, hogy szívmelengető road movie-t látunk majd. Luis talán még eltűnt lányát is viszontlátja majd. Amikor már belekényelmesednénk ebbe a hitbe, a rendező módszeresen tizedelni kezdi a konvojt (itt-ott megidézve Henri-Georges Clouzot A félelem bére című filmjét is), miközben borzongató módon megőrzi a film meditatív hangulatát is. A kommuna radikális pacifizmusát és anarchizmusát próbára teszi a hirtelen megtapasztalt és értelmetlen halál, világossá válik, hogy nem tudnak örökké és elég messze menekülni a vérszomjas, zsarnoki civilizáció elől. Talán Luis lánya sem eltűnt, hanem önként kivonult a társadalomból, ahogy a koravén Esteban és néhány raver sugallja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A harmincas-negyvenesek gyakran megkérdezik maguktól, hogy miért élünk még mindig itt”

Soltész Béla Osztatlan közös című második novelláskötetének szereplői átlagos emberek, akik a 2020-as évek rossz közhangulata ellenére, a polikrízis közepette próbálnak boldogulni. Generációs tapasztalatokról és az élet minden területére beférkőző politikáról is beszélgettünk a szerzővel, aki társadalomtudósként a migráció hatásait kutatja, dél-amerikai kalandjairól pedig útleírásaiban számolt be.

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.