Egy veterán raver-kommuna megszánja és befogadja a férfit, miután a katonaság rajtaüt a partizókon és tovább kell menekülniük a sivatag belsejébe, egy újabb titkos buli nyomában. Stef (Stefania Gadda), Jade (Jade Oukid), Josh (Joshua Liam Henderson), Bigui (Richard Bellamy) és Tonin (Tonin Janvier) nomádokként élnek leválasztva magukat a civilizációról, egyik partiról a másikra vándorolva.
Kangding Ray meditatív elektronikus aláfestése jóvoltából ezek a hangok maguk is főszerephez jutnak; életre kel a bulizókat más tudatállapotba ringató végtelen rave-party. Nem a hallásra, hanem az érzésre épít; a lüktetés és a rezonancia hipnotizálja és kellemesen eltompítja a partizó tömeget, akiknek (egy ideig legalábbis) nem kell szembenézniük a posztapokaliptikus háborús valósággal (csak távolról megfigyelt katonai konvojokból és néhány elcsípett rádióadásból értesülünk a készülődő harmadik világháborúról). A zene (vagy a hanghatás), amit alkot, mintha az időn kívül állna: az őket körülvevő kopott sziklák és homok képzeletbeli nyelve. De nem tudnak elég mélyre menekülni a marokkói sivatagban, hogy a hadsereg ne találjon rájuk, és ne szakítsa meg erőszakkal a fesztiváljukat. Óliver Laxe csak sugallja a vallásos párhuzamokat, de ez a fordulat könnyen értelmezhető a paradicsomból való kiűzetésként is; innentől főhőseink a címadó Sirāton járnak, az iszlám keskeny, veszélyes hídján, ami összeköti a mennyet a pokollal, és csak az arra érdemesek élhetik túl az átkelést.
Ahogy Luis tétova szövetséget köt a szedett-vedett, de mégis meglepően életrevaló raver-társasággal, Laxe-nak sikerül elhitetnie velünk, hogy szívmelengető road movie-t látunk majd. Luis talán még eltűnt lányát is viszontlátja majd. Amikor már belekényelmesednénk ebbe a hitbe, a rendező módszeresen tizedelni kezdi a konvojt (itt-ott megidézve Henri-Georges Clouzot A félelem bére című filmjét is), miközben borzongató módon megőrzi a film meditatív hangulatát is. A kommuna radikális pacifizmusát és anarchizmusát próbára teszi a hirtelen megtapasztalt és értelmetlen halál, világossá válik, hogy nem tudnak örökké és elég messze menekülni a vérszomjas, zsarnoki civilizáció elől. Talán Luis lánya sem eltűnt, hanem önként kivonult a társadalomból, ahogy a koravén Esteban és néhány raver sugallja.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
