Talán soha nem hárult akkora figyelem a rendszerváltás óta a gyermekszegénység témájára, mint az elmúlt napokban. Orbán Viktor önfeledten beszélt múlt heti ATV-s interjújában Rónai Egon műsorában a fociról vagy a washingtoni útjáról, azonban amikor a műsorvezető arra terelte a szót, hogy mennyi gyermek van kitéve a szegénység kockázatának, a miniszterelnök haladékot kért. Fel kell készülnie az adatokból még mielőtt erről nyilatkozna, magyarázkodott. Ismernie kell a részleteket, mert például nem mindegy, hogy cigány- vagy „magyargyerekekről” beszélünk, ugyanis előbbi egy „sajátos csoport”.
Puszta véletlen, hogy Bass László szociológussal készült, erről szóló interjúnk egy napon jelent meg az ATV-s miniszterelnöki szerepléssel. Bass szerint körülbelül 350 ezer olyan gyermek lehet, aki a jövedelem szempontjából szegénynek számít.
A Magyar Narancs több riportban is bemutatta a perifériára szorult rétegek hétköznapjait, így a gyermekszegénységet is. Az élethelyzeteket, történeteket, küzdelmeket megírtuk, dokumentáltuk. Ebben a cikkben bemutatjuk, amit Orbán legszívesebben elhallgatna: a nyomort, ami gyerekek tömegeit tartja fogva.
A kegyetlen Nógrád megye
Több mint egy éve jártunk Beer Miklós egykori váci püspök alapítványánál, a Szent Ferenc Szegényeinél a Nógrád megyei Ságújfalun és Szalmatercsen. A civil szervezet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) által koordinált Felzárkózó Települések (FeTe) programban vesz részt.
Itt ismertük meg Oláh Róbertnét, vagy ahogy mindenki hívja, Stefi mamát. A hatvanas éveiben járó nő két unokáját neveli, a lánya hagyta rá őket. Mindennapos gondokkal fordul az alapítványhoz: előnyugdíjasként nagyon kevés a jövedelme. Nagyobbik unokája, az akkor 17 éves Amanda kiszakította a gáztűzhelyet, ezért nem merte használni, „félek, hogy felrobbanunk”. Mint mesélte, Amanda kereskedelmi szakközépiskolába jár Salgótarjánba, eladó szeretne lenni. A kisebbik unoka, Brendon, 13 éves, általános iskolába járt. A két gyerek a beszélgetés idején már hat éve hozzákerült, a lánya „nem élt jó életet” akkori élettársával, ezért nála hagyta őket. Megpróbálta a legkisebb gyermekét is Stefire bízni, de ő még pelenkás volt, és a nagymama ekkora terhet nem vállalt. Brendon lázadó korszakát élte, hiányzott neki az anyja, de a találkozások nem mindig sikerültek jól. Stefi mama szerint „bolond világot élünk”, egyre több a hasonló eset, de ezeknek az a fő oka, hogy „Nógrád megye nagyon kegyetlen, kevés a munkalehetőség”.
Beer Miklós alapítványa más szervezetekkel karöltve intézte el, hogy normális tető kerüljön Stefi mama házára. Az viszont kívülről is látszott, hogy további renoválásra szorul a vékony falú, ütött-kopott épület. Unokáival a füstös légterű házban él, amelynek hátoldalán egyáltalán nincs ablak, természetes fény alig szűrődik be. A fal repedezett. Stefi mama férje három éve halt meg; voltak terveik, miután a gyerekek elmentek, „éppen jöttünk volna helyre”. Arra panaszkodott, hogy nehezen bírja a két gyerek iskoláztatását, akiknek egyre nagyobb az igényük.
„Minden kéne nekik, de nem értik meg, hogy nem tudom megadni.”
Ottjártunkkor azért ment az alapítványhoz, mert nem tudott mit főzni a gyerekeknek. „A napi bevásárlást 5 ezer forint alatt nem lehet megúszni, csak a kenyér 800 forint. A szegénység nem szégyen, csak kellemetlen. De hál’ istennek, nem lakunk putriban” – mondta elpityeredve. (A teljes riport itt olvasható.)
Borsod mélye
A Regionális Civil Központ (Recik) szintén részt vesz a FeTe-ben, tavaly novemberben kísértük el a szervezet munkatársait a Borsod megyei Rakaceszendre. Itt ismertük meg Grétát, aki akkor 32 éves volt, de már nyolc gyermeket szült, a legkisebb négy hónapos korát töltötte be épp. A szervezet vitt neki ruhát, babafürdetőt, cumit, cumisüveget, pelenkát, tápszert. Az egyik oltása időben megcsúszott a kicsinek, ugyanis Gréta nem tudta elvinni a háziorvoshoz; a gyermekvédelmisek már azzal fenyegették, hogy elveszik tőle a gyerekeit – a helyzetet a Recik fellépése oldotta meg. A szervezetet vezető Szendrák Dóra és munkatársai abban is közbenjártak, hogy a legnagyobb gyerekek Edelénybe kerüljenek bentlakásos iskolába.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
