Amiről Orbán nem akar beszélni: lesújtó a gyermekszegénység Magyarországon

Kis-Magyarország

Zavarban volt a miniszterelnök, amikor a gyermekszegénységi adatokról kérdezték az ATV-ben a múlt héten. Megmutatjuk, miért: ilyen megrázó a nélkülözés és a kirekesztettség Nógrádtól Hajdú-Bihar megyéig. 

Talán soha nem hárult akkora figyelem a rendszerváltás óta a gyermekszegénység témájára, mint az elmúlt napokban. Orbán Viktor önfeledten beszélt múlt heti ATV-s interjújában Rónai Egon műsorában a fociról vagy a washingtoni útjáról, azonban amikor a műsorvezető arra terelte a szót, hogy mennyi gyermek van kitéve a szegénység kockázatának, a miniszterelnök haladékot kért. Fel kell készülnie az adatokból még mielőtt erről nyilatkozna, magyarázkodott. Ismernie kell a részleteket, mert például nem mindegy, hogy cigány- vagy „magyargyerekekről” beszélünk, ugyanis előbbi egy „sajátos csoport”. 

Puszta véletlen, hogy Bass László szociológussal készült, erről szóló interjúnk egy napon jelent meg az ATV-s miniszterelnöki szerepléssel. Bass szerint körülbelül 350 ezer olyan gyermek lehet, aki a jövedelem szempontjából szegénynek számít

A Magyar Narancs több riportban is bemutatta a perifériára szorult rétegek hétköznapjait, így a gyermekszegénységet is. Az élethelyzeteket, történeteket, küzdelmeket megírtuk, dokumentáltuk. Ebben a cikkben bemutatjuk, amit Orbán legszívesebben elhallgatna: a nyomort, ami gyerekek tömegeit tartja fogva. 

A kegyetlen Nógrád megye

Több mint egy éve jártunk Beer Miklós egykori váci püspök alapítványánál, a Szent Ferenc Szegényeinél a Nógrád megyei Ságújfalun és Szalmatercsen. A civil szervezet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) által koordinált Felzárkózó Települések (FeTe) programban vesz részt. 

 
Gyerekek Szalmatercsen
Fotó: Palágyi Barbara
 

Itt ismertük meg Oláh Róbertnét, vagy ahogy mindenki hívja, Stefi mamát. A hatvanas éveiben járó nő két unokáját neveli, a lánya hagyta rá őket. Mindennapos gondokkal fordul az alapítványhoz: előnyugdíjasként nagyon kevés a jövedelme. Nagyobbik unokája, az akkor 17 éves Amanda kiszakította a gáztűzhelyet, ezért nem merte használni, „félek, hogy felrobbanunk”. Mint mesélte, Amanda kereskedelmi szakközépiskolába jár Salgótarjánba, eladó szeretne lenni. A kisebbik unoka, Brendon, 13 éves, általános iskolába járt. A két gyerek a beszélgetés idején már hat éve hozzákerült, a lánya „nem élt jó életet” akkori élettársával, ezért nála hagyta őket. Megpróbálta a legkisebb gyermekét is Stefire bízni, de ő még pelenkás volt, és a nagymama ekkora terhet nem vállalt. Brendon lázadó korszakát élte, hiányzott neki az anyja, de a találkozások nem mindig sikerültek jól. Stefi mama szerint „bolond világot élünk”, egyre több a hasonló eset, de ezeknek az a fő oka, hogy „Nógrád megye nagyon kegyetlen, kevés a munkalehetőség”.

Beer Miklós alapítványa más szervezetekkel karöltve intézte el, hogy normális tető kerüljön Stefi mama házára. Az viszont kívülről is látszott, hogy további renoválásra szorul a vékony falú, ütött-kopott épület. Unokáival a füstös légterű házban él, amelynek hátoldalán egyáltalán nincs ablak, természetes fény alig szűrődik be. A fal repedezett. Stefi mama férje három éve halt meg; voltak terveik, miután a gyerekek elmentek, „éppen jöttünk volna helyre”.  Arra panaszkodott, hogy nehezen bírja a két gyerek iskoláztatását, akiknek egyre nagyobb az igényük.

„Minden kéne nekik, de nem értik meg, hogy nem tudom megadni.”

Ottjártunkkor azért ment az alapítványhoz, mert nem tudott mit főzni a gyerekeknek. „A napi bevásárlást 5 ezer forint alatt nem lehet megúszni, csak a kenyér 800 forint. A szegénység nem szégyen, csak kellemetlen. De hál’ istennek, nem lakunk putriban” – mondta elpityeredve. (A teljes riport itt olvasható.)

 
Stefi mama
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
A ház, amiben élnek
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Az étkező, gyerekek képei a falon
Fotó: Palágyi Barbara
 

Borsod mélye

A Regionális Civil Központ (Recik) szintén részt vesz a FeTe-ben, tavaly novemberben kísértük el a szervezet munkatársait a Borsod megyei Rakaceszendre. Itt ismertük meg Grétát, aki akkor 32 éves volt, de már nyolc gyermeket szült, a legkisebb négy hónapos korát töltötte be épp. A szervezet vitt neki ruhát, babafürdetőt, cumit, cumisüveget, pelenkát, tápszert. Az egyik oltása időben megcsúszott a kicsinek, ugyanis Gréta nem tudta elvinni a házi­orvoshoz; a gyermekvédelmisek már azzal fenyegették, hogy elveszik tőle a gyerekeit – a helyzetet a Recik fellépése oldotta meg. A szervezetet vezető Szendrák Dóra és munkatársai abban is közbenjártak, hogy a legnagyobb gyerekek Edelénybe kerüljenek bentlakásos iskolába.

 
Gréta a picivel 
Fotó: Palágyi Barbara
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.