Leonardo DiCaprio akciókrimijének áll a zászló a jövő évi Oscaron

Mikrofilm

Négy hónap van hátra a 2026-os Oscar-gáláig. Bemutatjuk, hogy áll jelenleg a díjért folyó verseny, és mely filmekre érdemes odafigyelni a következő időszakban.

Március 16-án rendezik a 98. akadémiai díjkiosztó gálát, azaz az Oscart. Számos díjesélyes film még bemutatásra vár, a legnagyobb esélyesek azonban már kezdenek körvonalazódni. Alig adják át ugyanis a díjakat, a következő évi harc szinte azonnal el is indul. Lássuk, hogy áll a verseny most, négy hónappal a gála előtt!

Habár a kritikusszövetségi díjakat, a Golden Globe-ot, a Brit Filmdíjat még nem osztották ki, tehát hivatalos Oscar-előrejelzéseink nincsenek, de nagyon úgy néz ki, hogy két, legfeljebb három film emelkedik ki a mezőnyből. Paul Thomas Anderson Egyik csata a másik utánja az egyértelmű éllovas: ez Leonardo DiCaprio főszerepléséről egy csapat lázadóról szól, akik az amerikai kormányzattal, különösen egy Lockjaw nevű ezredessel (Sean Penn) küzdenek a szabadságért (kritikánk a filmről itt olvasható). Egy nagyon is mai film napjaink megosztott Amerikájáról, benne egy csomó világsztárral és ígéretes tehetséggel (Teyana Taylor, Chase Infiniti), pörgős, izgalmas, akciódús, igazi moziélmény. Ami leginkább mellette szól, az a rendezője: Paul Thomas Anderson az egyik legelismertebb kortárs amerikai direktor, akit tizenegy Oscarra jelöltek, de eddig egyszer sem nyert. Anderson győzelmének nemcsak ideje lenne, de az Egyik csata a másik után egybehangzó vélemények szerint is az egyik legjobbja, amely ráadásul az első, nagyköltségvetésű mozija. Ami viszont ellene szól, az épp az, hogy talán túlzottan aktuális: nagyon a máról szól és nagyon amerikai, ez pedig az elmúlt években egyre diverzebbé váló Akadémia több tagját eltántoríthatja.

A másik nagy esélyes Chloé Zhao Hamnetje: ez William Shakespeare pályájának kezdetét mutatja be, elsősorban szerelmi életére, a családjára és arra koncentrálva, egy személyes tragédia miként ihlette a Hamlet megírására (kritikánk ide kattintva olvasható). A film elnyerte a Torontói Filmfesztivál fődíját, amely a közelmúltban igen jó Oscar-előrejelzőnek számított. A kosztümös filmeket általában szereti az Akadémia, a Hamnet ráadásul igazi érzelmes, letaglózó dráma, amely biztos, hogy megérinti a nézőjét, ez pedig szavazáskor még annál is fontosabb szokott lenni, mint hogy ki melyiket tartja a legjobb filmnek. A Hamnettel azonban pont az a helyzet, mint az Egyik csata a másik utánnal, azaz hogy ami az előnye, könnyen a hátrányává válhat: a hasonló kosztümös filmeket sokan eleve elutasítják, mert úgy érzik, túlzottan Oscar-kompatibilisek, mintha csak azért készültek volna, hogy elnyerjék a díjat. Épp ezért a Vulture máris kihirdette, hogy a Hamnet az aktuális Oscar rosszfiúja: versenytársaihoz képest túlzottan konvencionális és populista. Chloé Zhao ráadásul pár éve rendezőként és a legjobb film kategóriában is győzött A nomádok földje című kiváló filmjével.

Ezektől kissé lemarad az Oscar mostani sötét lova, a Bűnösök (kritikánk ott olvasható). Egy ikerpárról szól, akik szülőhelyükön kezdenének új életet egy szórakozóhely nyitásával, annak ajtajában azonban megjelenik maga a Gonosz, aki igyekszik mindenkit vámpírrá változtatni. Rendezője, Ryan Coogler napjaink egyik legmenőbb neve, aki jellemzően fekete szereplőkkel, az afro-amerikai kultúrával és történelemmel foglalkozik filmjeiben – a Bűnösök is jól illik ebbe a sorba. Vámpírfilmként nem vádolható azzal, hogy kifejezetten az Oscarra készült volna, ennek ellenére minden szempontból ez volt az év egyik első bombasikere. Az, hogy bemutatója és a jövő évi Oscar között közel egy év telt el, nem segíti az esélyeit, de szakértők szerint van akkora hatása, hogy az kitartson a gáláig. Az biztos, hogy díjazása meglepő, ám bátor húzás lenne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.