Ám másfelől egy igen kellemetlen figura, általános elhanyagoltság jellemzi, ételpecsétes zakója hemzseg a korpától. Hiába szövődik köztük egyre szorosabb barátság, és lesz a „tanár úrból” „Bandikám”, az entomológusban föltámad a gyanú, hogy az író valójában nem is a bonyolult elméleti kérdés miatt kéri a segítségét, hanem őróla akar regényt írni. A feltételezés mintha nem is állna távol a valóságtól, noha végül a regény nem készül el, sőt az író bejelenti, hogy felhagy az írással. Ám a regénybeli regény el nem készültét elbeszélő regény nagyon is elkészült, és kísértetiesen emlékeztet arra, ami az el nem készült regényről tudható. Csakhogy a dologhoz szintén hozzátartozik az elkészült regény végén szereplő, Krasznahorkai László nevével ellátott figyelmeztetés, hogy a könyvben szereplő személyek mindenestől a képzelet művei, és hasonlóságuk minden valós személlyel „kizárólag a huncut véletlen műve”.
A magyar nemzet biztonsága igazi tükörlabirintus, állandó iróniával átszőve. Ugyanakkor ez a labirintus számos különös elágazásból, fordulóból, szegletből áll, kevésbé metaforikusan fogalmazva a regényanyag viszonylag kis terjedelme ellenére roppant gazdag. Ráadásul minden fejezetben más kerül előtérbe, mintha folyton megváltozna, hogy mindközönségesen mondva miről is szól a regény – az entomológus élettörténetéről, az élet mibenlétének elméleti kérdéséről, az irodalom kudarcáról, egy barátság kialakulásáról, a kisszerű hétköznapi valóságról stb. Egészen pontosnak bizonyul tehát az elsőre ironikusnak tűnő felépítés: a regény tíz BEVEZETÉS című fejezetből áll (és két rövid LASSANVÉGE címűből). A fejezetnyi óriásmondatok mérnöki megmunkáltságúak és bámulatos kanyarokat írnak le, miközben valóban mederben maradnak. (Persze a Krasznahorkai-féle óriásmondatot kár túlmisztifikálni: megvan kevésbé jelentős művekben – Mindig Homérosznak, Herscht07769 –, nincs meg több jelentős – Sátántangó, Az urgai fogoly – könyvében.) Az igen sokrétű regényanyagból most csak néhány fontos szálat emelek ki. Ott van rögtön a nagy elméleti kérdés, amely valósággal megfertőzi a regénybeli írót, nem hagyva nyugtot neki, és amely valamelyest más formában az entomológust is hosszú ideig megszállottan foglalkoztatta. Nehéz röviden összefoglalni, mire is vonatkozik pontosan ez a kérdés, az író is újra- és újrafogalmazva traktálja vele végeláthatatlan telefonbeszélgetésekben az entomológust (míg annak egyszer már a füle is belefájdul). Az élet céljáról vagy céltalanságáról van szó, a természetet átható irdatlan erőről, a kétségbeesett élni vágyásról – arról, hogy miért van egyáltalán élet, és miért akar az élet ennyire élni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
